Friss, pattogós indulózene és lovak patáinak kopogása keveredett a vidám füttyös madarak csivitelésébe március 15-én, nemzeti ünnepünk napjának délelőttjén a Hősök terén. Hétágra sütött a nap, a szikrázó fény, a tavaszi ébredés sokakat kicsalt a térre, olyanokat is, akik talán máskor a magánélet kényelmét nem adták volna fel e közösségi programért, az összetartozás érzésének, kinyilvánításának kedvéért, olyanokat is, akiknek az ünnepnap elsősorban pihenőnapot jelent leginkább.

Nagyon sokan eljöttek az ünnepre ezen a reményteljes tavaszi napon, hogy a természet újjászületése mellett egy minden eresztékében recsegő-ropogó, értékeiben berozsdásodott társadalom újjászületése mellett is hitet tegyenek.

 A Német Nemzetiségi Fúvószenekar által előadott marsok, a hagyományőrző lovasok látványos bevonulása, a lobogó zászlók, a temérdek sok kokárdás, ünnepi ruhás ember megadta az alaphangulatot a Művészetek Háza által szervezett ünnepséghez. (Az ünnepséget Balasi Anikó igazgatónő vezette le.)

A Himnusz eléneklése után a Templom Téri Általános Iskola látványos műsorát láthatták-hallhatták az ünnepség résztvevői. A műsort az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ihlette versekből, korabeli dokumentumokból és hazafias dalokból állította össze Breierné Szénási Erzsébet tanárnő. A szereplők az iskola 8. m (művészeti) osztályának tanulói voltak. Műsoruk nagy tetszést és tapsot aratott a nagyszámú nézőközönség körében.

Gromon István polgármester ünnepi beszédében az összefogásra, a cselekvésre, az áldozatvállalásra szólított fel. Az alábbiakban felidézzük beszédének néhány részletét:

?1848. március 15-én a márciusi ifjak és a szavukra hallgató pesti polgárok nem keseregtek, nem legyintettek lemondóan, hanem szervezkedtek és cselekedtek. Arany János fél évvel később így emlékezett vissza arra a napra: … ezerek meg ezerek csoportoztak össze Isten ege alá, ezerek meg ezerek emelték égre kezeiket, s egy szívvel, szájjal mondták Petőfi után az eskü szavait: A magyarok Istenére / Esküszünk, / Esküszünk, hogy rabok tovább / Nem leszünk.

Ezt a lelkesedést, ezt az összefogást kellene gyakorolnunk ma is! Mert ma is egy új reformkorban élünk, és sok múlik azon, hogy mi mit teszünk. 1848-ban 23 évnyi hullámzó kimenetelű reformküzdelem után sikerült végre átütő változást kivívni a társadalmi körülményekben. 2010-ben 20 éves rendszerváltoztatási próbálkozás után sikerült eljutnunk a fülkeforradalomhoz. Ha most, 2011-ben és a következő években jól élünk az összefogásból fakadt lehetőségekkel, akkor mi is hasonló győzelmeket arathatunk, mint elődeink 1848-ban. De ahhoz ugyanolyan tiszta lélek, ugyanolyan hit és elszántság, ugyanolyan tiszta akarat kell, mint amilyen az akkori emberekben volt. Vagyis: több, mint amit eddig felmutattunk…”

?Mindnyájunk közös érdekében tudnunk kell összefogni, tudnunk kell áldozatot hozni ? országos és helyi szinten egyaránt. Úgy, ahogy 1848-49-ben. Vagy 1956-ban. Vagy mint tavaly az iszapkatasztrófa bekövetkeztekor, vagy korábban árvizek, gátszakadások alkalmával. Vagy mint 2010-ben a parlamenti választásokon. Vagy mint helyi szinten 2010 októberében, az önkormányzati választásokon.

De nemcsak a rendkívüli pillanatokban kell összefognunk, hanem a hétköznapokon is. Hogy ez az összefogás lehetséges, azt mutatja a saját múltunk, de mutatják más nemzetek, más közösségek példái is. Vannak például országok, ahol a munkaképes lakosság 70%-a dolgozik, míg Magyarországon ez a szám csupán 55%. Vannak környékbeli települések ? például Üröm és Solymár ?, ahol az 1 főre jutó településen maradó személyi jövedelemadó 30.000 Ft fölött vagy annak közelében van. Ezzel szemben ez az összeg Pilisvörösváron 13.388 Ft/év… Van olyan 10.000 lakosú település a környéken ? pl. Solymár ?, ahol 1500 bejegyzett helyi vállalkozást tartanak nyilván, míg a 14.000 lakosú Vörösváron 1110-at… Pedig ráadásul Solymáron az iparűzési adó mértéke az adóalap 1,85%-a, míg Vörösváron csak 1,55%…

Ha jobb sorsot akarunk magunknak, erőt kell merítenünk a múlt sikereiből, tanulnunk kell más nemzetektől és más közösségektől ? országosan és helyi szinten egyaránt ?, javulnunk kell bölcsességben, bátorságban, áldozatkészségben, együttműködésben, összefogásban.”

Beszédének végén a polgármester úr felolvasta az új alkotmány tervezetének preambulumát, felemelő mondanivalójú és hangvételű bevezető szövegét. (A preambulumot lásd a 3. oldalon ? a Szerk.)

Az ünnepi beszédet követően a város önkormányzatai, intézményei, civil szervezetei, valamint a pártok helyi alapszervezetei a megemlékezés koszorúit helyezték el az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékművénél. Pilisvörösvár Város Önkormányzata és a Német Nemzetiségi Önkormányzat nevében közösen helyezett el koszorút Gromon István polgármester és Sax László elnök.

Az ünnepség a Szózat eléneklésével ért véget a Német Nemzetiségi Fúvószenekar zenei kíséretében, Feldhoffer János vezényletével.

Az ünnepség után a gyerekek vették birtokukba a teret, akiknek a Művészetek Háza munkatársai gondoskodtak érdekes és szórakoztató programokról.

Fogarasy Attila