Küszöbön áll az ?1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól” ? röviden: a kisebbségi törvény ? módosítása. Az 1993-as 77. számú törvénnyel kapcsolatban 2010. augusztus 30-ig terjeszthettek be kisebbségi szervezetek módosításokat a magyar parlamentnek. Bár az eredeti törvényt annak idején Európa-szerte példaértékűnek tekintették, 2011-ben már kiegészítésekre, módosításokra szorul.

A törvény 13 magyarországi kisebbséget ismer el, mely közösségek mindegyike legalább 100 éve az ország területén él. Ezek a bolgár, cigány (roma és beás), görög, horvát, lengyel, német, örmény, román, rutén, szerb, szlovák, szlovén és ukrán kisebbség.

A ?Sonntagszeitung” című lap, melyet eredetileg még dr. Bleyer Jakab, a 20. század egyik kiemelkedő nemzetiségi politikusa, egykori nemzetiségi miniszter, 1921-ben alapított, 2010-es karácsonyi számában (2010/6) összefoglalta a Bleyer Jakab Társaság ezzel kapcsolatos gondolatait. A javaslatokat hárman írták alá, közülük a legismertebb Hambuch Géza, aki a magyarországi németek elődszervezetének, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének 1983-1990 között főtitkára volt. A másik két aláíró a lap főszerkesztője és egyben a társaság elnöke, Dr. Kramm György, valamint Krix György, a társaság alapítója és a lap főszerkesztő-helyettese.

A módosításokra az időközben eltelt, főleg belpolitikai változások miatt van szükség. Így a törvénynek a kisebbségeket illetően garanciákat, állami kötelezettségvállalást kell beépítenie azért, hogy ne csak a kisebbségi jogokat rögzítse, hanem a jogok gyakorlásának ? végső soron a nemzetiségek fennmaradásának ? pénzügyi, intézményi, törvényi lehetőségét is szavatolja. Ezáltal is csökkenthető a felgyorsult asszimiláció. A népcsoportok kulturális autonómiáját tovább kell bővíteni. A törvény feladata, hogy a kisebbséghez tartozókat motiválja, gyökereik tudatos vállalásában serkentse, ill. kisebbségi azonosságtudatukat erősítse.

A kisebbségi törvénynek nagy szerep jut abban, hogy hozzájáruljon a többségi nemzettel való békés együttéléshez, erősítve a kölcsönös toleranciát. A többségi nemzetet motiválja az irányban, hogy a kisebbségek történelmét, kultúráját megismerje. Az új törvény abból induljon ki, hogy ?a magyarországi népcsoportoknak ugyanazokat a jogokat és lehetőségeket adja meg, melyeket a külföldi magyarok vonatkozásában Magyarország elvár” ? fogalmaz a Bleyer Társaság beadványa. ?Egyetlen magyarországi népcsoport sem törekszik területi autonómiára. A német népcsoportnál ez szóba jöhetne, ha a németség felét nem üldözték volna el az országból, településszerkezetüket nem oszlatták volna fel” ? fűzi hozzá a dokumentum.

A kulturális autonómia legfontosabb elemei között szerepel az anyanyelv újbóli elsajátítása, a nyelv hétköznapi életben széles körben való használata, a nemzetiség történetének, kultúrájának megismerése és továbbörökítése, akárcsak szakemberek továbbképzése. ?Természetesen a kisebbségeknek is minden, erejüktől telhetőt meg kell tenniük a kulturális autonómia megvalósításáért. De tekintettel az országos viszonyokra, az előrehaladott asszimilációra, a kisebbségeknek a jövőben az államtól, a többségi nemzettől sokkal nagyobb, hatékonyabb támogatást kell kapniuk. Az alapvető feladatokra (önkormányzatok, intézmények, média) az államnak nagyobb normatív támogatást kell nyújtania. Figyelembe kell venni, hogy a kisebbségi intézményeknek további kiadásai vannak.”

A beterjesztett dokumentum a kisebbség fennmaradásának legfontosabb kritériumának az anyanyelv megőrzését tekinti. Ebben kulcsfontosságú szerepet játszik a nemzetiségek átfogó iskolarendszere, mely az óvodától az egyetemig terjed. Ilyen kisebbségi intézményei Európában vannak pl. a romániai magyaroknak, a szlovákiai magyaroknak stb. A magyarországi kisebbségeknek jelenleg nincs ilyen széles anyanyelvi oktatási hálózata. Ennek kell a tervezett törvénymódosítás egyik legfontosabb pontjának lennie ? szögezi le a Bleyer Társaság irata. Ezekben az intézményekben a pedagógus példakép. A kisebbségi származású pedagógusok és nevelők képzése a kisebbségek fennmaradásának fontos eleme. A megújított törvénytől elvárják azt is, hogy a kisebbségi önkormányzatok cselekvési terét lényegesen megnövelje.

A dokumentum kitér a kisebbségek parlamenti képviseletére is, ami nem megoldott. ?A jogok deklarálásából még nem következik azok gyakorlati megvalósítása.” Az állam kötelessége, hogy megteremtse a kisebbségek oktatási, kulturális és információs rendszerének pénzügyi garanciáit.

Heinek Ottó, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának jelenlegi elnöke a Neue Zeitungban elmondta: meg van róla győződve, hogy a kisebbségi törvény alapelvei és sok szabályzása jó. A kollektív jogokat, az önkormányzati rendszert és a nemzetiségi szervezetek pénzügyi támogatását át kell azonban gondolni. Van mit javítani kulturális területen és a kisebbségi választási rendszeren is. Jobb lenne és demokratikusabb, ha a helyi, megyei és országos önkormányzatokat egyszerre, direkt módon lehetne megválasztani. Van tehát sok minden, amin változtatni kell, de a törvényt nem kell eldobni ? fogalmazott Heinek Ottó.

Az összeállítást a ?Sonntagsblatt”
alapján készítette: Tóth Zsuzsanna

(Forrás: Vörösvári Újság)