Pilisvörösvár Város Hivatalos Honlapja »

 

Vörösvárért Közéleti Egyesület a Facebookon »


Vörösvári Újság »


Művészetek Háza »


Pilis TV »

50 éves a pilisvörösvári zeneiskola

2013-05-18

Tisztelt Megbízott Igazgató Úr!
Kedves Igazgató-helyettes Asszony!
Kedves Zenetanárok!
Kedves Egykori és Mai Növendékek!
Kedves Vendégeink!
Hölgyeim és Uraim!

Pilisvörösvár zenekedvelő közönségének nagy ünnepe a mai nap: sokan összegyűltünk, hogy megünnepeljük zeneiskolánk fennállásának 50. évfordulóját, felidézzük az elmúlt 50 év nagy pillanatait, emlékezzünk nagyszerű tanárainkra és azokra a feledhetetlen pillanatokra, amelyeket ez a zeneiskola mindnyájunknak szerzett. Ezt az emlékezést szolgálja az a gazdag fotó- és dokumentumkiállítás, amellyel az iskola mai tanárai megajándékoztak minket, és ezt szolgálja az a nagyszerűnek ígérkező hangverseny is, amelyet a kiállítás megnyitója után Pest megye nyolc különböző zeneiskolájának legtehetségesebb növendékei adnak majd nekünk.

Az emlékezés jegyében engedjék meg, hogy vázlatosan felidézzem a pilisvörösvári zeneiskola 50 éves történetét, amelynek tizenkét éven át zeneiskolai növendékként, három éven át szolfézstanárként, majd a rendszerváltozás után a fenntartó önkormányzat képviselőjeként és polgármestereként magam is részese lehettem.

A pilisvörösvári zeneiskola csíráját az 1955-ben Solymáron alakult zeneoktatói munkaközösség képezte, amelyhez 1957-ben csatlakozott Pilisvörösvár is. Ezt a munkaközösséget 1961-ben átvette a solymári Művelődési Ház, majd 1963. szeptember 1-jén ebből alakult meg a Pest Megyei Tanács V. B. művelődési osztálya szervezésében az Abonyi Állami Zeneiskola Solymári, Pilisszentiváni és Pilisvörösvári kihelyezett tagozata. A pilisvörösvári tagozat három tanszakkal – zongora, hegedű, szolfézs – indult. Az első tanárok Pöltl Károlyné (Mária néni) zongoratanár, Mudry Lajos hegedűtanár és Szabó Júlia szolfézstanár voltak.

1966-ban a solymári, a pilisvörösvári és a pilisszentiváni zeneiskolát Érdhez csatolták, így jött létre a Budai Járási Körzeti Állami Zeneiskola, melynek mi a „Pilisvörösvári Kihelyezett Tagozata" lettünk. Ennek a zeneiskolának az első évfolyamán kezdtem meg én magam is a zenei tanulmányaimat 1966-ban. Akkor a három tanszakon összesen 49-en voltunk. Az oktatás a mai Művészetek Háza helyén álló egykori Herbszt vendéglő épületében, az akkori kultúrházban, működött: a szolfézsórák a nagy táncterem melletti teremben voltak, a hangszeres órák pedig az udvar végében lévő toronyépületben. Az első szolfézsórákról az egyik feledhetetlen emlékem az, hogy1967 tavaszán az egyik óra elején Szabó Julika néni mély szomorúsággal bejelentette: „Gyerekek, meghalt Kodály Zoltán!". Az első zongoraórák emlékei közül pedig felejthetetlen a „Tejdropsz" cukorka, amit óra végén kaptunk Pöltl Mária nénitől, ha szépen játszottunk.

Az újdonsült pilisvörösvári zeneiskola tanulóinak száma évről évre növekedett, ezért a Nagyközségi Tanács 1971-ben kultúrház mellett egy további épületet bocsátott a zeneiskola rendelkezésére. Ez pedig nem volt más, mint a gimnázium udvarában található öreg vályogház, melynek átalakítását és felújítását zeneiskolánk akkori fenntartója, az Érdi Városi Tanács vállalta magára.

Ettől kezdve ez az 5 helyiségből álló, összesen kb. 70-80 m2 alapterületű kis épület lett a pilisvörösvári zeneoktatás központja. Az itt folyó munkát nagyszerűen idézi fel Vörös Ildikónak, a zeneiskola egykori növendékének a Vörösvári Újságban 2006-ban „A művészet forrása" címmel megjelent cikke, engedjék meg, hogy idézzek belőle egy részletet:

„Az akkori zeneiskola egy rozoga épület volt, mely fénykorában, meglehet, istállóként funkcionálhatott. Apró termeibe a tanáron, a növendéken és a hangszeren kívül talán csak a kotta fért be. Miközben az egyik helységben zongoraoktatás folyt, a másikból átszűrődött a cselló hangja, a miniatűr előszobában (ami leginkább arra szolgált, hogy a kisiskolásokat leszoktassák a nagyméretű táskák használatáról) az egész kakofónia egy katyvasszá gyűlt össze. Különböző hangnemek, különböző ritmusok, különböző dallamok. A nyári melegben pedig még a környékbeliek is hallhatták a nyitott ablakokon kiáramló hangjegy-tumultust. Aki a sok dallam között követni tudta a sajátját, már fél sikert könyvelhetett el. Ez volt a mi zeneiskolánk.

Jobbra a zeneszobák, balra a szolfézsterem nyílt. Oh, igen, az a szolfézsterem: iskolákból kiselejtezett padokkal, székekkel, a sarokba beékelt szekrénnyel, melynek egy-egy polca időközönként nagy robajjal leszakadt. De volt táblánk is, egyik fele négyzetes, másik fele kottavonalas – pontosabban, lehetett egykoron, mert a zöld festék lepattogzott róla, így a kréta és a törlőszivacs csak mutatóban – mintegy használhatatlan széria-felszerelésként – volt elhelyezve a tábla alatt. Itt okított bennünket zeneelméletre Szabó Júlia, a zeneiskola igazgatója.

A fúvósok ... kiszorultak az apró épületből, ők a Művelődési Házban kaptak helyet, de alkalomszerűen az általános iskola és a gimnázium is helyet biztosított (nekik). A félév végi hangversenyeket szintén a Művelődési Házban, valamint a Könyvtár épületében rendezték meg.

Az iskola tehát a négy égtáj felé, szétszórva működtette tantermeit, és tanította a zenére fogékony csemetéket – valljuk be, nem elhanyagolható sikerekkel! ... kisdiákjai számos alkalommal remekeltek különböző hangszeres versenyeken, és több alkalommal adtak színvonalas hangversenyt országos kamarazenei találkozókon."

Személyes emlékeim közül hadd említsem itt meg a Vörös Ildikó által említett versenyek, találkozók közül a számomra különösen emlékezetes 1971-es érdi Bartók Mikrokozmosz Versenyt, az 1974-es ceglédi Négykezes és Kétzongorás Bemutatót, valamint a Pest megyei állami zeneoktatás 25 éves jubileuma alkalmából rendezett 1976-os ceglédi Jubileumi Kamarazenei Bemutatót.

A pilisvörösvári zeneiskola lelke, motorja kezdettő fogva, két és fél évtizeden át Szabó Júlia volt: 1965-től mint szolfézstanár, 1966-tól mint a Budai Járási Körzeti Állami Zeneiskola igazgatóhelyettese, 1970-től pedig mint az intézmény igazgatója és a pilisvörösvári zeneiskola „örökös" szolfézstanára.

Julika néni az évek során kiváló tanári kart épített maga köré, melynek tagjai voltak: zongora tanszakon Czenner Katalin, Lukács Mária, Stolcz Dénes, Karagetian Karina, dr. Sági Tamásné (Ili néni), Mikula Mária (Marica néni) és dr. Bényei Andrásné (Marika néni); vonós tanszakon Lehota Edit és Kavetzki Ferenc (hegedű); Hidas Györgyné (Gabi néni, gordonka); rézfúvós szakon a legendás trombitatanár, Németh János és Zágon Miklós; fafúvós szakon Nagy Lászlóné és Kulin Krisztina (fuvola és furulya), Hajósy Ida (oboa), Radanovics Géza és Pogány László (klarinét).

A pilisvörösvári zeneiskola évről évre rohamosan fejlődött; széles körű zenei oktatást nyújtó iskolává vált, billentyűs, vonós, rézfúvós, ütős, fafúvós és elméleti tanszakokkal. 15 évvel az indulás után, 1978-ban az iskolának már 140-160 növendéke volt, akik közül jó néhányan zenei pályára kerültek.

Hivatásos zenész lett például Vörös Tibor, Tácsik Zsuzsanna, Tácsik Zoltán, Kozek Balázs, Apollónia György, Keszthelyi László és Sax Norbert, akik néhány kivétellel ma már zeneiskolánk tanárai. Nem lett hivatásos zenész, de ma is aktívan hasznosítja az itt szerzett hangszertudást például Vörös Árpád, Feldhoffer János, Keszthelyi Ildikó, Bihari Hajnalka és sokan mások. És vannak nagyon sokan, akik ma már aktívan ugyan nem zenélnek, de akiknek személyiségét életre szólóan gazdagította az itt szerzett zenei tudás, zenei ízlés, zenei élmények és zeneszeretet.

Az 1990-es rendszerváltozás az élet minden területén, így zeneiskolánk életében is fordulópontot jelentett. Az első szabadon választott önkormányzat már néhány hónappal a megalakulása után, 1991 februárjában döntött az önálló pilisvörösvári zeneiskola létrehozásáról, s mint újdonsült fenntartó, minden erejével igyekezett forrást találni zeneiskola méltóbb elhelyezésére.

Ezt a forrást végül az önkormányzati ráfordítás mellett a bajor állam támogatása jelentette, melyet egy Bildungszentrum (oktatási központ) létrehozásához nyújtott Pilisvörösvár számára. A zeneiskolát is magába foglaló Német Nemzetiségi Képzési Központ (NNKK) alapkőletétele 1992-ben volt, s a beruházás az év végére már be is fejeződött. A Bildungszentrum átadásával a zeneiskola önálló és végleges helyet kapott a Szabadság u. 21. szám alatti épületben. Az új épület minőségi változást jelentett az iskola életében, hiszen ettől kezdve akusztikailag tervezett, hangszigetelt, világos oktatótermek és egy 400 főt befogadó előadóterem segítette az oktatást.

1995-ben Hoós Sándor igazgató úr kezdeményezésére az iskola felvette a Liszt Ferenc díjas zongoraművész, az egyik legjelentősebb, és világszerte legismertebb magyar komolyzenei előadóművész, Cziffra György nevét. Ugyanebben az évben a meglévő zeneművészeti ág mellett elindult iskolánkban a képzőművészeti oktatás, 2006 szeptemberében pedig a néptánc oktatása is. Az új tanszakok beindulásával tanulói létszám elérte 300 főt.

A korábbi tanulói létszám megkétszereződése miatt azonban már az új épület is szűknek bizonyult, ezért 2006-ban Pilisvörösvár Város Önkormányzata arról döntött, hogy a Fő u. 127. sz. alatti Közösségi Ház felújításával és bővítésével elégíti ki a művészeti iskola megnövekedett helyigényét. A beruházás 2006 nyarán meg is kezdődött, de 2007-ben megfeneklett, s az építkezést csak 2010 májusában sikerült befejezni.

A több mint 400 millió forintos beruházás révén az iskola – ha négy év hányattatás árán is – de végre tágas és szép, minden szempontból méltó elhelyezést kapott, s – úgy vélem – a 2010-es években a pilisvörösvári zeneoktatás eddigi csúcspontjára jutott. Éppen azért nagyon fájdalommal, súlyos veszteségként éltem meg, hogy az évek közös munkájával felépített, nagyszerűen működő Művészetek Háza nevű többcélú intézményt az iskolák állami fenntartásba vétele miatt a tavalyi évben ismét szét kellett darabolnunk.

Ugyanakkor nagy öröm számomra, hogy az elmúlt két évtizedben kialakult tanári kar az átalakulás közepette is együtt maradt, s a Berchy József (zongora), Hidasné Őrfi Gabriella (fuvola), Hoósné Török Emese (szolfézs), Kozek Balázs (trombita), Sax Norbert (harmonika), Oláhné Szabó Anita (hegedű), Tácsik Zsuzsanna (gordonka) és Vörös Tibor (trombita) által képviselt mag és a hozzájuk csatlakozott többi kiváló kolléga munkájának köszönhetően a zeneiskola munkája töretlen.

A tanárok kiváló munkájának legjobb bizonyítéka az a sok-sok zenész, akik a Német Nemzetiségi Fúvószenekarban vagy a zeneiskola fúvószenekarából létrejött "A tempo" Koncertfúvós Zenekarban játszanak, valamint azok a kisebb létszámú zenekarok – például a Die Adlersteiner, a Schwabenkraft, a Werischwarer Burschen – amelyek az utóbbi években létrejöttek, s amelyeknek a tagjai szinte kivétel nélkül a pilisvörösvári zeneiskola növendékei közül kerültek ki. Méltó követői ők a korábbi évjáratok: a Bolero Showtime Band, Bravi Buam, a Donau Power, a Pilischer Sramli vagy az Ungarndeutsche Jungs zenészeinek.

A mai ünnepen ezért Pilisvörösvár minden zeneszerető polgára nevében megköszönöm mindazoknak a munkáját, akiknek ezt a sok kiváló zenészt és zenekart köszönhetjük. Köszönöm mindenekelőtt a zeneiskola minden eddigi igazgatójának: Szári Lajosnak (1966–1970), Szabó Júliának (1970–1990), Henkelné Czenner Katalinnak (1990–1991), Szelényi Lászlónak (1991-1993), Hoós Sándornak (1993-1998), Berkiné Balasi Anikónak (1998-2012) és Szlovencsák Péternek (2012-). Köszönöm továbbá minden zenetanárnak, aki valaha tanított a pilisvörösvári zeneiskolában. És köszönöm az iskola minden jelenlegi tanárának is.

Külön köszönöm az iskola jelenlegi vezetésének a mai ünnepségnek, s ennek a nagyon gazdag kiállításnak a megrendezését, s ezen köszönetemet a beszéd végén majd egy szerény ajándékkal szeretném kifejezni.

Végül engedjék meg, hogy kifejezzem azon reményemet, hogy a zeneiskola 2013. január 1-jével kezdődött új korszakában is – amit az állami fenntartásba való visszavétel jelent – a fenntartót képviselő Pilisvörösvári Tankerület, a működtetési feladatokat ellátó Városi Önkormányzat, valamint az iskolavezetés és a tanári kar közös munkájával, az elmúlt 50 év szakmai tapasztalataira és erkölcsi tőkéjére építve, továbbra is eredményesen munkálkodunk majd alapfokú művészetoktatásunk színvonalának, zenei hagyományaink, helyi kultúránk és közösségi életünk elevenségének megőrzésén és továbbfejlesztésén.

Köszönöm, hogy meghallgattak.