Pilisvörösvár Város Hivatalos Honlapja »

 

Vörösvárért Közéleti Egyesület a Facebookon »


Vörösvári Újság »


Művészetek Háza »


Pilis TV »

Az 1956-os forradalom és szabadságharc ünnepén

2013-10-23

Kedves Ünneplők!

2013. október 23-a van, a kommunista diktatúra és szovjet megszállás ellen folytatott 1956-os forradalom és szabadságharc emléknapja.

A forradalomé, amelyet a budapesti, szegedi, debreceni, miskolci, pécsi és soproni egyetemisták több héten át tartó szervezkedése előzött meg; amely 1956. október 23-án reggel a Debreceni Egyetemnél tartott tüntetéssel ill. délután 3 órakor Budapesten a Bem szobornál tartott tömeggyűléssel kezdődött, s este 6 órakor a Kossuth téren tartott 200 ezres tüntetéssel, a Dózsa György úton a Sztálin szobor ledöntésével, majd a Rádió székházának elfoglalásával folytatódott. A szabadságharcé, mely másnap hajnalban a Budapestre bevonuló szovjet harckocsik elleni barikádépítéssel kezdődött, s Csillaghegyen, a Baross téren, a Corvin köznél, a VIII. és IX. kerület déli részén, a Tompa utcában és a Berzenczey utcában fegyveres ellenállással folytatódott.

A forradalomé, amelynek fő követelései a demokratikus átalakulás, a többpártrendszer visszaállítása, a szovjet csapatok kivonása, a Varsói Szerződésből való kilépés és az ország semlegessége volt. S a szabadságharcé, melynek célja a szovjet csapatoknak a remélt nyugati segítség megérkezéséig való feltartóztatása, a hadüzenet nélküli támadás elhárítása és Magyarország függetlenségének kivívása volt, s amely harc az aránytalan túlerővel szemben egyhetes hősi küzdelem után, november 11-én elbukott, s amelyben összesen 2652 magyar állampolgár vesztette életét.

A forradalomé, melyet már a küzdelem napjaiban ellenforradalomnak bélyegezték; amelyben a sok névtelen fiatal pesti srác és a sok egyszerű munkás mellett hőssé és vértanúvá vált Nagy Imre miniszterelnök, Losonczy Géza államminiszter, Maléter Pál honvédelmi miniszter, Szilágyi József rendőr alezredes, Gimes Miklós újságíró és mások; a forradalom, amelyről a leverését követő évtizedekben még beszélni is tilos volt Magyarországon; s a szabadságharcé, amelynek kudarca után körülbelül negyedmillió magyar hagyta el az országot, amelynek résztvevői közül a megtorlás éveiben mintegy 400 hazaszerető embert végeztek ki – köztük a fiatalkorú Mansfeld Pétert –, 21 668 személyt börtönöztek be, és mintegy 16-18 ezer főt internáltak.

Ennek a katonailag elbukott, de erkölcsileg mégis győztes hősi küzdelemnek az emlékére a rendszerváltozás után az első szabadon választott országgyűlés az első törvényében október 23-át nemzeti ünneppé nyilvánította, amely ünnepet így 1991. október 23-a óta nyilvánosan és szabadon ünneplünk.

... Az ünnep azonban az első perctől kezdve ütközőnap lett: a kommunista diktatúra kiszolgálóinak és haszonélvezőinek ill. a diktatúra áldozatainak és kárvallottjainak ütközőnapja. Az ünnepen ugyanis – és persze a hétköznapokon is – az egykori haszonélvezők és kollaboránsok igyekeztek magukat '56 örökösének, demokratának, rendszerváltónak beállítani – függetlenül attól, hogy mik voltak valójában. Azért volt esélyük erre, mert a békés rendszerváltozás során sem számonkérés, sem felelősségre vonás, sem elszámoltatás nem történt. Az átfestési kísérletekből, a hazug beszédekből és hazug ünnepségekből ismételten konfliktusok keletkeztek, mert az egykori áldozatok nem hallgattak, igyekeztek leleplezni a hazugságokat.

1991-ben, az első hivatalos október 23-án Antal József miniszterelnök boldogan és büszkén ezt mondta: „Most van alkalmunk az első olyan október 23-ai megemlékezést megtartani, amikor Magyarország földjén nincsenek idegen csapatok; amikor a szovjet hadsereg végleg elhagyta Magyarországot". De már ugyanezen a napon a műszaki egyetemnél Göncz Árpád köztársasági elnök egy újságíró megjegyzésére, miszerint nincs ünnepi hangulat, így válaszolt: „Ahogy távolodik a forradalom, ahogy veszít politikai aktualitásából, úgy csökken a megemlékezéseken a forradalmi hangulat, az érzelmek lobogása."

1992-ben, a második hivatalos október 23-án Göncz Árpád köztársasági elnök már nem tudta elmondani megemlékező szavait a Kossuth téren, mert amikor megjelent a mikrofonnál, a több ezres tömegből sokan pfujolásba kezdtek és fütyültek. Az államfő néhány percig várt, majd letett arról, hogy az ünnepelni odagyűlt budapestiekhez szóljon, s tiltakozásul este nem ment el az Operaházban tartott ünnepségre.

1993-ban Békéscsabán az október 23-i ünnepségen tojással dobálták meg az SZDSZ-es Pető Ivánt.

1994. október 23-án Göncz Árpád SZDSZ-es köztársasági elnök és Gál Zoltán, az állampárt jogutódja által delegált házelnök koszorúzott a 301-es parcellánál, az 1956-os forradalmat követő megtorlás áldozatainak nyughelyénél...

1998. október 23-a békésen zajlott. Az akkor első évben kormányzó miniszterelnök, Orbán Viktor nem utcai nagygyűlésen, hanem este az Operaházban beszélt. Előtte a központi ünnepségen az MSZP is részt vett, Kovács László pártelnök koszorúzott.

2001-ben az október 23-i ünnepség már a következő évi parlamenti választás jegyében zajlott. Medgyessy Péter szocialista miniszterelnök-jelölt beszédet mondott a rákoskeresztúri Új köztemető 301-es parcellájában, de beszédét bekiabálásokkal zavarták meg.

2002-ben a 301-es parcellánál folyamatos fütyüléssel, bekiabálással megpróbálták belefojtani a szót az SZDSZ megemlékezőibe. Az 1956-ban halálra ítélt Mécs Imre szabad demokrata országgyűlési képviselőt a bekiabálók hazaárulónak nevezték.

2003. október 23-án, Medgyessy Péter miniszterelnök, D-209-es titkosszolgálati ügynök kormányzása idején nem rendeztek állami ünnepséget a 301-es parcellánál, a szocialista és szabaddemokrata kormánytagok magánemberként (!) látogattak az emlékhelyre. Az ellenzékben lévő Orbán Viktor és Dávid Ibolya együtt emlékezett a Széna téren.

2005. október 22-én a forradalom ünnepének előestéjén a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök jelenlétében a Parlament előtti '56-os emlékműnél tartott megemlékezést néhányan transzparensekkel és bekiabálással zavarták meg. A budai Műegyetemen tartott megemlékezésen Bozóki András kulturális miniszter beszédébe fiatalok többször is belefütyültek. Füttyöt és pfujolást kapott a beszédet követő koszorúzáson megjelenő Kóka János gazdasági miniszter is.

2006. október 23-án a másodszor győztes szocialisták felavatták az '56-os forradalom és szabadságharc – sokak által bírált – központi emlékművét a Felvonulási téren. Az eseményen „biztonsági okokból" nem vett részt Sólyom László köztársasági elnök. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök viszont jelen volt az ünnepségen, melyen a tömegből többször füttyültek, a kormányfő lemondását követelték. A miniszterelnök, mielőtt virágot helyezett volna el az emlékműnél, letérdelt és fejet hajtott. Virágot helyezett el az emlékműnél többek között a kormányfő felesége, Dobrev Klára, Szekeres Imre honvédelmi miniszter – az MSZP elnökhelyettese, Demszky Gábor főpolgármester és felesége, valamint Lendvai Ildikó, az MSZP parlamenti frakcióvezetője.

Az '56-os forradalom 50. évfordulója alkalmából rendezett hivatalos állami ünnepségen Gyurcsány Ferenc miniszterelnök helyett Sólyom László köztársasági elnök mondott ünnepi beszédet. Gyurcsány Ferenc csak a parlamentben beszélt. Ennek oka az volt, hogy a Parlement előtt akkor már több mint egy hónapja (az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése óta) tüntetők táboroztak, akik a miniszterelnök lemondását követelték.

Október 23-án hajnalban a rendőrök kiürítették a tüntetők által egy hónapja megszállva tartott Kossuth teret. A térről kiszorított tüntetők és a hozzájuk csatlakozók a nap folyamán a főváros több pontján összetűztek a rendőrökkel, akik könnygáz- és gumilövedék bevetésével oszlatták fel a csoportokat. Délután a Fidesz és a KDNP az Astoriánál tartott politikai nagygyűlést. A nagygyűlés befejezésének idején, 18 óra körül a rendőrség lovasrohamot indított a tüntetők ellen a Károly körúton, s az ott tüntető csoportokat érthetetlen okból ráterelte a Fidesz-KDNP nagygyűléséről hazafelé tartó békés tömegre, aminek következtében nagyon sok ember megsérült. A Ferenciek terén és az Erzsébet hídon ezután hajnalig folytatódtak a tüntetők és a rendőrök közötti összecsapások. A mentősök száznál több sérültet láttak el, a kórházba kerültek közül 15 súlyosabb sérült volt. A rendőrök 131 embert állítottak elő, s mai napig nem tisztázott, hogy ki volt bűnös, és ki volt áldozat.

2007-ben ismét feszült várakozás előzte meg az október 23-i ünnepségeket. Huszonkettedikén, hétfőn este az Operaházban Gyurcsány Ferenc mondott beszédet. Az Operaházhoz igyekvő tüntetők és a rendőrök útközben többször is összecsaptak. A tüntetők autókat borítottak fel, és Molotov-koktélokkal dobálták meg a rendőröket. A Fidesz október 23-i nagygyűlését ismét az Astoriánál rendezték meg. A rendőrség szerint 30 ezer ember jelent meg a megemlékezésen, a Fidesz szerint 250 ezer.

2010-ben a Kossuth téren elmondott ünnepi beszédében Orbán Viktor miniszterelnök ezt mondta: „1956 a magyarok befejezetlen története volt – egészen eddig, az idei esztendőig. A kétharmados forradalom azonban megszabadított bennünket, 56 örököseit attól, hogy a forradalom napján úgy érezzük, hogy mégiscsak újra kell vívni ezt a harcot. ... A magyar életlehetőségek szabad alakításáért vívott harcot lezárták. Ez a harc a mi győzelmünkkel, az 56-osok győzelmével, a rendszerváltók győzelmével, a szabad magyarok győzelmével ért véget 2010 áprilisában".

... A magyar társadalom azonban 2010 után mégsem nyugodott meg, nem következett be a nemzeti megbékélés, a társadalmi kiengesztelődés.

Tavaly, 2012-ben maga Orbán Viktor kormányfő mondta ünnepi beszédében, hogy „október 23-a minden évben emlékeztet minket arra, hogy az 1956-os forradalmat leverők törekvései nem tűntek el a magyar közéletből".

Az idén pedig, néhány héttel ezelőtt a kommunista diktatúra politikai és gazdasági örökösei jelképesen levágták Orbán Viktor miniszterelnök fejét. Ma, 2013. október 23-án délután pedig elindult a harmadik nagy Békemenet, amelynek deklarált célja: „tisztelgés és főhajtás az 1956-os forradalom hősei és mártírjai előtt, valamint a belső támadásokkal szembeni egységes kiállás".

Kedves Ünneplők!

A küzdelem ezek szerint mégsem ért véget 2010-ben, a jobboldal kétharmados győzelmével. A kommunista diktatúra idején keletkezett sebek nem gyógyultak be, a társadalmi megbékélés nem következett be. Meggyőződésem szerint azért, mert az egykori elnyomó gépezet tagjainak döntő többsége nem tartott bűnbánatot, nem kért bocsánatot áldozataitól, nem mondott le jogtalanul szerzett előjogairól és vagyonáról, nem változtatta meg életmódját, viselkedését. Így aztán a diktatúra áldozatai nem tudtak megbocsátani, s nem következett be a megbékélés.

S mivel a rendszerváltozás óta közel negyedszázad telt már el, erre a megbékélésre gyakorlatilag már nincs is esély. Az acsarkodó küzdelmet ma már olyan generációk tagjai vívják, akik 1956-ban még meg sem születtek. A történetnek mi, ma élő magyarok mindnyájan részesei vagyunk, akár akarjuk, akár nem, akár bevalljuk, akár nem. Ezért van az, hogy a mai ünnepen van köztünk, aki lelkes, van, aki szkeptikus; van, aki sértett, van, aki elégedett; van, aki optimista, s van, aki végképp elvesztette reményét annak a szép, szabad, demokratikus és békés magyar életnek az eljövetelében, amelyről az 1956-os forradalom mámoros első napjaiban álmodtak az emberek.

Ennek a szebb kornak az eljövetelét – a be nem gyógyult sebek mellett – nehezíti korunknak az a betegsége is, amelyről a márciusban megválasztott Ferenc pápa beszélt egyik interjújában: „Olyan társadalomban élünk, amely arra szoktat, hogy egyre kevésbé vállaljuk a felelősséget, és vállalás helyett inkább másokra terheljük azt: a hibát mindig mások követik el, mindig mások erkölcstelenek, a bűnt mindig valaki más követi el, nem mi."

Ferenc pápa megállapítását magunkra vonatkoztatva levonhatjuk a következtetést: a magyar élet akkor lesz szebb és békésebb, október 23-a akkor lesz valódi ünnep, ha a két nagy politikai szekértábor mindkét oldalán megjelenik az önkritika képessége, a tévedés beismerésének képessége, a bocsánatkérés és az erre épülő megbocsátás képessége. Továbbá, ha mindkét szekértáborban, a jobboldalon és a baloldalon, a kormánypártokban és az ellenzékben egyaránt többségre jut az a nézet, hogy politikai céljainkat nem erőszakosan, másokat elnyomva, kihasználva és becsapva, hanem demokratikusan, tisztességesen, becsületesen, szolgálva, s másokért áldozatot hozva kell elérnünk.

A mai ünnep alkalom arra, hogy mindnyájan magunkba nézzünk, s számba vegyük: mivel járulhatunk hozzá mindehhez; s hogy elhatározzuk, hogy amit megtehetünk, azt meg is tesszük.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Pilisvörösvár, 2013. október 23.