Pilisvörösvár Város Hivatalos Honlapja »

 

Vörösvárért Közéleti Egyesület a Facebookon »


Vörösvári Újság »


Művészetek Háza »


Pilis TV »

A 63. Magyar Bányásznapon (2013. 08. 30.)

2013-08-30

Kedves Egybegyűltek!

Szeretettel köszöntöm Önöket a 63. Magyar Bányásznap alkalmából rendezett ünnepségünkön. Örülök, hogy ilyen szép számban eljöttek!

Készülve a mai ünnepségre, ma is – mint minden évben – felvetődött bennem, hogy ha valaki, aki nem bányász, látja a mai ünnepséget, s megkérdezi, hogy 73 évvel a vörösvári és 44 évvel a pilisszentiváni bánya bezárása után minek kell még bányásznapot ünnepelni Vörösváron, akkor mit válaszolnék neki. A kérdés ugyanis joggal feltehető, hiszen lassan több idő telt el a bányák bezárása óta, mint ahány évig fennálltak és működtek.

A kérdésre ma három érvet szeretnék felhozni válaszul.

Első és legfontosabb érvként azt, hogy ma is élnek még köztünk jó néhányan, akik a vörösvári vagy a szentiváni bányában dolgoztak. Ők egy erős közösséget alkotnak, összeköti őket a közös múlt, a közös emlékek. Nekik ma is, ennyi év után is, egészen életük végéig szükségük van erre a közösségre, egymás segítségére, bátorítására. A bányásznap egy olyan napja az évnek, ami egybegyűjti ennek a közösségnek a tagjait egy kis nosztalgiázásra, emlékezésre, beszélgetésre, kapcsolatápolásra, ami nagyon fontos dolog.

A második érvem az, hogy a bányászok nemcsak egymással alkotnak közösséget. Sorsuk, életük, munkájuk szervesen beépült településünk egészének az életébe, így a bányászhagyományok ápolása, a bányászemlékek megőrzése egyben a település hagyományainak ápolása, a település múltjának a megőrzése is. A bánya története településünk történetének egy része, amit nem felejthetünk el.

A bányászat egyébként nem olyan rövid ideig tartott, mint azt esetleg sokan gondolják. A bányászat ugyanis a Pilisi-medencében nem a XIX. sz. végén, a belga részvénytársaság megjelenésével kezdődött, hanem már kb. fél évszázaddal korábban! 1849-ben Pilisszentivánon a gróf Karátsonyi birtokon egy szénkibúvásra találtak, s a termelést 1849 végén, 1850 elején kezdhették meg, külfejtésben. 1860-ban alapították az első bányászati vállalkozást Szentiváni Kőszénbánya néven. Ők mélyítették a Regina-aknát, ami három évig működött.

S bár a szénbányászat 1863-tól szünetelt, a kutatások tovább folytak, és az egyre sikeresebb kutatások után 1895-ben megalakult a Budapestvidéki Kőszénbánya és Ipar Rt., amely 1897-ben egy kisebb bányát nyitott Pilisszentivánon. (Ez a bánya az Irma-akna volt.) A társaságnak azonban nem volt elég pénze a további kiaknázási munkálatokhoz, s ekkor jelent meg a belga érdekeltségű Budapestvidéki Kőszénbánya Rt., mely megvette az előző vállalat minden jogosítványát, engedélyét, és 1898-ban elkezdte mélyíteni Pilisszentivánon az Erzsébet-aknát, majd öt évvel később, 1903-ban Pilisvörösváron a Lipót-aknát, s ezzel elindította a Pilisi-medencében a mélyművelésű bányászatot. Innen kezdve nagyjából mindenki ismeri a történetet, ezért a továbbiakat most nem részletezem.

A harmadik érvem a bányásznapi megemlékezések mellett az, hogy a bányászok élete, példája igen hasznos mondanivalót tartogat a mai kor számára is. A mai fiatalok jelentős része ugyanis nem fizikai munkával, hanem ügyeskedéssel, üzleteléssel, különféle mesterséges igények kielégítésére épülő szolgáltatásokból akar megélni, sőt meggazdagodni, méghozzá minél rövidebb idő alatt. Ezzel szemben a bányászok kemény, becsületes, kétkezi értékteremtő munkával biztosították önmaguk és családjuk megélhetését, vállalva a munka nehézségét és veszélyeit. A bányászoknak a munkához és az élethez való ilyen hozzáállása, úgy gondolom, követendő példa lehet a mai fiatalok számára.

Van tehát mire emlékeznünk, van mit ünnepelnünk, és van mit tanulnunk a Bányásznapon.

A mai ünnepen az általános megemlékezésen túl szerettem volna itt a nyilvánosság előtt személy szerint köszönteni valakit, mégpedig Székely József urat, a Bányász Szakszervezeti Szövetség Pilisi Nyugdíjas Alapszervezetének tiszteletbeli elnökét abból az alkalomból, hogy 23 év elnöki szolgálat után, idős korára és egészségi állapotára való tekintettel, lemondott az elnöki tisztségről. Engedjék meg, hogy annak ellenére, hogy Józsi bácsi egy kisebb otthoni baleset miatt most nem tud itt lenni, ismertessem röviden és megköszönjem a bányász szakszervezetben végzett több évtizedes munkáját.

Székely József már 1973-tól aktívan tevékenykedett a szakszervezetben, de munkája bizonyos szempontból 1987-től, a nyugdíjba vonulása után teljesedett ki. Ekkor, 1987-ben lett a Pilisi Nyugdíjas Bányász Szakszervezet gazdasági vezetője, majd 1990-től elnöke. Elnökségének egyik nagy eredménye, hogy az évek során gyakorlatilag megduplázta a taglétszámot: amikor elnök lett, a taglétszám 40 fő volt, a jelenlegi taglétszám pedig 79 fő. Ez jórészt annak köszönhető, hogy vezetése alatt a szakszervezet egyre nyitottabbá vált: hívására a szervezethez már nemcsak nyugdíjas bányászok, hanem családtagok és a bányászathoz kötődő más személyek is csatlakoztak.

Elnöksége első éveiben a bányász szakszervezet támogatásával alakult meg Pilisszentivánon a Helytörténeti Egyesület, amely évenként egy-egy táblát avatva mind az 5 akna nyitópontján emlékező és tájékoztató táblákat helyezett el.

Nagy esemény volt, amikor 1993. december 4-én, Borbála napján felavatták a pilisszentiváni bányász emlékművet. Az emlékműállítás megszervezése ugyan magánkezdeményezés volt, de az emlékmű elkészültéhez a szakszervezet is nagyban hozzájárult.

Személyes együttműködésem Józsi bácsival a 2007. évi bányásznap előkészítése idején kezdődött. Korábban is ismertük egymást, mivel én azokban az években voltam fiatal tanár Pilisszentivánon, amikor Józsi bácsi a szakszervezet vezetését átvette. Közelebbről azonban csak polgármesterségem idején, a közös munka során ismertem meg Józsi bácsit. Hamar megtaláltuk a közös hangot, s nagyon jó együttműködést alakítottunk ki.

2008 novemberében közösen nagyszabású ünnepséget szerveztünk a pilisvörösvári bányászsztrájk 80. évfordulója alkalmából. Sajnos a felhőszakadás-szerű eső miatt elmaradt a tervezett díszmenet a Városházától a Bányatelepig, de az ünnepség így is nagyon emlékezetes volt. Ekkor avattuk fel Napos Oldal Szociális Központban (a vörösvári bánya egyik egykori épületében), a Bányász emlékszobát, a Pilisi-medence első bányászati állandó kiállítását. A kiállításhoz a szakszervezet is adott tárgyakat, dokumentumokat, és a Dorogi Szénmedence Kultúrájáért Alapítványtól pályázati pénzt szerzett az ünnepséghez.

2010-ben a Fő utca felújítás idején, azzal párhuzamosan került sor a Bányász emlékpark kialakítására, és az 1928-as bányászsztrájk emlékére állított emlékmű áthelyezésére. A tagság egy része érzelmileg kötődött a régi helyhez, azért az áthelyezést ellenezte. Az elnökségnek azonban sikerült meggyőznie a tagságot arról, hogy az emlékműnek az új helyén, a Bányatelepen jobb helye van, ahol az ünnepségeket, koszorúzást is méltóbb körülmények között lehet megrendezni. Ma már azt hiszem, ezt senki nem vitatja, de akkor nagyon sokat jelentett az elnökségnek és személy szerint Székely József elnök úrnak a pozitív hozzáállása, amit ezúton is hálásan köszönök.

2011-ben a Bányász emlékparkot tovább fejlesztettük: elkészült az emlékpark viakolor térburkolata és a Bányászcsille emlékmű. Úgy gondolom, ettől kezdve a Bányász emlékpark a pilisvörösvári Bányatelep valódi közösségszervező központja lett.

Mindezek a fejlesztések azért is valósulhattak meg, mert Székely József úr elnökként mindkét település önkormányzatával jó kapcsolatot alakított ki. Ezúton is köszönöm Józsi bácsinak a 23 éves elnöki munkáját, s ezen belül az együtt töltött éveket. Köszönetemet a holnapi napon személyesen is tolmácsolni fogom neki. Egyben megragadom az alkalmat, hogy gratuláljak az új elnöknek, Radosai Györgyné Marikának, valamint a két alelnöknek, Kovács Józsefnek és Zelenai Istvánnak. Munkájukhoz jó egészséget és sok sikert kívánok.

Végül megragadom az alkalmat, hogy elmondjam: van egy nagy tervünk, ami még megvalósításra vár. Szeretnénk elkészíteni itt az emlékparkban az emlékműegyüttes hiányzó harmadik részét, a Bányász mártírok emlékművét, amelyre a bányaszerencsétlenségben elhunyt pilisvörösvári bányászok nevét szeretnénk felvésni. Remélem, hogy a szakszervezet támogatásával jövőre, vagy legalábbis minél rövidebb időn belül ez az emlékmű is elkészülhet. Kérem ehhez mindnyájuk segítségét támogatását.

Most pedig átadom a szót Zelenai István alelnök úrnak, aki minden évben felelevenít valamilyen jelentős eseményt a Pilisi bányák történetéből, s az idén a 80 évvel ezelőtti Solymári-aknai vízbetörésről szeretne megemlékezni. Kérem, hallgassák szeretettel.

Bányász Emlékpark, 2013. augusztus 30.