Pilisvörösvár Város Hivatalos Honlapja »

 

Vörösvárért Közéleti Egyesület a Facebookon »


Vörösvári Újság »


Művészetek Háza »


Pilis TV »

A 65. Magyar Bányásznapon (2015. 09. 04.)

2015-09-04

Tisztelt Elnök Úr!
Tisztelt Elnök Asszony!
Kedves Pilisvörösvári és Környékbeli Bányászok!
Hölgyeim és Uraim!

Az elmúlt évekhez képest az idei pilisvörösvári bányásznapi ünnepség különleges. Az ünnepséget ugyanis nem itt kezdtük a Bányász emlékparkban, hanem kb. fél órával ezelőtt, a Budai út és az Ady E. utca sarkán, az egykori pilisvörösvári bánya, a Lipót-akna helyén, ahol egy emléktáblát helyeztünk el a gyógyszerraktár épületének falán.

A Bányász Szakszervezeti Szövetség, a Pilisi Bányász Szakszervezet valamint az önkormányzat vezetőinek jelenlétében felavatott 60x80 cm-es emléktábla fekete márványból készült, s rajta aranyszínű betűkkel a következő felirat olvasható: „1902-től 1941-ig e helyen működött a LIPÓT-AKNA. A Pilisvörösvári Bányászat és az egykor itt dolgozók emlékére állíttatta a 65. Magyar Bányásznap alkalmából Pilisvörösvár Város Önkormányzata és a Bányász Szakszervezeti Szövetség."

A táblaavatásra való tekintettel a mai ünnepségünkre meghívtuk a Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezetének elnökét, Rabi Ferenc urat, valamint Horn János elnöki főtanácsadó urat. Sajnos más ünnepségek miatt egyikük sem tudott eljönni a mi ünnepségünkre, de mindketten megtiszteltek minket egy-egy rövid levéllel, melyeket szeretnék most felolvasni.

Rabi Ferenc elnök úr a következőket írta:

„Tisztelt Polgármester Úr! Köszönöm megtisztelő meghívásukat a 2015. szeptember 4-i bányásznapi rendezvényükre. Ebben az időpontban a dorogi BAUMIT Kft. mészkőbányája által rendezett 110 éves jubileumi Nemzeti Kőbányászati Emlékhely avatásán veszek részt. Erre a programra már korábban elköteleztem magam, sajnos így nem tudok részt venni a bányásznapi ünnepségükön. Kívánok hivataluk valamennyi vezetőjének, munkatársának sok sikert, eredményt, jó egészséget és mindezekhez Jó szerencsét! Budapest, 2015. szeptember 1. Rabi Ferenc"

Horn János, elnöki főtanácsadó úr ezt írta:

„Tisztelt Polgármester Úr! Köszönettel megkaptam Radosai Györgynével, a Pilisi Bányász Szakszervezet elnök asszonyával közösen aláírt megtisztelő meghívását a 2015. szeptember 4-i 65. Magyar Bányásznap alkalmából rendezendő ünnepségekre. Nagyon készültem erre az ünnepségre, hiszen 2014. február 20-án kezdeményeztem a Dorogi Szénmedence Kultúrájáért Alapítványnál egy emléktábla elhelyezését, de azt egy későbbi időpontban javasolták megvalósítani. Ezért is nagyon örülök, hogy az Önkormányzat ezt megvalósította. A Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kara 2015. szeptember 4-én tartja az ünnepélyes Kari Tanács-ülését, melyen az elsőéves egyetemi hallgatók fogadalomtétele és a dékáni kézfogással egyetemi hallgatókká való fogadása történik. Ezen az ülésen kerül sor a „Bányásznap"- i megemlékezésre, amelyen az ünnepi beszédet immár több mint húsz éve én tartom, és akkor kerül sor a Bányász Szolgálati Oklevelek átadására is. Ezt követi a Miskolci Egyetem nyilvános szenátusülése, amely az Egyetem ünnepélyes megnyitója, ahol a BDSZ-t kell képviselnem. Ezért a megtisztelő meghívást nem tudom elfogadni, de keresem az alkalmat, hogy személyesen is megláthassam a vélhetően korábban Tasnádi Tamással elképzelt emléktáblát. Kívánok a nagyon szép és tartalmas programokhoz sok sikert, jó időt, Önnek és a Város polgárainak a továbbiakban eredményeket, sikereket, jó egészséget és mindezekhez az 1894-ben Selmecbányán elfogadott bányászköszöntéssel Jó szerencsét! Budapest, 2015. szeptember 01. Dr Horn János."

A szakszervezeti vezetők köszöntésének tolmácsolása után most itt, a nagyobb nyilvánosság előtt szeretném megköszönni a Pilisi Nyugdíjas Bányász Szakszervezet elnökének, Radosai Györgyné Marikának az emléktábla elhelyezésére vonatkozó hivatalos kezdeményezést, Pilisvörösvár Város Önkormányzata Képviselő-testületének az erkölcsi támogatást és a fedezet biztosítását, Tasnádi Tamás aranyokleveles nyugalmazott bányamérnök úrnak a tábla elhelyezésének ötletét és a tábla megtervezését, a Varázskő Kft.-nek pedig az emléktábla jutányos áron és szép kivitelben való elkészítését.

A tábla avatásakor Tasnádi bányamérnök úr részletesen és nagy szakértelemmel ismertette a vörösvári bánya történetét, én most csak röviden szeretném ismertetni a legfontosabb tudnivalókat a Lipót-aknáról, Fogarasy Miska bácsi könyve alapján:

„1903-ban megkezdték az ikerakna mélyítését a község déli részén, s a tröszt vezérigazgatójának (azaz a bécsi származású Hauser Lipótnak) neve után elnevezték Lipót-aknának. Mindkét aknát futóhomokon át, 210 m mélyre fúrták. Az I. sz. akna 210 méteres szintjéről 200 m alapvágat után ereszkét mélyítettek 246 méteres szintre. Ezen folyt a szállítás. Ugyanúgy a II. sz. aknától is mélyítettek egy ereszkét (az I. sz. aknával párhuzamosan) a 246 méteres szintre, szellőztetés céljából.

Az I. sz. ereszke alsó szintjéről jobbra 60 méterre főszállító vágatot fúrtak. Miután elegendő szénmennyiséget itt nem tudtak kitermelni, 1913-ban erről az alapvágatról több eresztéket mélyítettek a 265 méteres szinten levő széntelepre.

Ebben az időben a nagy kiterjedésű vágatokból már 2500-3000 liter víz fakadt percenként. Ezért a meglévő 800 lóerős erőtelepet bővíteni kellett. 1913-ban egy 2500 lóerős erőtelepet szereltek fel. 1913-14-ben a szállítás az I. sz. ereszkénél nehézségbe ütközött, ezért a I. sz. akna alá hajtották a főszállítóvágatot. Az aknát a 246 méteres szintről alulról felfelé építették meg a 210 méteres szintre. Elkészülte után az I. sz. ereszke és a 210-es szint kikapcsolódott a szállításból, csak a főszivattyú állomás maradt meg, melynek teljesítménye percenkénti 11 ezer liter volt. A bányavíz akkor már elérte a percenkénti 4000 litert.

Amikor kitört az I. világháború, több szénre volt szükség. Ekkor az aknától délnyugatra kb. 600 méterre lejtaknát mélyítettek, melyen keresztül megközelítették a szőlők és rét alatti széntelepeket. A II. sz. akna ekkor 170 méteres szintről szállított. Innen egy ereszkével egy 185 méteres szintről a 197 méteres szinten levő széntelepeket fejtették. Tekintettel arra, hogy a két ereszkén történő szállítás nehézségekkel járt, 1914-ben szállítóvágatot hajtottak a II. sz. aknához, és a 170 méteres szintet megszüntették.

Később a 197 méteres szinten megcsappant a szénvagyon, s ezért nagyobb feltárásokat végeztek a 246 méteres szinten. 1920-ban a 246 méteres szint többtermelése megkívánta a II. sz. akna 246 m-es szintre való lemélyítését. Ekkor készült el a 246 m-es szinten a főszállítóvágat, hogy átvegye a felső szint termelését. A bányavíz ekkor már elérte a percenkénti 5500 litert.

A villamos energiát biztosítani kellett, ezért tartaléknak még felszereltek egy 3000 lóerős gépegységet. Ekkor alakult meg a Buda-vidéki Villamossági Rt., mely a bányától kapta az energiát, és ennek köszönhette Pilisvörösvár és környéke az 1923-as villamosítást. (Megjegyezendő, hogy a bánya vezetősége már 6-8 évvel előbb felajánlotta a község villamosítását, de az akkori képviselő-testület leszavazta azt.)

Megélhetési szempontból sokat jelentett, hogy a bánya a község sok emberének, ill. családjának biztosította a mindennapi kenyeret. A bánya fuvarozási lehetőséget is biztosított. A bányafát 25 éven át a falusiak fuvarozták a környéken lévő téglagyárakba és a szenet is ők szállították, nem szólva a 25-30 kupecről, akik Budapesten kereskedtek a szénnel.

1935-ben brikettgyár épült, mely napi 12-15 vagon jó minőségű brikettet gyártott.

Azok a földtulajdonosok, akiknek a földjét, szőlőjét a bánya igénybe vette, szerződést kötöttek a bányával. Minden kitermelt tonna szén után 30 fillér járt nekik. Ebből a szénfillérekből kitellett az összes adójuk, sőt bizonyos összeget kézhez is kaptak. 1935 után a bánya már nem fejlődött, sőt 1940. december 1-jén le is állt. A leállást kétféleképpen magyarázták. Egyesek szerint a bánya kimerülőben volt, s a termelés már nem volt rentábilis (a víz kiszivattyúzása többe került volna, mint a benne levő szénvagyon), mások szerint a belga érdekeltségű bánya nem akart a II. világháborúban olyan országnak termelni, mely Belgiummal hadiállapotban állt."

... Akárhogy is volt, ma már visszacsinálni nem lehet. A bánya bezárt, a pilisvörösvári bányászoknak más bányákban vagy más munkahelyen kellett a megélhetésüket biztosítaniuk. De a vörösvári bánya, az egykori vörösvári bányászok emlékét ma is őrizzük, mert az egykori bányászok bátorsága, szorgalma, tisztessége mindannyiunk számára ma is érvényes és követendő példa.

Köszönöm, hogy meghallgattak. Jó szerencsét! Glück auf!