Pilisvörösvár Város Hivatalos Honlapja »

 

Vörösvárért Közéleti Egyesület a Facebookon »


Vörösvári Újság »


Művészetek Háza »


Pilis TV »

A Sváb Sarok hagyományőrző hely megnyitó ünnepségén (2013. 08. 17.)

2013-08-24

Kedves Plébános Úr!
Kedves Megjelentek!

Szeretettel köszöntöm Mindnyájukat ennek az új hagyományőrző helynek az ünnepélyes megnyitóján. Örülök, hogy ilyen szépen számban egybegyűltünk, s engedjék meg, hogy a helyiségek beszentelése előtt röviden ismertessem: hogyan született meg ennek a hagyományőrző helynek a gondolata, s hogyan jutottunk el a megvalósításig.

A történet bő három évvel ezelőtt, 2010 februárjában kezdődött, amikor tudomásomra jutott, hogy ennek az ingatlannak a tulajdonosa, Szmrek Györgyné (akik így jobban ismerik: Fetter Erzsébet) értékesíteni kívánja az ingatlant. A hír hallatán a tulajdonosnál rögtön érdeklődtem, hogy igaz-e a hír. Érdeklődésemre ő először szóban, majd írásban is megerősítette, hogy az ingatlan 26.000.000 forintért eladó.

Az információ birtokában a Polgármester Hivatallal elkészíttettem az értékbecslést a tárgyi ingatlanra, hogy megállapíthassuk, hogy a kért vételár mennyire reális. Az értékbecslés megállapította, hogy a központi helyen fekvő, nem túl jó állapotban lévő, de felújítható épületért kért vételár megfelel a piaci értékének, így a 2010. márciusi ülésre előterjesztést készítettem az ingatlan megvásárlásra. A testület úgy döntött, hogy megvásárolja az ingatlant. Az elsődleges cél az volt, hogy a város központjában, stratégiai helyen lévő ingatlant megszerezzük, azzal, hogy majd a későbbiek során eldöntjük, hogy mi annak a legcélszerűbb hasznosítási módja. Mire azonban a szerződés létrejött, már közeledtek az önkormányzati választások, így az épület hasznosításáról szóló döntés a 2010 októberében megválasztott új testületre maradt.

A döntés előkészítése során felmerült, hogy az épületet lebontsuk, s az ingatlant a Művészetek Háza parkolójaként hasznosítsuk. (Az ingatlanon hozzávetőleg 12-15 parkoló lett volna elhelyezhető.) A városi főépítész határozott álláspontja azonban az volt, hogy sem a főépületet, sem a gazdasági épületet nem szabad lebontani. A főépületet azért, mert városképi szempontból jelentős hiányt hagyna maga után (a mellette levő magas épület takarás nélkül nagyon csúnya lenne), a gazdasági épületet pedig azért, mert abban olyan értékes régi népi építészeti elemek vannak (mint pl. az üstház, a füstölő, a tehénistálló a vályúkkal, a nyitott fészer stb.), amelyek fontos helyi építészeti emlékek. Ilyenek emlékek vannak még ugyan kis számban a városban másutt is, de azok közül egyik sincs önkormányzati tulajdonban, így a szélesebb közönség számára nem bemutathatók, s hosszabb távon a fennmaradásuk is erősen kérdéses.

A Képviselő-testület a főépítészi véleménnyel egyetértett, ezért úgy döntött, hogy az épületet megtartja, s addig, amíg ki nem alakul a végleges hasznosítási célja, bérbe adja. A bérleti pályázat nyertese a Halmschláger Trade Zrt. lett, aki az épületet – az eredeti funkciójával megegyezően – hentesüzletként kívánta hasznosítani. Az ingatlan birtokba adása azonban végül nem történt meg, mert a Halmschláger Trade több hónapos hosszú egyeztetés után visszalépett a bérleti szerződéstől.

A Képviselő-testület ezért 2012 februárjában döntött a bérleti pályázat 2. fordulójának kiírásáról. A 2. fordulós pályázat nyertese a Pocaktomi Kft. lett, és salátabárt kívánt üzemeltetni az épületben. Az ingatlan birtokba adása azonban ezen bérlővel sem történt meg, mert a Kft. ügyvezetője a jegyzőkönyvben vállalt határidőre a Bérleti szerződést nem írta alá, s a kauciót nem fizette be.

A Képviselő-testület ezért a 2012. július 26-i ülésén újabb, 3. fordulós bérleti pályázat kiírása mellett döntött. Erre a pályázatra azonban nem volt ajánlattevő.

Közben a Hagyományőrző Egyesület elnöke, Gromon Andrásné a Képviselő-testülethez intézett beadványaiban ismételten kérte, hogy az önkormányzat tárgyalja meg a Fő u. 104. sz. épület hasznosításának ügyében tett javaslatait ill. kérelmét. Ezen kérelmek lényege az volt, hogy az önkormányzat ne adja bérbe az ingatlant, hanem stílusosan újítsa fel, és hagyományőrző célokra maga hasznosítsa.

Ugyancsak ebben az időben az állami fenntartásba kerülő köznevelési intézmények fenntartói feladatainak ellátására a Kormány létrehozta a Klebelsberg Intézményfenntartó Központot, s annak területi szerveként a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ Pilisvörösvári Tankerületét, mely 2012. szeptember 1-jével kezdte meg működését, s ideiglenesen a Puskin u. 8. szám alatt nyert elhelyezést, de folyamatosan bővülő létszáma miatt ott hosszabb távon nem maradhatott.

A Képviselő-testület a 2013. január 15-i ülésén tárgyalta a Pilisvörösvári Tankerület elhelyezésének ügyét, s ezen belül a Fő u. 104. jövőbeni szerepét. A Képviselő-testület ülésére készített előterjesztés megállapította, hogy a Fő u. 104. sz. épület Fő utca felőli szárnyában minimális átalakítással kialakítható lenne három iroda egy hozzá tartozó vizes blokkal, s így az épület megfelelne a Tankerület hosszú távú elhelyezésére. Az Iskola utcai épületszárny pedig alkalmas lenne a Csatornatársulat elhelyezésére, s így a Puskin u. 8. sz. alatti épületben a Tankerület kiköltözésével együtt már felszabadulna annyi hely, ami a teljes Építéshatóság elhelyezését lehetővé tenné. Mindezek mellett pedig még maradna az épületben két kis helyiség, amely a gazdasági épülettel és az udvarral együtt alkalmas lenne a Hagyományőrző Egyesület által javasolt közcélú hagyományőrző tevékenységek céljára.

Fenti megfontolásokat a Képviselő-testület magáévá tette, s úgy döntött, hogy a Fő u. 104. sz. alatti önkormányzati tulajdonú épület belső felújítását 5 és fél millió forintért elvégezteti.

A felújítás hamar megtörtént, s 2013. március 29-én beköltözött új irodájába a Pilisvörösvári Járási Tankerület és Csatornatársulat.

Miután az ő sorsuk rendeződött, a Képviselő-testület a 2013. március 28-i ülésén döntött arról, hogy a Fő u. 104-ben még megmaradt két kis helyiséget és az udvari melléképület a Hagyományőrző Egyesülettel való együttműködés keretében a Művészetek Háza részére telephelyként időszaki helytörténeti kiállítások és hagyományőrző rendezvények megszervezésére biztosítja. Továbbá a Képviselő-testület a Művészetek Háza részére az intézmény személyi állományát bővítve a Helytörténeti Gyűjtemény gondozásában való szerepvállalás keretében egy fél középfokú vagy felsőfokú muzeológus státuszt, és a Helytörténeti Gyűjtemény gondozásával kapcsolatos feladatokhoz a 2013. évben 250 ezer forintos célkeretet biztosított.

Ezen döntések alapján a Művészetek Háza megkezdte a felkészülést a feladat ellátására. Az intézményvezető pályázatot írt ki a muzeológusi feladatok ellátására. A pályázat eredménytelen volt, ezért az intézményvezető fél év határozott időre megbízta Zsámboki Szabolcsot a feladat ellátásával. Zsámboki Szabolcs jól ismeri a helyi a hagyományokat, s magát a helytörténeti gyűjteményt, mivel mér öt éve rendszeresen részt vesz a gyűjtemény gondozásában a Hagyományőrző Egyesület megbízásából.

Miután megvolt a minimálisan szükséges munkaerő, a Művészetek Háza hozzákezdett a két kis helyiség és a gazdasági épület, valamint az udvar rendbe tételéhez, kisebb felújításához, s az első időszaki kiállítás berendezéséhez. A munkában nemcsak szakmai irányítóként, hanem fizikailag, a kétkezi munkában is oroszlánrészt vállalt Zsámboki Szabolcs, akit ezennel szeretnék bemutatni Önöknek, s egyúttal nyilvánosan megköszönni neki az elmúlt hónapok sok-sok munkáját. Szabolcs hónapok óta nagyon sokat dolgozott a mai nap előkészítésében: a gazdasági épület felújításában, a régi használati tárgyak, eszközök és, ruhák összegyűjtésében, az időszaki kiállítás berendezésében.

Mind a felújítás, mind a kiállítás röviddel ezelőtt készült el, így szinte magától adódott, hogy az új hagyományőrző helyet a Vörösvári Napok keretében nyissuk meg.

A meghívók fogalmazása közben érzékeltük, hogy jó lenne valamilyen nevet adni a helynek. A névadás nem volt könnyű, hiszen nem egy önálló intézményről van szó, s nem is az egész épület, hanem abból csak két kicsi helyiség, a melléképület és az udvar szolgálja a hagyományőrzést. Hosszas gondolkodás után a helynek a Sváb Sarok (Schwäbische Ecke) elnevezést adtuk. Egyrészt azért, mert az ingatlan a Sváb utca és a Fő utca sarkán van, másrészt azért, mert nem a teljes ingatlan, hanem az ingatlannak csak ez az udvar felőli sarokrésze szolgálja a hagyományőrzést.

A hagyományőrzéssel kapcsolatban engedjék meg, hogy városunk történetíróját, Fogarasy Miska bácsit idézzem. Ő 1993-ban ezt írta monográfiájában: „Ha a nép lelke, kedélye és belső magja valahol megnyilvánul, akkor leginkább abban, hogy milyen hagyományai vannak, milyen szokásokat tart meg, milyen odaadással és milyen megfontolásból ragaszkodik a hagyományaihoz."

Ez egy nagyon tömör mondat, ami részletesebb kifejtést érdemel. Először is azt mondja Miska bácsi, hogy egy nép lelkét jellemzi az, hogy milyen szokásokat tart meg. Az életkörülményeink, az életmódunk ugyanis folyamatosan változik, s döntés kérdése az, hogy a melyek azok a szokások, hagyományok, amelyeket az elődeink életéből a változások ellenére is megtartunk, s melyeket nem. A másik szempont, amit Miska bécsi felvet, az odaadás kérdése: mennyire erős bennünk az értékes hagyományok megőrzésének szándéka, mennyire tudunk ezekért áldozatot hozni, időt, pénzt, fáradságot fordítani rájuk. A harmadik szempont, hogy milyen megfontolásból ragaszkodunk bizonyos hagyományokhoz. Megszokásból, fantáziátlanságból, lustaságból, vagy éppen ellenkezőleg: felismerve azok erkölcsi tartalmát, közösségformáló és közösségmegtartó erejét.

Ha feltesszük magunknak a kérdést, hogy nekünk, ma élő vörösváriaknak elődeink szokásaiból, hagyományaiból mit érdemes megtartanunk, melyekhez érdemes ragaszkodnunk, akkor a magam részéről a következőket említeném:

- a szorgalmas, becsületes munkát;

- a takarékosságot, spórolást, mértékletességet,

- a keresztény hithez és a katolikus valláshoz való ragaszkodást,

- az erkölcsös életet és a családi hűséget,

- a rokonok tiszteletét és segítését,

- a házon belül és a ház körül fenntartott rendet és tisztaságot.

Ezeket az emberi és erkölcsi értékeket akarjuk fenntartani és átörökíteni akkor, amikor megőrizzük a régi építészeti emlékeket, az elődök által használt tárgyakat, eszközöket, amikor megtartjuk hagyományos ünnepeinket, s amikor mindezek összefoglaló jelképeként ünnepnapokon fölvesszük a népviseletet.

Ebben az átfogó hagyományőrző törekvésben fontos szerepet szánunk a jövőben a Sváb Saroknak. A maihoz hasonló időszaki kiállításokat és rendezvényeket kívánunk itt szervezni, kihasználva az ingatlan központi fekvését és építészeti adottságait, valamint a Művészetek Háza közelségét.

Az első ilyen programunk a mai hagyományőrző nap. Néhány perc múlva, miután plébános úr beszentelte az épületet, megnyitjuk a közönségnek új telephelyünket, és kellemes harmonikaszó mellett megtekinthetik a kiállítást. Közben a gazdasági épületben és az udvaron bemutatjuk a gyerekeknek elődeink életének néhány mozzanatát (például a fateknőben kézzel végzett nagymosást), s bemutatunk néhány háziállatot, baromfit, amelyek elődeink életének mindennapos résztvevői voltak. Amíg a gyerekek játszanak, mi felnőttek az asztaloknál elbeszélgethetünk egy pohár hideg sör mellett. Délben a látogatókat igazi vörösvári bablevessel és rétessel kínáljuk.

Remélem, hogy tetszeni fog Önöknek a mai program, s hogy az idei búcsú a tegnapi svábruha-bemutatóval és a mai Sváb Sarok-avatással egy új fejezet kezdete lesz a vörösvári hagyományápolásban!

Köszönöm a figyelmüket, s most átadom a szót Plébános úrnak.

Pilisvörösvár, 2013. augusztus 17.