Pilisvörösvár Város Hivatalos Honlapja »

 

Vörösvárért Közéleti Egyesület a Facebookon »


Vörösvári Újság »


Művészetek Háza »


Pilis TV »

Beszéd az önkormányzati választás éjszakáján (2014. október 12.)

2014-10-14


Szeretettel köszöntök mindenkit!

Mielőtt bármit mondanék, egy kérdést szeretnék föltenni Önöknek/Nektek.
- Mit mondott Janó, a tót a Pál utcai fiúk c. regény végén Bokának, amikor egyedül kilátogatott a grundra?
- ???


Úgy látom, régen volt az általános iskola 5. osztálya, ahol ez kötelező olvasmány, ezért segítek. Ezt mondta Janó, a tót:
„- Megvertung őket! ...
- Megvertung! ... Kidobtung... Kikergetung..."

Magyarra lefordítva: „Megvertük őket! ... Megvertük! ... Kidobtuk! ... Kikergettük..." Azaz: Mi, Pál utcaiak megvertük a Vörösingeseket, kidobtuk, kikergettük őket a grundról.

Kedves Jelenlévők!

Ezúton jelentem, hogy nálunk, Vörösváron ma ugyanez történt! A önkormányzati képviselőválasztáson a lehetséges 8 egyéni körzetből 7 körzetet megnyertünk, a polgármester-választást pedig 53,09 %-os többséggel szintén megnyertük. A 12 fős képviselő-testületben így 8 mandátumot, azaz kétharmados többséget szereztünk.

Mindez azt jelenti, hogy 2010 után másodszor is sikeresen vertük vissza az Áts Ferik, Pásztorok, Wendauerek és egyéb vörösingesek támadását, másodszor védtük meg a grundot, azaz Vörösvárt. Legyőztük a parlamenti pártok csapatait, amelyek közül egyik-másik a Pásztorokéhoz hasonló erőszakos módszerekkel próbálta megszerezni magának a hatalmat Vörösváron. És legyőztük a függetleneket, akik közül jónéhány – tisztelet a kivételnek! – a pártokéhoz hasonló, olykor azokat felülmúló ígérgetéssel és demagógiával próbálta elnyerni a szavazók bizalmát.

Legyőztük őket, megvédtük tőlük Vörösvárt, így most örülhetünk.

De azért itt és most, ebben az ünnepi pillanatban tegyük fel mégis a kérdést: mi lett volna, ha ez nem sikerül? Milyen világ várt volna Vörösvárra, ha sikerül a tervük, és ezek az erők többségbe kerülnek az önkormányzatban, s kezükbe veszik a város irányítását? – A kérdésre a választ leginkább a szórólapjaikból, plakátjaikból, nyilatkozataikból tudhatjuk meg. Készülve erre a mostani beszédre, igyekeztem csokorba szedni a kampányszövegeiket, választási ígéreteiket. Hallgassák meg az ezekből készült kis összeállítást – tanulságos és félelmetes, komikus és tragikomikus egyszerre.

Kezdjük a leghangosabb és legagresszívebb csapattal! Jelöltjeinek szóbeli és írásbeli bemutatásából először is megtudtuk, hogy kivétel nélkül mind Vörösváron jártak óvodába, általános iskolába, gimnáziumba – egyesek talán főiskolára és egyetemre is –, továbbá, hogy kivétel nélkül tősgyökeresek, keresztények és svábok. Többen közülük boldog kapcsolatban élnek.

Szórólapjukból megtudtuk továbbá, hogy ha bízunk bennük, akkor Vörösvár sikeres lesz. Megtudtuk, hogy „Kell a változás!", hogy megcsinálják, és hogy az új vezetés biztos siker. Hogy kik is ők valójában, azt nem tudtuk meg, mert a polgármester-jelöltjükön kívül írásban egyetlen képviselő-jelöltjük életrajzát sem ismertették. Megtudtuk viszont, hogy ha ők kapnak bizalmat, akkor ezentúl minden uniós és kormányzati pályázat meg lesz nyerve. Megtudtuk, hogy folyamatosan (!) fejlesztik majd a Szakorvosi Rendelőt, és hogy egészéves (!) kulturális programok lesznek minden korosztálynak. Megtudtuk, hogy Magyarország Kormánya teljes támogatásáról biztosítja polgármesterjelöltjüket. Hogy miért – az nem tudtuk meg.

Választási fórumukon megtudtuk még, hogy „Vörösvárral szemben igen pozitív a visszajelzés". Megtudtuk, hogy „egy ilyen választás arról szól, hogy a helyi közösség élére rátermett, becsületes, korrekt, a közösségét emberszámba vevő, azzal együttműködni képes, amúgy pedig ambiciózus, tehetséges, embert választanak meg". Megtudtuk, hogy „Egy városnak jövőkép kell! Koncepció! Tudatosság!". És pörgő nyelvű jelöltek. Megtudtuk, hogy polgármesterjelöltjük nem szeretne elbujkálni, és hogy célja az, hogy olyan várost építsen, ami nekünk is jó és nekik is jó.

Ezeket a gondolatokat polgármesterjelöltjük tévéinterjújában bővebben is kifejtette. Elmondta, hogy amikor felkérték a jelöltségre, először az előnyöket és hátrányokat mérlegelte. Elmondta, hogy két célterülete van, a kormányzat és a vállalkozók, s hogy a vállalkozásokkal mindenképpen szeretne szorosabb kapcsolatot kiépíteni. Hogy miért, azt nem mondta el. Elmondta viszont, hogy olyan beruházásokat szeretnének, amelyek nem gátolnák (!) Vörösvár fejlődését. Elmondta, hogy rengeteg olyan szakember van Vörösváron, akik jelenleg lézengenek, pallanganak (!) az utcán. Elmondta, hogy egy olyan szakértői csapatot szeretne létrehozni, amelyek egyrészt a pályázatokat figyelnék, másrészt kidolgoznák a pontos terveket arra, hogy „milyen típusú vállalkozások érdeklődnének Pilisvörösvár felé". Szeretne egy olyan csapatot létrehozni, amely tulajdonképpen Vörösvárt menedzselné, eladhatóvá tudná tenni (!), és mind a természetes (!), mind a szellemi értékeinket kifele jobban tudná közvetíteni a közvélemény (!) felé. Mindenféleképpen szeretné felhasználni a személyes kapcsolatait lobbizás terén is. Elmondta, hogy a vörösvári iparterületet nem azon a részen bővítené, ahol most található jelenleg (!), hanem mindenféleképpen arra gondol, hogy a vörösvári iparterületet kitolná a Házi-réti-tó környékére (!), és mindenféleképpen módosítaná a településrendezési dokumentumokat (!). Eddig a leghangosabb csapat terveiről.

Most pedig következzen egy másik csapat! Ez a csapat először is leszögezte, hogy „Beszéljenek a tettek!". Hogy milyen tettekre kell gondolni, azt nem tudhatjuk, mert eddig nem túl sokat tettek Vörösvárért. Néhány dolog azonban szórólapjukból mégis kiderült. Kifejtették például, hogy igény esetén a rászoruló időskorúakat bekapcsolják a „város riasztó és biztonsági hálózatába" (!), valamint, hogy a további tervezgetés helyett megépítik, kialakítják a helyi „bicikli utakat", és „lehetőség szerint sztrádákat (!) is"! Azt is megtudtuk, hogy a vörösvári emberek számára helyi gyakorlókert- programot indítanak, ahol mindenkinek lehetősége lesz háztáji termesztésű zöldségek előállítására. Megtudtuk, hogy a Polgármesteri Hivatalban bevezetik a mindennapos nyitva tartást (!), és hogy rendszeres fogadóórák, fórumok, terepbejárások (!) tartásával biztosítják a közvetlen és folyamatos kapcsolattartást a közösség tagjaival. Megtudtuk, hogy térfigyelő kamerákkal és településőrrel figyelteteik majd gyermekeinket (!) az oktatási intézmények környékén a bűncselekményektől és a kábítószerárusoktól.

A csapatok után nézzük az egyéni jelölteket! Az egyik egyéni jelölttől megtudtuk, hogy „az új 10-es elkerülő út, az uszoda és sportcsarnok felépítése, a rendőrkapitányság megvalósítása, az iskolák felújítása, a bölcsőde létrehozása és fenntartása támogatandó feladatok, s hogy a megvalósulásuk pénzkérdés is".

Egy másik egyéni jelölttől megtudtuk, hogy diplomáját posztgraduális képzésen szerezte. Megtudtuk, hogy szemléletmódja szerint „a világnak ma van szüksége a holnap megoldásaira". Megtudtuk, hogy „a 10-es út eltereléséig (!) a város lakossága számára a belső utak átjárhatóságát fogja biztosítani, utak összenyitásával (!) és közlekedési szabályozással. Megtudtuk azt is, hogy a győzelme esetén a városházán megszüntetné a szavazógépet...

Nem folytatom a sort. Az elmúlt percekben jókat nevettünk, pedig ez a történet valójában egyáltalán nem nevetséges. Mert elgondolni is rossz, hogy mi lett volna, ha ezek az emberek tényleg hatalmat kaptak volna a kezükbe, és meg is valósították volna terveiket.

Szerencsére a vörösvári emberek okosabbak voltak, nem dőltek be a hangzatos ígéreteknek, a gyávaságra, a butaságra és a hiszékenységre építő demagógiának. Nem hitték el, hogy az ígérgetők áldásos tevékenységének köszönhetően néhány hónapon, esetleg egy-két éven belül kolbászból lesz Vörösváron a kerítés, eljön a Kánaán, beköszönt az egyetemes jólét korszaka, és eljön világbéke. Jobban hittek a megvalósítható ígéretekben, a tapasztalatban, a bizonyított tisztességben és rátermettségben.

A vörösvári emberek józanságnak és politikai érettségnek köszönhető, hogy sikerült visszaverni a pártok durva beavatkozási kísérletét helyi közösségünk életébe, s megakadályozni azt, hogy a pártérdekek oltárán feláldozzák Vörösvárt, hozzá nem értő, szakmailag és emberileg alkalmatlan, egyéniség és arc nélküli embereket ültessenek egy 14,5 ezres közösség nyakába, akiket aztán ismeretlen erők majd jól irányíthatnak. A vörösvári emberek józanságának és politikai érettségnek köszönhető, hogy sikerült megvédeni magunkat attól, hogy ezek az emberek tudatlanságból vagy kis egyéni érdekeik miatt kiszolgáltassanak bennünket a pártlogók mögé bújt és pártzászlókba burkolózott, éhes konjunktúralovagoknak.

A győzelem pillanataiban köszönöm mindenkinek, aki részt vett ebben a honvédő munkában, aki segített megmenteni Vörösvárt ezektől a veszedelmektől.

- Mindenekelőtt köszönöm képviselő-jelöltjeinknek, akik vállalták velem a küzdelmet, viselték velem együtt a méltatlan bántásokat, rágalmakat, szidalmakat, s komoly egyéni áldozatokat vállalva harcoltak a választási sikerért. Megérdemlik, hogy egyenként felsoroljam őket: Kimmelné Sziva Mária, Pándi Gábor, Preszl Gábor, Dr. Kutas Gyula, Kollár-Scheller Erzsébet, Schellerné Mikulán Anetta, Kozek Gábor, Tasnádi Ágnes.

Nem illik egy hölgyet utoljára említeni, de most szándékosan tettem, mert Tasnádi Ágnesről szeretnék néhány mondatot külön is szólni. Ő a legnehezebb körzetben vállalta a megmérettetést – egy olyan körzetben, ahol felelőtlen ígérgetés nélkül gyakorlatilag lehetetlen nyerni. Az ott élő polgárok jelentős része ugyanis olyan elvárásokat fogalmaz meg az önkormányzattal szemben, amelyek egyrészt irreálisak, másrészt szakmailag nem támogathatók. Ágnes mégis megpróbálta a lehetetlent, becsületesen végigdolgozta a kampányt, és a kapott szavazatszámtól függetlenül bebizonyította, hogy kiváló képviselőjelölt volt.

- Köszönöm a Vörösvárért Közéleti Egyesület minden tagjának a pótolhatatlanul szükséges háttértámogatást: az aláírásgyűjtést, a szórólapozást, az agitálást, az ismeretterjesztést és minden más segítséget.

- Köszönöm mindazoknak az asszonyoknak és férfiaknak, akik az elmúlt években és most, a kampány során is rendszeresen részt vettek a rendezvényeinken, mindig kiálltak mellettünk, támogattak minket erkölcsileg, és megvédtek minket a rágalmak és hazugságok ellen.

- Köszönöm házastársainknak és családtagjainknak, akik végig mellettünk voltak – az elmúlt években és az elmúlt hetekben egyaránt.

- Köszönöm azoknak az önkéntes segítőknek, akik az Interneten, a Facebookon megvédték a döntéseinket, a munkánkat és a becsületünket.

- Végül, de nem utolsó sorban: köszönöm mindazoknak, akik ránk szavaztak. Akik nem dőltek be a csábító ígéreteknek, nem ijedtek meg a burkolt vagy nyílt fenyegetésektől, akiknek volt szemük észrevenni és értékelni azt a szakmai munkát, amit végeztünk, és azt az erkölcsi teljesítményt, amit nyújtottunk.

Mindnyájunk közös gondolkodásának, közös munkájáénak és közös kiállásának eredménye az, hogy ma ünnepelhetünk! Közösen elért eredményünk, hogy Vörösváron továbbra is csak becsületességgel, szorgalommal, munkával és tisztességgel lehet érvényesülni, hogy az önkormányzat munkájában továbbra is a közérdek és a közjó lesz az első – nem a magánérdekek és a pártérdekek –, s hogy minden reményünk megvan arra, hogy Vörösvár – az elmúlt nyolc évhez hasonlóan – a következő öt évben is szépen, kiegyensúlyozottan fejlődni fog, mindannyiunk örömére.

Így lesz, így legyen!
Hajrá Vörösvár!