Pilisvörösvár Város Hivatalos Honlapja »

 

Vörösvárért Közéleti Egyesület a Facebookon »


Vörösvári Újság »


Művészetek Háza »


Pilis TV »

Újévi köszöntő

2013-01-01

Új évet kezdünk ismét – egymásnak erőt, egészséget, sok sikert, boldog újévet kívánunk...

Vannak, akik „boldog" újév helyett „boldogabb" újévet mondanak, finoman célozva arra, hogy az előző év nem volt eléggé boldog, vagy uram, bocsá', esetleg kifejezetten boldogtalan volt. Ebben a fanyar humorba rejtett panaszban van egyfajta felelősségre vonás is: boldogtalanságunkért – kimondatlanul – a külső körülményeket hibáztatjuk: a gazdasági helyzetet, a kormány politikáját, a multik térnyerését, a bankok tevékenységét.

Ugyanezen logika alapján a „boldogabb" újesztendőt is hajlamosak vagyunk pusztán a külső körülmények megváltozásától várni: attól, hogy beindul a gazdaság, hogy emelik a fizetésünket, hogy elengedik az adósságunkat, hogy csökkentik az energiaárakat, hogy több szerencsénk lesz, hogy a Jóisten végre megkönyörül rajtunk.

Pedig boldogságunk vagy boldogtalanságunk nemcsak a külső körülményektől függ. Függ attól is, hogy mennyire tudunk megbékélni önmagunkkal, hogyan haladunk a személyiségfejlődés útján, hogyan alakítjuk személyes kapcsolatainkat, mennyire tudunk szeretetet, békét sugározni magunk körül, mennyire tudunk megbocsátani stb. És függ persze attól is, hogy mennyi bennünk bizalom az Élet, a Sors, a Gondviselés iránt, s ezzel összefüggésben: mennyi bennünk a szorongás, mennyire félünk a szenvedésektől, az öregedéstől, a betegségtől, a haláltól.

Ha a külső körülményeket nézzük, szinte mindig – így mostanában is – van okunk a kesergésre, az aggodalomra. Átalakuló világban és átalakuló országban élünk. Évek óta tart a gazdasági válság, s nagy erőkkel folyik Magyarország átalakítása. Évek óta várjuk a fizetések és a szociális juttatások emelését, a stabilitást, a gazdasági növekedést, a gyarapodást, a békésebb napokat. Ehelyett az elmúlt év is mit hozott? – Stagnáló gazdaságot, egymást követő megszorító csomagokat; harcot az IMF-fel, az Európai Unióval, a nemzetközi közvéleménnyel; adóemelést, a beruházások visszafogását, létharcot, bizonytalanságot, aggodalmakat.

Aggódunk, mert nem tudjuk, mire vezet majd végül is a nagy átalakulás. Nem tudjuk, hogyan válik be az új önkormányzati, közigazgatási és oktatási rendszer. Nem tudjuk, hogy az iskolák állami fenntartása, a Járási Hivatalok működése ténylegesen mennyiben fogja emelni a szolgáltatások színvonalát. Nem tudjuk, hogy az új körülmények között az önkormányzatok képesek lesznek-e bevételeikből feladataikat ellátni: a várost üzemeltetni, az intézményeket működtetni, ingatlanaikat karban tartani, felújítani, a települést fejleszteni... A nehézségek és bizonytalanságok közepette aztán kínosnak, őszintétlennek érezhetjük a "Boldog újévet" kívánságát. Úgy érezhetjük: őszintén, demagógia nélkül legfeljebb boldogabb újévet kívánhatunk egymásnak.

Pedig a nehézségek és bizonytalanságok mellett vannak biztató jelek is. Ilyennek tekintem, hogy az elmúlt évben, években a kormány sikeresen küzdött az államadósság csökkentéséért, a költségvetési hiány lefaragásáért, a munkanélküliség visszaszorításáért, politikai és gazdasági mozgásterünk növeléséért. Helyi szinten örömmel tölt el, hogy a szigorú takarékosságnak, a tavalyi év elején bevezetett költségcsökkentő és bevételnövelő intézkedéseknek – nem utolsó sorban a kommunális adónak – köszönhetően sikerült átvészelnünk a válság legnehezebb évét, sőt pozitív mérleggel zárni az évet. Örömmel tölt el az is, hogy az átalakulás legnehezebb pillanataiban is, a viták, félelmek és aggodalmak közepette is meg tudtuk őrizni Vörösváron a társadalmi békét, az egymás iránti bizalmat és az együttműködési hajlandóságot.

Ha nemcsak a külső körülmények változásától várjuk a boldogságunkat, ha észrevesszük a pozitívumokat is, ha megőrizzük az összetartást és az egymás iránti bizalmat, ha tovább munkálkodunk egyéni fejlődésünkön, akkor – úgy gondolom – igenis megalapozottan kívánhatunk egymásnak boldog újévet. S még az is megtörténhet, hogy a kívánságunk – ha nem is teljesen, de legalább részben – teljesül!

Gromon István

polgármester