Fontos dátum március huszonkilencedike Vörösváron! A nap jelentőségét az adja, hogy éppen 102 évvel ezelőtt, 1909-ben született a ma is köztünk élő Józsi bácsi, Papp József.

A Napos Oldal ebédlőtermében egy nappal a születésnap után gyűltek össze az otthon lakói és vezetői, hogy megünnepeljék a főhelyen ülő ünneplőbe öltözött férfit. Egy ilyen magas kort elért embert legtöbben úgy képzelnek el, hogy már járni, szólni is nehezen tud, s inkább családtagjai, barátai beszélnek helyette hosszú életéről. Nos, Józsi bácsi alaposan rácáfolt e feltételezésekre. Mondatainak tagoltságát, gondolatainak összeszedettségét, hangjának nyugodt tisztaságát példaként vehetné sok, nála jóval ifjabb hivatásos nyilatkozó, szóvivő is.

Az otthon környékén zajló útépítési munkálatok miatt kicsit később érkezett Gromon István polgármester úr. Addig is jókedvű nótázással telt az idő, s eközben Kovácsné Selymesi Erzsébet igazgató asszony szavaiból az is kiderült, hogy Józsi bácsin kívül még négy ?márciusi ifjat” is köszöntöttek az egybegyűltek.

Az ünnepelt mellett helyet foglaló polgármester úr őszintén elmondta, hogy egy ilyen sokéves évfordulóról, melybe egy fiatalabb ember nem is tudja igazán beleélni magát, nem könnyű közhelyek nélkül szólni. Türelmet, kitartást, egészséget, optimizmust kívánt, készülést arra az elkerülhetetlenre, ami előbb-utóbb mindannyiunkra vár, de addig is meg kell tenni minden nap, amivel még a többieknek szolgálni tudunk… Józsi bácsi azzal, hogy eljön a közösségbe, mindenkinek erőt, példát ad a késői derűs, türelmes élethez. A mindennapok ?keresztjeinek” elviseléséhez sok erőt, örömöt és kitartást kívánt, majd egy szép virágcsokorral köszöntötte az ünnepeltet.

Válaszában Józsi bácsi elmesélte, hogy hosszú élete során legalább öt-hat alkalommal volt komoly életveszélyben. Volt alkalom rá, hogy mellette álló ember esett össze holtan, és ha csak néhány másodperccel előbb ő áll ott, rá várt volna ez a sors. ?Máskor leestem a padlásról, minden összetört, de nekem kutyabajom nem lett. Valószínűleg Istennel élek!” ? hunyorgott derűsen. Persze azért őt sem kerülték el a betegségek, huszonnégy évesen hastífuszon esett át, májnagyobbodása is volt, s ekkor döntött úgy, hogy még a kevés italt is elhagyja. Tizenhét éves korában a nedves lakatosműhelyben reumát kapott, ami egészen nyugdíjas koráig kínozta, aztán egyszer csak elmúlt! Ehhez azért hozzásegítette az évenkénti fürdőlátogatás is…

A többieknek, azaz a születés- és névnapjukat ünneplőknek is egy-egy csokorral kedveskedett a polgármester úr, akiket Kozma Ágnes Kata, az idősek klubjának vezetője mutatott be. Az egyik ?márciusi ifjat” már ismerte is; személyében legjobb általános iskolai barátja édesanyjának gratulált sok szeretettel.

Természetesen a koccintások sem maradhattak el. A sokféle finom gyümölcsital mellett jóféle bor is került az asztalra, ami meg is hozta a dalos kedvet.

Az emelkedett hangulatban a kérésre, hogy beszéljen Józsi bácsi az első szerelméről, elárulta, hogy egyik munkatársa meghívta családjához vendégségbe, ahol nagyon megtetszett neki egy kislány. Mint kiderült annyira, hogy 65 évig éltek együtt megértésben, veszekedés nélküli boldog házasságban.

A hangulatot a gyönyörű, évszámokkal, gyertyákkal és csillogó-villogó tűzijátékkal ékesített, finom torták is emelték. Józsi bácsién a 102-es szám melletti három gyertya egy-egy megkezdett ötven évet jelképezett.

Magunk és olvasóink nevében is szívből kívánjuk, hogy még sok számot írhassunk hozzá!

Pócsi János