Pilisvörösvár Város Hivatalos Honlapja »

 

Vörösvárért Közéleti Egyesület a Facebookon »


Vörösvári Újság »


Művészetek Háza »


Pilis TV »

JANKA ANDRÁS (BANDI BÁCSI) TEMETÉSÉN

2013-01-13

Kedves Gyászoló Család!
Tisztelt Jelenlévők!

Eljött a pillanat, amikor Janka Andrástól, a mindenki által szeretett és tisztelt Bandi bácsitól búcsút kell vennünk. Méghozzá – amennyire lehet – szomorkodás nélkül! Mert Bandi bácsi ezt kérte tőlünk.

Azt mondta, hogy ő, ha meghal, a saját temetésén fel fog szólalni, és el fogja mondani, hogy ne szomorkodjunk. Nem tudom, hogy ha most tényleg felszólalna, milyen érveket hozna fel, de feltételezem, hogy arra hivatkozna, hogy a halál az élet természetes, elkerülhetetlen része, és hogy életünk egyébként is folytatódik az Örök Hazában. Mindenesetre, nagyon jellemző rá ez a felszólítás: benne van az érzelgősségeket és az önsajnálatot kerülő természete, a szókimondása, a szerénysége, a humora és a hite.

Pedig lehetett volna egészen másfajta ember is. Nem volt ugyanis könnyű élete. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kisvárosban, Cigándon, szüleivel és négy testvérével eltöltött szép gyermekkor után, valamint a Sárospataki Református Gimnáziumban és Tanítóképzőben eltöltött szép ifjúkor után, 20 éves korától 40 éves koráig gyakorlatilag egyfolytában háborúban, hadifogságban, internálótáborban vagy börtönben volt: 6 év katonaság a Felvidéken és Erdélyben, 5 év hadifogság Uszmanban, Voronyezsben és Kijevben, 3 év internálás Kazincbarcikán, majd két év cigándi civil élet után 2 év börtön Márianosztrán. – Mindezt a nélkül mérte rá a sors és a mindenkori hatalom, hogy bármikor bármilyen jogsértést vagy bűncselekményt elkövetett volna.

Mindezek következtésben Bandi bácsi civil élete gyakorlatilag 40 éves korában kezdődött. Ekkor, 1959. április 1-jén szabadult a börtönből, s néhány hónappal később, a születésnapján, június 16-án vette feleségül cigándi iskolai volt kolléganőjét, a pilisvörösvári születésű Vachaja Katalint. Így lett Bandi bácsi vörösvári lakos.

Ifjú házasként először Budapesten, segédmunkásként dolgozott, mert a pedagógus pályára csak 1963 szeptemberében térhetett vissza. Ekkor helyezkedett el a pilisvörösvári Templom Téri Általános Iskolában, ahol 3. és 4. osztályos tanulókat tanított egy negyed századon át – 1989-ig, 70 éves koráig. Több kortársához hasonlóan kiváló, nagy tanáregyéniség volt. Alapos, következetes és szigorú, de nem félelmetes. Hangulatos órákat tartott, a tananyag mellett sokat mesélt is. Rendet és fegyelmet követelt a tanórán és a tanórán kívül is. Olykor kiosztott egy-két „koki"-t és „tenyeres"-t, de emellett nagyon tisztelte, alapos tanításban és gondos nevelésben részesítette a gyerekeket.

Bandi bácsi nemcsak jó tanár, hanem jó hazafi és jó közéleti ember is volt. Tanítói diplomával a zsebében, hazaszeretetből lett 23 évesen, a II. világháború közben, 1941-ben hivatásos katona. 1956-ban, a forradalom idején – sok-sok korábbi szenvedése ellenére – nem óvatoskodott, nem húzódott vissza a csendes magánéletbe. Jegyzői szerepet vállalt a szülőfalujában, s igyekezett fékezni a túlfűtött indulatokat. Igazságot és szabadságot akart, de erőszak nélkül. 1989-től a rendszerváltoztatók pilisvörösvári csapatának lelkes tagja volt. Nyíltan vállalta konzervatív jobboldali elkötelezettségét, de soha nem lett a szó rossz értelmében vett pártkatona vagy pártpropagandista. Úriemberként és demokrataként nyilvánult meg minden helyzetben. 2001. október 23-án a hazának tett szolgálataiért a Parlamentben Orbán Viktor miniszterelnök jelenlétében Mádl Ferenc köztársasági elnöktől a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkereszt kitüntetést vehette át.

2007-ben kiemelkedő pedagógiai munkájának és önzetlen közösségi tevékenységének elismeréseként Pilisvörösvár Város Önkormányzata díszpolgárrá választotta. Bandi bácsi nagyon büszke volt erre a címre, nagy dolognak tartotta, hogy Pilisvörösváron befogadták és ilyen kitüntetésben részesítették. Díszpolgárságát feladatként és kötelességként élte meg: korábban is folyamatosan részt vett a helyi közéletben, de ettől kezdve tudatosan minden fontos rendezvényt megtisztelt jelenlétével, még akkor is, amikor életkora vagy egészségi állapota miatt ez már nehezére esett.

Bandi bácsi nem véletlenül vívott ki magának tiszteletet mindenhol, ahol megfordult. Szókimondása, bátorsága, egyenessége, meggyőződésének nyílt felvállalása imponáló volt. Ennek egyik példája, hogy a 60-as években – amikor sok pedagógus nemcsak vallásos hitét tartotta titokban, hanem ha lehetett, még a papokat is elkerülte – Bandi bácsi rendszeresen, feltűnő barátsággal, hosszasan és kedélyesen beszélgetett az iskola udvarán Marlok István plébános úrral, nyíltan vállalva ezzel saját hitét is, és más hívők iránti szolidaritását is.

Mindemellett Bandi bácsi nyitott, érdeklődő és barátságos ember is volt. Ha leállt valakivel beszélgetni, számtalan kérdést tett fel. Érdeklődése őszinte volt, ezért sosem volt terhes, soha nem tűnt faggatásnak vagy kíváncsiskodásnak. Még most, az utolsó években is mindig humorral, jókedvűen beszélt, soha nem panaszkodott, magát soha nem sajnáltatta, inkább igyekezett jókedvet, derűt, optimizmust sugározni maga körül.

Ezért volt az talán, hogy életének nehézségei és a sok-sok akadály ellenére Bandi bácsi végül is mindent elért, amit ember elérhet: családi boldogságot, felesége, gyermekei, unokái és rokonai szeretetét, tanítványai tiszteletét, az egész város megbecsülését, hosszú életet, az élettel való megelégedést, a sorssal való megbékélést, az Istennel való barátságot és az örök élet reménységét.

Kedves Bandi bácsi!

Köszönjük mindazt, amit nekünk, vörösváriaknak adtál! Szerencsésnek tartjuk magunkat, hogy életednek szemtanúi és részesei lehettünk. Büszkék vagyunk rád, és hiszünk abban, hogy odaát, az Örök Hazában is elnyerd a díszpolgári címet!

Nyugodj békében!

Pilisvörösvár, 2012. január 12.