Pilisvörösvár Város Hivatalos Honlapja »

 

Vörösvárért Közéleti Egyesület a Facebookon »


Vörösvári Újság »


Művészetek Háza »


Pilis TV »

Petőfi-szoboravatás (2013. 05. 01.)

2013-05-01

Kedves Ünneplők!

Egy közterületi szoboravatás mindig nagy öröm és nagy ünnep egy település életében, s viszonylag ritkán adatik meg egy közösségnek. Szobrot állítani ugyanis sok pénzbe kerül, s a megélhetési problémák mellett művészetre, a szépre áldozni minden időkben kevés pénz jut.

A mi 14.000 főt meghaladó lélekszámú, 324 éves múlttal rendelkező városunkban is alig féltucatnyi köztéri szobor áll:

- Nepomuki Szent János szobra a Szent János téren, melyet 1864 körül, Karátsonyi Guido földbirtokos állíttatott.
- Az Ülő nő szobra a volt Ásványház előtt, Pándi Kiss János alkotása, melyet az Országos Érc- és Ásványbányászati Vállalat állíttatott 1969-ben.
- Az 1928-as Bányászsztrájk-emlékmű, Bajnok Béla alkotása, melyet a sztrájk 50. évfordulójára, 1978-ban a Magyar Szocialista Munkás Párt Pest megyei-, Budai járási- és Pilisvörösvári Bizottsága állíttatott.
- Boldog Gizella szobra a nagytemplom mellett, Tóth Dávid alkotása, melyet 2000-ben állíttatott a Pilisvörösvári Római Katolikus Egyházközség, Boros Zoltán plébános úr kezdeményezésére.
- A Görgey játszótér melletti Petőfi-szobor, melyet a Jobbik Magyarországért Mozgalom állíttatott, Oberle János elnök úr kezdeményezésére, 2010-ben.
- És a legújabb szobrunk, a Schiller-szobor, melyet néhány héttel ezelőtt, március 23-án állíttatott a Friedrich Schiller Gimnázium, Guth Zoltán igazgató úr kezdeményezésére.

A Pilisi Kulturális Örökségünk Védelméért Alapítvány jóvoltából most egy újabb szoborral gazdagodunk. Molnár Sándor úr, az alapítvány elnöke 2013. február 26-án kelt levelében felajánlást tett az önkormányzatnak egy Petőfi-mellszobor elhelyezésére, a „Lahmkruam" Helytörténeti Emlékparkba. A művet egy padláson talált régi minta alapján Manhertz István pilisvörösvári szobrászmester készítette. A szobor a talapzattal együtt 215 cm magas, anyaga: öntött kvarchomokkő.

A Képviselő-testület a felajánlást örömmel fogadta, és hozzájárult ahhoz, hogy az Alapítvány a felajánlott szobrot közterületen felállítsa, de nem a Lahmkruam-parkban, hanem itt a Petőfi utca – Eperjesi utca keresztezősében, mivel a testület a főépítésszel egyetértésben úgy gondolta, hogy a legnagyobb magyar költő szobra jobban illik ide, erre a kis térre, mint a Helytörténeti Emlékparkba.

Az Alapítvány a Képviselő-testület indoklását elfogadta, így már csak a felállítás időpontját kellett kitűzni, s a választás a mai szép ünnepre esett.

Most tehát itt vagyunk tehát, hogy a szobrot ünnepélyesen felavassuk. A felavatás azt jelenti, hogy először is megköszönjük a Pilisi Kulturális Örökségünk Védelméért Alapítványnak, és személy szerint Molnár Sándor elnök úrnak a szobrot – a gondolatot és a kivitelezést egyaránt. Köszönjük, hogy időt, pénzt és fáradságot áldoztak arra, hogy egy újabb köztéri műalkotással szépítsék, gazdagítsák városunkat.

Köszönjük továbbá a mai avatási ünnepség megszervezését a Művészetek Házának, a szép éneket, a megzenésített Petőfi-verseket a Nosztalgia Dalkörnek, és a szép szavalatot Szedunka Marikának.

De mindenekelőtt Petőfi Sándornak köszönjük, hogy olyan életet élt, és olyan műveket alkotott, amelyek miatt a legtöbb magyar településen – Vörösváron is – róla utca van elnevezve, amelyek miatt sok-sok szobrot állítottak neki szerte az országban, és amelyek miatt a születése után 190 évvel és a halála után 164 évvel ma újabb szobrot állítunk neki.

A mai szoboravatás szerencsés pillanatban, gyönyörű tavaszi napon történik. – Van-e évszak, amely jobban illene a szabadság és a szerelem költőjéhez, mint a tavasz, a kikelet, amely a költőt többek között „A virágnak megtiltani nem lehet" című vers megírására ihlette?

Engedjék meg, hogy a mai ünnepen a sokat idézett nagy hazafias versek helyett ezzel a könnyed és egyszerű, mégis mély és őszinte költeménnyel idézzem meg Petőfi szellemét.

A virágnak megtiltani nem lehet...

A virágnak megtiltani nem lehet,
Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet;
Kikelet a lyány, virág a szerelem,
Kikeletre virítani kénytelen.

Kedves babám, megláttalak, szeretlek!
Szeretője lettem én szép lelkednek -
Szép lelkednek, mely mosolyog szelíden
Szemeidnek bűvös-bájos tükrében.

Titkos kérdés keletkezik szívemben:
Mást szeretsz-e, gyöngyvirágom, vagy engem?
Egymást űzi bennem e két gondolat,
Mint ősszel a felhő a napsugarat.

Jaj, ha tudnám, hogy másnak vár csókjára
Tündér orcád tejben úszó rózsája:
Bujdosója lennék a nagyvilágnak,
Vagy odaadnám magamat a halálnak.

Ragyogj reám, boldogságom csillaga!
Hogy ne legyen életem bús éjszaka;
Szeress engem, szívem gyöngye, ha lehet,
Hogy az Isten áldja meg a lelkedet.

Tudom, hogy már kortársai között is voltak, s az óta is mindig vannak emberek, akik Petőfit csapodár alaknak, mitugrász fajankónak, fűzfapoétának tartották, szájhősnek, aki fölöslegesen szaladgált a harctéren, s magának köszönhette balsorsát.

A magam részéről azt gondolom, hogy ezen nagyképű és cinikus véleményekkel szemben Petőfi valóban az volt, akinek a nemzet döntő többsége tartja: az 1848-as forradalom szellemi vezére, a szabadságharc hős katonája, az egyik legnagyobb magyar költő, nagy hazafi, aki önként áldozta életét nemzetéért.

És akinek példájára ma nagyon nagy szükségünk van. Hogy mennyire, azt mutatja a ma hajnali eset, amikor ismeretlen tettesek az avatásra előkészített, fehér lepellel beburkolt és nemzetiszín szalaggal átkötött szobrot felgyújtották.

Ez a primitív, barbár tett figyelmeztessen mindnyájunkat arra, hogy a közgondolkodás, a közszellem javításán szüntelenül munkálkodnunk kell. Az önzés, a felelőtlenség és a rombolás szelleme helyett terjesztenünk kell a felelős viselkedés, a közösségépítés, a szolgálat, a természeti és az épített környezet megóvásának, fejlesztésének és szépítésének szellemét.

Keresve sem találhatnánk jobb tanítót és jobb példaképet erre, mint Petőfi Sándort. Kövessük hát az ő példáját, s vigyázzunk erre a szoborra, és mindarra, amit ez a szobor számunkra jelképez.

Ezen gondolatok jegyében avatjuk fel most ezt a szobrot.

Köszönöm, hogy meghallgattak!