Pilisvörösvár Város Hivatalos Honlapja »

 

Vörösvárért Közéleti Egyesület a Facebookon »


Vörösvári Újság »


Művészetek Háza »


Pilis TV »

Búcsú Pekó Józseftől

2014-01-31

Január 3-án, pénteken délután 3 órakor nagyszámú ismerős és barát jelenlétében kísértük utolsó útjára Pekó József kertészmérnököt, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium nyugalmazott osztályvezetőjét, a pilisvörösvári Kovács László Kertbarát Kör szakmai vezetőjét, akit 85 éves korában, váratlanul ért a halál, 2013. december 29-én.

Pekó József 1928. november 28-án született Pilisvörösváron. Édesapja kertészkedéssel foglalkozott, édesanyja segített férjének a kertészkedésben, és vezette a háztartást.

Jóska az elemi és a polgári iskola 4-4 osztályát Pilisvörösváron végezte, s közben a tanulás mellett igen sokat dolgozott szülei kertészetében.

Középiskolai tanulmányait a II. Rákóczi Ferenc Kereskedelmi Középiskolában végezte, majd érettségi után a budapesti Magyar Agártudományi Egyetemen folytatta. Még egyetemi tanulmányai közben, 1951-ben megnősült: Jáki Ildikó pilisvörösvári tanárnővel kötött házasságot. 1952-ben szerezte meg a kertészmérnöki oklevelet.

Szakmai tevékenységét 1953 januárjában a Pomázi Állami Gazdaságban, segédagronómusként kezdte, majd öt hónap múltán ugyanott központi kertészként, 1955-től főkertészként folytatta. A Pomázi Állami Gazdaságot 1957 januárjában az Egészségügyi Minisztérium vette át, ekkor Pekó József a Pomázi Gyógytherápiás Intézetbe került, ahol főkertész volt 1958 januárjáig. 1958 februárjától a Cegléd-Csemői Állami Gazdaságban dolgozott, először mint központi kertész, majd mint önálló kerületvezető.

1961-ben megszületett leánya, Ildikó.

1962 januárjában a Földművelési Minisztérium Kertészeti Főosztályára került, és a gyümölcságazat irányítási feladatait látta el. 1962. július 1-jén lett a Földművelésügyi Minisztérium – átszervezése után Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium – főelőadója. 1973-ban a Kertészeti Főosztályból szervezett Mezőgazdasági Főosztály Kertészeti Főosztályára osztályvezetőnek nevezték ki. 1988. december 30-án, osztályvezetőként ment nyugdíjba, de továbbra is, egészen 2004-ig, 76 éves koráig minden évben 4-5 hónapon át részt vett a Kertészeti Főosztály munkájában.

Pekó József sokoldalú ember volt. Kamaszkorától muzsikált, trombitán játszott egy négytagú vörösvári zenekarban, majd alkalmilag az egyetemi évek alatt, és azokat követően is. Igen szépen énekelt is, idősebb korára bariton hangja basszusba mélyült.

Szinte egész életén át galambászkodott. Első galambját ötéves korában kapta, az utolsóktól – mivel a padláson szálló nagytömegű, apró szemcsés galambpor rossz hatással volt a tüdejére – öt évvel a halála előtt vált meg. Pályafutása során galambjaival hazai és külföldi versenyeken és kiállításokon számos díjat nyert.

Gyermekkorban szerzett német nyelvtudását egész életében magas szinten őrizte és használta, nagyrészt ennek volt köszönhető, hogy mint a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium munkatársa a világ számos helyére eljutott: Európa majd' mindegyik országában járt, ezen kívül Japánban, Mexikóban, Észak-Koreában, az Egyesült Államokban és Kínában is.

1990 óta a pilisvörösvári Kovács László Kertbarát Kör szakmai vezetője, az évente megrendezett borversenyek bíráló bizottságának elnöke volt. Szakmai tanácsadóként nagy tekintélyre tett szert a tagság körében borbírálataival, előadásaival, valamint a szakszerű metszést, oltást és szemzést oktató bemutatóival. Baráti szívességként tucatnyi vörösvári ember kertjében évtizedeken át maga metszett és permetezett.

A családi szőlészet és a gyümölcstermesztés egész életén át a munka melletti fő tevékenysége maradt. Körtéi mindig a legkeresettebbek voltak az újpesti piacon, ahová három évtizeden át rendszeresen járt velük a család. Házi és baráti fogyasztásra minden évben kitűnő borokat készített. Ugyanilyen kitűnőek voltak saját főzésű körte-, szilva-, barack- és vegyes pálinkái.

Egész életében dolgozott. Keveset aludt, mindig korán kelt, energiái kifogyhatatlanok voltak. Képtelen volt meglenni tevékenység nélkül. A betegségeket nehezen tűrte, ezért általában gyorsan túljutott rajtuk. Rendkívüli akaratereje volt, sosem fordult elő, hogy amit elhatározott, azt ne valósította volna meg.

Szeretett mesélni, beszélgetni, nagyon jó vendéglátó volt. Szókimondó volt, ugyanakkor soha senkinek a háta mögött nem mondott mást, mint a szemébe. Talán ezért is szerették, kedvelték olyan sokan.

Halála váratlanul ért mindenkit, hiszen nem volt beteg. Temetésén barátai, ismerősei, a Kertbarát Kör és a Galambász Egyesület tagjai közül nagyon sokan megjelentek. Többen úgy vélték: az ilyen halál, ami Jóskának jutott, kegyelem, amit ki kell érdemelni.

Gromon István

polgármester

(Forrás: Vörösvári Újság)