Május 29-én adták át a Lahmkruam Parkban a helytörténeti táblákat.

Az alkalmilag felállított színpadon a Nosztalgia Dalkör műsora után először Gromon István pogármester köszöntötte a megjelenteket. Ismertette a helytörténeti táblák elkészítésének történetét, majd röviden ismertette azok tartalmát. Beszédének végén arra buzdította a jelenlévőket, hogy időről időre jöjjenek el ide a Lahmkruam parkba emlékezni a múltra, és hozzák el ide gyermekeiket, unokáikat is, akiknek szükségük van az elődök életének, sorsának ismeretére ahhoz, hogy eligazodjanak a jelenben.

Gromon István polgármester beszédének teljes szövegek elolvasható itt.

Ezután Sax László, a Német Nemeztiségi Önkormányzat elnöke mindott beszédet.

„A Lahmkruam: mit is jelent ez a szó minekünk? Egy szóval kifejezve agyagbánya.

Jelenti történelmünk kezdetét, őseink letelepedésének fontos részét: itt találták meg azt az agyagot melynek kiásásával egyben a víz is felszínre jött. Ezzel adódott a téglakészítés lehetősége. Így kezdődhetett a ház építkezése az otthon megteremtése. A Lahmkruam egyben az a dal, amely épp erről a helyről szól, és minden Vörösvári számára ismert és kedvelt ének.

Egyben jelenti számunkra azt a szép kis tavat, melyben sokan pancsoltak, fürödtek, még talán horgásztak is. De ez a kis agyagbányából keletkezett tavacska volt sokak számára a közösségi tér, a játék helye annak ellenére, hogy nem parknak nevezték. A maga egyszerűségében az a hely volt, amit mindenki szeretett, és mára már csak az emléke maradt. Hasonló módon létezett a ma már csak fotókon és emlékképeken látható Szent János-tó, amelyet a térkép is jelölt, ma pedig városunk dicsekedni való gyöngyszeme lehetne, mint megannyi érték, amit nem veszünk észre, vagy nem értékelünk megfelelő módon. Szerencsére ezt a helyet itt nem építették be.

Történnek csodák is, hisz köszönhetően Gromon István polgármester úr játszóterek programjának újra életre kelt a Lahmkruam helytörténeti park, ami a mai rohanó világunkban kis pihenésre, beszélgetésre ad lehetőséget, és próbálja az ide érkező embereket közelebb hozni egymáshoz. A park lehetőséget ad az elmélkedésre, hisz az ötletgazda Gromon István és a Német Nemzetiségi Önkormányzat tagjai a park sétányán elhelyezett magyar és német nyelvű táblákon keresztül Vörösvár történetének bemutatását képzelték el. Az elképzelést Sax Ibolya, Bogár Erika, Váradi Mónika, Müller Márta és férje, Kerekes Gábor nagy lelkesedéssel valóra is váltották: megírták és lefordították az itt látható táblák anyagát, valamint képeket gyűjtöttek hozzájuk, és Schuck Béla segítségével szerkesztették meg őket. Nyomtatásuk pályázaton nyert öszszegből történt. Így lett az elképelésből néhány hónap intenzív munka után valóság.

Reméljük, minden ide látogató – legyen az vörösvári, környékbeli vagy épp külföldi vendég – jól érzi majd magát a parkban, és szívesen nézegeti , olvasgatja a múltunkat felidéző táblákat.

Érdemes elgondolkodni: mivel tudunk hozzájárulni környezetünk szebbé tételéhez, és milyen módon védjük, óvjuk a ránk hagyott értékeket, melyet minden jó érzésű ember szeretne az utánunk következő generációnak továbbadni, mint stafétabotot.”

Sax László beszéde végén felhívta a figyelmünket arra, hogy mennyire fontos nemzetiségi hovatartozásunk megvallása az októberi népszámláláson. “Nemzetiségi iskoláink, óvodáink sorsa, támogatása is múlhat ezen, de ezen túl is jó lenne tudnunk, hogy Pilisvörösvár mekkora része tartja magát sváb vagy német nemzetiségűnek!”