Pilisvörösvár Város Hivatalos Honlapja »

 

Vörösvárért Közéleti Egyesület a Facebookon »


Vörösvári Újság »


Művészetek Háza »


Pilis TV »

A XXII. Vörösvári Napok megnyitó ünnepségén (2013. 08. 16.)

2013-08-21

Kedves Polgármester Úr!
Kedves Dandártábornok Úr!
Kedves Elnök Úr!
Kedves Vendégeink!
Hölgyeim és Uraim!

Balasi Anikó igazgató asszony bevezetője és a táncosok hangulatos bemutatója után én is szeretettel köszöntöm Önöket a XXII. Vörösvári Napok ünnepélyes megnyitóján.

Az ünnep lényege: elfelejteni az időt, kiszakadni belőle, pihenni, elgondolkodni az élet dolgairól, kikapcsolódni, szórakozni, emberi kapcsolatokat ápolni, megosztani másokkal örömeinket, sikereinket, gondjainkat, bánatainkat, tanácsot kérni problémainkra. Így van ez a családban – ezért hívunk, vendégségbe búcsúkor rokonokat, ismerősöket. Így van ez az egyházközségben – ezért hívunk az ünnepi misére vendégszónokot, s a környékbeli települések híveit. És így van ez városi szinten is – ezért hívjuk meg ilyenkor testvérvárosaink delegációit közös ünneplésre.

Itt ragadom meg az alkalmat, hogy köszöntsem borszéki vendégeinket, s megköszönjem azt az őszinte érdeklődést, szeretetet és barátságot, amit a borszékiek irántunk hosszú ideje tanúsítanak, s aminek köszönhetően testvérvárosi kapcsolatunk folyamatosan erősödik. Tavaly augusztusban egy önkormányzati delegáció járt Borszéken, majd szeptemberben a Nosztalgia Dalkör és a Kertbarát Kör tagjaiból álló csoport, az idén pedig – alig két hete – néptáncosaink jártak kinn, s mindenki nagy lelkesedéssel számolt be az ott töltött napokról, Borszék szépségéről, a borszékiek kedvességéről. Most mi látunk vendégül egy 38 fős borszéki városi delegációt, és a következő napokban igyekszünk minél többet megmutatni vendégeinknek a mi életünkből, s mindent megtenni azért, hogy jól érezzék magukat nálunk.

A testvérvárosi kapcsolatok ápolásának célja a barátkozáson kívül az is, hogy tanuljunk egymástól. Borszéki barátainktól a vendéglátás mellett sokat tanulhatunk például a hagyományőrzés, ezen belül a népviselet nagyobb megbecsülése területén is. A tavalyi Borszéki Napokon fiatalokat és idősebb felnőtteket is jelentős számban láttam népviseletben. Ott, Borszéken erősödött meg bennem az az gondolat, hogy nekünk, vörösváriaknak is elő kell vennünk a szekrényekből, sublótokból a régi ruhákat, ha pedig nincs, akkor a régiek mintájára újakat kell készítenünk, s közösségi ünnepeinken újra fel kell vennünk azokat. Ezzel tudjuk ugyanis külsőleg kifejezni, megjeleníteni az elődeink iránti tiszteletünket, a múltunkra való büszkeségünket, a hagyományainkhoz való ragaszkodásunkat. A múltunk ismerete, a hagyományainkhoz való ragaszkodás, őseink példájának követése pedig sokféle bajtól megvédhet minket, és segíthet az élet különböző nehézségeinek leküzdésében.

De nemcsak a viseletben érdemes őriznünk a hagyományokat, hanem az ünneplés módjában, tatalmában is: nem az a cél, hogy a vörösvári búcsú, a Vörösvári Napok keretében országos hírű fesztivált rendezzünk, divatos rendezvények szervezésével minél több embert idecsaljunk és minél nagyobb bevételhez jussunk. Hanem az, hogy ünnepi ruhában, ünnepi lélekkel élvezzük a rokonokkal, családtagokkal, ismerősökkel való együttlét és a pihenés idejét. Szerényen, de jókedvvel, megelégedéssel.

Persze, az ünnepre készülni kell, s ez sok munkával is jár. Ezért már most, a megnyitó pillanataiban szeretném megköszönni mindazoknak a munkáját, akik hetek-hónapok óta készülnek, fáradoznak a Vörösvári Napok előkészítésén, megszervezésén.

Köszönet a Művészetek Háza munkatársainak, akik a négynapos ünnepet megtervezték, a készületeket irányították, a programokat egybehangolták, a szükséges engedélyeket beszerezték. (Nem is gondolnák, mennyi engedélyt kellett beszerezniük, hogy a mai jogszabályoknak eleget tegyenek!) Köszönet mindazoknak, akik a város ünnep előtti kitakarításában közreműködtek. Köszönet a sátorállítóknak, a vendéglátást biztosítóknak. Köszönet azoknak a családoknak, akik a borszéki vendégeket otthonukba fogadták. Köszönet az énekeseknek, táncosoknak, zenészeknek, akik készültek a mostani ünnepére, és azoknak a lányoknak és fiúknak, akik néhány perc múlva a régi szép svábruhákat itt a színpadon bemutatják. Köszönet a polgárőröknek, a biztonsági szolgálatot ellátóknak és a rendőrségnek, akik vállalták, hogy a rendezvények békés, zökkenőmentes lebonyolításában közreműködnek. Köszönet a segítőknek, akik a Fő u. 104-ben a Sváb Sarok kialakításában segítettek munkával, tárgyakkal, építőanyaggal, fuvarozással. Köszönet a Polgármesteri Hivatal dolgozóinak, akik a Búcsú téri vásárt újszerűen megszervezték, hogy rendezettebb formában, értékesebb árukat, helyi vagy környékbeli mesterektől lehessen vásárolni. Köszönet az egyesületek, civil szervezetek tagjainak, akik programokat szerveztek, a horgászversenytől a Zuzu-kupáig, a kutya-szépségversenytől a kertbarátok terménykiállításáig, a templomi hangversenytől a Schwabenfestig, a Nyugdíjas programtól a fúvóskoncertekig.

Igazgató asszony már felhívta a figyelmet az idei program különlegességeire. Én még hozzáteszem, hogy – szerénység ide vagy oda – azért az idén is lesznek sztárvendégeink: ma Tóth Gabi, hétfőn Korda György és Balázs Klári, Szinetár Dóra és Bereczki Zoltán. És fellépnek többen a saját sztárjaink közül is, hiszen például a Werischwarer Burschen, a Bravi Buam, a Donau Power neve nemcsak Vörösváron, hanem Ausztriában, Németországban és Szlovéniában is fogalom. Jó szórakozást kívánok minden programhoz, remélem, tetszeni fognak.

És a programok látogatása közben ne feledkezzünk el a templomról sem! Mert a Vörösvári Napok szíve, lényege, középpontja mégiscsak a plébániatemplom búcsúja. Érdekes – és talán kevesen tudják –, hogy őseink a templomot, amikor felépítették, 1705-ben, Szent Fülöp és Szent Jakab apostolok tiszteletére szentelték, de később ezt kétszer is megváltoztatták: egy 1747-es jegyzőkönyv a Mindenszentek ünnepét, tíz évvel később pedig, egy 1757-es látogatási akta már Mária Mennybevételét (augusztus 15.) jelöli meg templomunk védőszentje ünnepének. Ezt a Mária-ünnepet Magyarországon államalapító Szent István királyunk avatta állami ünneppé. A király erre a napra hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot, és ezen a napon tartott törvénykezést, és élete vége felé, betegen, ezen a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának. Sorsszerű, hogy 1038-ban ő maga is ezen a napon halt meg.

Amikor 700 évvel később a Vörösvárra betelepült őseink – bár Németországból jöttek és németül beszéltek – a templomunk védőszentjévé nem egy német nyelvterületen ismert szentet (mondjuk Szent Vendelt, Szent Flóriánt, Szent Katalint vagy a Tizennégy Segítő Szent valamelyikét), hanem a Nagyboldogasszonyt választották, akkor ezzel Vörösvár egész lakosságát a Magyarok Pátrónája oltalmába ajánlották, és hitték-remélték, hogy benne nem fognak csalódni. S úgy is lett: 256 év telt el közösségünk védőszentjének megválasztása óta, s a közösségünk megmaradt, sokasodott és gyarapodott. Ezért is kell elmennünk búcsúkor a templomba, hogy mindezért hálát adjunk, s megerősítsük magunkban azt a lelkületet, ami őseinkben volt, s ami megtartott bennünket ennyi éven keresztül, s erőt és támogatást kérjünk további egyéni és közösségi éltünkhöz.

Mindezen gondolatok jegyében nyitom meg a XXII. Vörösvári Napokat, s mind a mai estéhez, mind következő négy nap programjaihoz Mindnyájuknak jó szórakozást kívánok!

Pilisvörösvár, 2013. augusztus 16.