Trombitával a városért

„Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a 6/1993. (III. 4.) Kt. sz. rendeletében biztosított jogkörében eljárva Feldhoffer János részére négy évtizedes magas színvonalú fúvószenészi és zenekarszervezői tevékenysége, a német nemzetiségi fúvószenekari hagyományok és az egyházi fúvószenei hagyományok ápolása, valamint a testvérvárosi kapcsolatok kialakítása és ápolása terén kifejtett kiemelkedő munkája elismeréseként Pilisvörösvárért emlékérmet adományoz.”

• A legtöbb zenei pályafutás egy példaképpel kezdődik. Te honnan kaptál kedvet a zenéléshez?

Gyerekkoromban szomszédunkban, a Wenczel családban többen is játszottak hangszeren, ez nekem is megtetszett. De nálunk otthon, a rokonságban senki sem volt zenész, ezért nem nagyon támogatta a család az ötletet. Nagyanyám azt mondta, ne menjek zenélni, mert a zenész az részeges banda. – Ugyan már – mondtam erre én, a kőműves is iszik, a festő is iszik, mindenki iszik. Végül aztán megenyhültek.

• Solymáron kezdted a zeneiskolát, majd Szentivánra jártál. Trombitálni kinél tanultál?

Trombitatanárom kezdettől fogva Németh János bácsi volt. Az operettszínház első trombitása volt, nagy példaképem, tőle tanultam meg az alapokat. Aki ma Vörösváron egyenesen bele tud fújni a trombitába, azt ő tanította – legalábbis abból a korosztályból. Mindannyian nagyon szerettük.

• Egyértelmű volt, hogy a hangszerek közül a trombita lesz a tiéd?

Eredetileg szaxofonon akartam játszani, de azt nem volt ki tanítsa.

• Most már biztos lenne. Megpróbálkoznál még a szaxofonnal?

Biztos meg tudnám tanulni, de most már nem váltanék.

• Emellett a sramlizenébe is beleástad magad.

Igen, Peregi bácsihoz jártam sramlit játszani. ’77-től néhány évig a Napsugár Zenekarban zenéltem – itt öten voltunk, az volt a legmenőbb akkoriban –, majd barátaimmal megalapítottuk a Pilischer Sramlit. Azt 20 éve hagytuk abba. Ugyanazon a néven utána másik zenekar alakult, abban is játszom.

• Számodra mi a jó a zenélésben?

Az együttzenélést szeretem nagyon. Fúvószenekarban nevelkedtem, ez meghatározó. Akkoriban mentünk mindenfelé, ahová hívtak. Ma a fiatalok már nem jönnek például temetést fújni, nem bírják azt a közeget.

• De legalább vannak fiatal zenészek…

Igen, vannak, nagy köszönet illeti ezért a zeneiskolát!

• Sok helyen zenéltél még ezen kívül is.

A katonaságban is zenéltem, ott is akartak fogni hivatásosnak. Nem mentem, mert Zalaegerszegen kellett volna maradnom. Sokat jártam kisegíteni a szomszéd településekre, és rendszeresen járunk zenélni az egyházi ünnepek alkalmával: körmenetek, búcsú, pünkösd hétfő…

Kaptok ezért valamilyen jövedelmezést?

Nem, ezt mindenki kedvtelésből végzi. Sőt, tagdíjat is fizetünk. A támogatásokból igyekszünk az útiköltséget, ellátást, rendezvényekhez a sátrat kifizetni. De nincs annyi pénz, amennyi kellene.

• Mi az, ami miatt mégis kitartotok? A zene szeretete?

Igen, meg az együttes, a közösség is nagy megtartó erő.

• Ez nálad már több mint hobby.

Hát, igen… ez elhivatottság.

• Fontos neked ez az elismerés, amit most kaptál?

Nem számítottam rá, a kollegáim is teljes titokban tartották. De nagyon jól esett.

• Mik a terveid a jövőre?

Sólyom Ágnes

Névjegy

Feldhoffer János

a Német Nemzetiségi Fúvószenekar zenekarvezetője, a Pilischer Sramli tagja
született: 1957. márc. 23.
trombitatanára: Németh János

1971-től a Vörösvári Jóska bácsi-féle Fúvószenekar tagja
1982-től átvette a Fúvós­zenekar vezetését
1984 – megalapította a Pilischer Sramli zenekart
1989 – Eduard Gilitzer segítségével meglapították a Fúvószenei Egyesületet
1997 – megjelent a zenekar első CD-je: „Jeder echte Werischwarer”
2002 – a pilisvörösvári fúvószenekar közhasznú egyesületté alakult, Feldhoffer János elnökletével
2005 – Pilisvörösvárért emlékérem az egyesületnek
2006 óta a pilisvörösvári Német
Nemzetiségi Önkormányzat tagja
2008 – a Művészetek Háza zenei Művészeti Díja
2009 – Taksony (Landesrat) kiemelt arany diploma minősítés
2011 – Pilisvörösvárért emlékérem Feldhoffer Jánosnak