Pünkösdhétfőn az erdei kápolnánál tartott szentmise után Balla Sándor plébános úr felszentelte a kápolnától néhány méterre lévő felújított láncos kutat.

A Kápolna utca lakói régóta vártak már erre az eseményre – az elmúlt években több civil kezdeményezés is volt a kút felújítására, ezeket azonban nem sikerült összehangolni a szakmai elképzelésekkel. A mostani felújítást a Német Nemzetiségi Önkormányzat vállalta magára hagyományőrző tevékenysége részeként. A kút restaurálását Sax László és fia, ifjabb Sax László végezte.

A Kápolna utcai kutat akkor áshatták, amikor a Kápolna utca helyén még ligetes erdő volt. (Az 1700-as évek végén, majd 1851-ben ide épített kápolnát ezért is hívták-hívják „Erdei kápolnának”.)

A kút a legrégebbi időkben állatok itatására is szolgálhatott (kecskéket legeltettek errefelé). A későbbiekben a szőlőben tevékenykedőknek adhatott hűsítő kortyokat. (Az őr-hegy alatt annak idején végig szőlőskertek nyújtóztak.)

A káváján lévő bemélyedés tanúsága szerint ez a kút – a legtöbb vörösvári kúthoz (pl. Török kút) hasonlóan – láncos-csigás kút volt. Az 1940-es években a felépítmény leromlása után – egy korabeli fotó tanúsága szerint – gémeskúttá alakították át. E sorok írójának gyerekkorában – az 1960-as években – már kerekes kútként működött.

A Kápolna utcai kút a vezetékes ivóvízhálózat kiépítése után egy csapásra elvesztette jelentőségét, vize elkoszolódott, állapota leromlott. Kávái düledeztek, fa felépítménye korhadozott, 2008 augusztusában egy vihar úgy megrongálta, hogy a felépítmény összedőlt. A kút komoly balesetveszélyt jelentett az itt lakók számára.

A kutat korábban (2007-ben) a Pilisi Kulturális Örökségünk Védelméért Alapítvány kívánta felújítani. (Mint ismeretes az Alapítvány 2006-ban sikeresen felújította a Városháza melletti ún. Török kutat.) Az Alapítvány elképzelései azonban nem estek egybe Gromon István polgármester és az akkori főépítész szakmai elképzeléseivel. Az Alapítvány ugyanis a gémeskút formát szerette volna visszaállítani, a főépítész szerint ez „tájidegen” lett volna egy sváb településen. (A következő évben a Dunamenti Népek és Nemzetiségek Kulturális Centruma Alapítvány is szorgalmazta a kút felújítását – a szakmai szempontok messzemenő figyelembe vételével –, az ehhez szükséges összeget azonban nem sikerült előteremteni.)

A kút felújítása végül a Német Nemzetiségi Önkormányzat vezetőit dicséri, akik az élére álltak a civilek kezdeményezésének és úgy határoztak, felújítják ezt a már ritkaságszámba menő, elfeledett, építészetileg szép, és víznyerésre alkalmasnak tűnő kutat. A munka oroszlánrészét – szakmájánál fogva – Sax László elnök, kőszobrász mester vállalta. Fiával együtt elvégezte a kőfalazat újrarakását, a kávakövek kiegészítését, restaurálását. A kövek daruzásában Spányik József volt a segítségükre. A méretre szabott faanyagot a Grand-Ács Kft. igazgatója, Molnár József úr adományozta. Egy véletlen beszélgetés kapcsán kútkereket (csigát) is sikerült szerezni Peller Józseftől.

A június 13-i kútszentelésen Sax László méltán fogadhatta az elismeréseket az ünnepi közönségtől, mert a kút felújítása igazán szépen és a helyi hagyományokhoz illeszkedően sikerült.

Sax László kútavató beszédében többek között az alábbiakat mondotta:

„Egy útszéli kút itt áll magában, mintha nem is lenne gazdája. Így van ez: elszaladt az idő, míg több generáció követte egymást. Ahogy a világunk egyre jobban fejlődik, megfeledkezünk az igen egyszerűnek tűnő, de nagyon jelentőségteljes dolgokról. Még 20-30 évvel ezelőtt sűrű látogatottsága volt ennek a kútnak, hisz az élet egyik forrását, a vizet biztosította, amely nélkül nem tudunk létezni, ma mégsem becsüljük eléggé. Tudjuk, menynyit jelent egy korty friss víz a megfáradt embernek, állatnak, akik annak idején a szőlőben, földeken dolgoztak. De szívesen iszik a kútból húzott friss vízből az erre tévedő vándor is. Ez a kép leginkább az elmúlt időkre emlékeztet. Talán ebből a vízből főzték a bablevest, hiszen lágy víz volt.

A kút építészetileg sem közömbös. Amikor építették, nemigen voltak házak, ennek ellenére felépült. És biztosan nem véletlenül erre a helyre, meghatározó útvonal mellé. Mint ahogyan más utak mentén is számos kút volt. Sokan emlékszünk még, hogy a vízvezeték építése során hányan temették be kútjaikat, és látjuk, hogy ma mennyien építenek új, de már más rendszerű kutakat a növények locsolására.”

„Úgy gondolom, érdemes megbecsülni és rendben tartani ezt a ma már nem mindennapi műtárgyat, melyet őseink ki tudja mikor építettek: EU-s támogatás nélkül, csupán a közösség erejével, akaratával és megbecsülésével.”

A gyönyörűen felújított kutat Balla Sándor plébános úr szentelte fel a pünkösdhétfői szabadtéri misére érkezett hívek gyűrűjében. Az ünnepi hangulatot fokozták a Német Nemzetiségi Fúvószenekar friss indulói. A szerencsésebbek még az erre az alkalomra készített házi süteményekbe is belekóstolhattak.

Fogarasy Attila

Sax László beszédének teljes szövege elolvasható itt.

Néhány adat a kútról:

Ásásának éve: ismeretlen
Mélysége: 4 méter
Vízmélység: 1-3 méter
Falazat: kő
Kávakövek eredete: Borosjenő-Csobánka

(Forrás: Vörösvári Újság)