Pilisvörösvár Város Hivatalos Honlapja »

 

Vörösvárért Közéleti Egyesület a Facebookon »


Vörösvári Újság »


Művészetek Háza »


Pilis TV »

Búcsú egy igazi egyházfitól

2012-07-21

Május 30-án délután 4 órakor kísértük utolsó útjára a 92 éves korában elhunyt Braun Józsefet (Kápolna u. 53.), az egyházközségi képviselő-testület nagyra becsült tagját.

A temetésen Mészáros Péter atya a szertartáskönyvből ezeket a gondolatokat idézte: „Két család gyűlt össze gyászolni e koporsó köré. Az egyik: meghalt testvérünk vér szerinti családja, a másik pedig: Jézusnak a pilisvörösvári egyházközségben élő népe. Kedves halottunk nemcsak otthoni családjának volt gondviselője, hanem hosszú éveken át buzgó és tevékeny tagja volt egyházközségünk képviselőtestületének.

Mint édesapa, sok munkával és szeretettel gondoskodott családjáról. Mint egyházközségi képviselő, példájával igyekezett bizonyítani, hogy ezerféle munka mellett is lehet Isten törvényei szerint élni. Családja a mindent előteremtő gondoskodásért, mi a katolikus élet őszinteségéért érzünk hálát iránta. Elköltözésével nemcsak otthoni családjában érzik hiányát, hanem üres lesz a helye a templomban is..."

Az idézet minden szava találó. Jóska bácsi valóban példás férj és családapa, és egyben példás hívő keresztény ember, valamint az egyházközség oszlopos tagja volt. Mindig igyekezett hite és az egyház tanítása szerint élni. Feleségét tisztelte és szerette, soha meg nem bántotta. Szüleit nagyra becsülte, öreg korukban segítette, támogatta. Munkahelyein hűségesen, becsületesen és szorgalmasan dolgozott. Rokonait, szomszédjait segítette, támogatta. Minden vasárnap és ünnepnap ott volt a szentmisén: sokáig a 10-es misére járt, majd áttért a ½ 12-es „déli" misére, az utóbbi években pedig, mióta a déli mise megszűnt, a Szabadságligetre járt a 11 órás szentmisére.

1958-tól, közel 50 éven át volt az egyházközségi képviselőtestület aktív tagja. Jó barátjával, Müller Pista bácsival évtizedeken át lelkesen végeztek minden munkát, ami az egyházközségben adódott: az úrnapi körmenetek előtt füvet kaszáltak és szecskáztak, kőporral kijelölték a körmenet útvonalát, vitték a baldachint; elsőáldozáskor és bérmáláskor előkészítették a helyszínt, hordták az asztalokat, székeket, padokat; vasárnaponként a 10-es mise után megszámolták és rolnizták a perselypénzt, közben elbeszélgettek a plébánossal, egyeztették a legfontosabb aktuális feladatokat, teendőket.

A civil életben, munkahelyein is ugyanilyen szorgalmas és szolgálatkész volt, ki is vívta főnökei és munkatársai szeretetét. Legkedvesebb munkahelye a „lombikgyár" volt, ahol 19 éven át dogozott géplakatosként. Számos újítása volt, amiért nagy becsben tartották, és jól meg is fizették. Onnan ment nyugdíjba, 30 évvel ezelőtt. Nyugdíjazása után még 13 éven át dolgozott a Szakorvosi Rendelőintézetben, gondnokként. Sokan emlékezhetnek még rá: mindig tett-vett a rendelő körül, mindig söprű, lapát, szerszám volt a kezében.

Jóska bácsi egész életében komoly gondolkodású, hívő ember volt. Utolsó éveiben alázattal viselte az öregség terheit: az erőtlenséget, a látás és hallás meggyengülését, a szédülést, az egyensúlyvesztést, a gyakori eleséseket. Bántotta, hogy már nem tud dolgozni, hogy egyre több dologban segítségre, támogatásra szorul. Minden nap megköszönte feleségének „a fáradságot": az ápolást, az apró szolgálatokat. Az utóbbi egy évben már nem tudott elmenni a templomba, de otthon imádkozott, és várta az Úr örök hazába elszólító parancsát.

A parancs hirtelen érkezett, de már megváltás volt számára. Hisszük, hogy példás élete és türelmesen viselt szenvedése után vállára vette őt a jó Pásztor, és „élvezheti az el nem múló örök boldogságot és a szentek társaságát az Örökkévalóság Királyának kíséretében".

Gromon István