Pilisvörösvár Város Hivatalos Honlapja »

 

Vörösvárért Közéleti Egyesület a Facebookon »


Vörösvári Újság »


Művészetek Háza »


Pilis TV »

Idősek Világnapja – 2006.

2006-10-07

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Ünnepeltek, kedves Vendégek!

Szeretettel köszöntöm Önöket az Idősek világnapja alkalmából. A mai ünnep, amelyen összegyűltünk, 15 éve létezik. Az ENSZ 1991-ben nyilvánította október 1-jét az idősek világnapjává. Nyilván azért, mert a mai világ, a mai életmód indokolja az ilyen ünnepek létrehozását. Az emberek rohannak; információk, intézni valók, kötelességek és csábítások tömege zúdul rájuk; így időnként szem elől veszítik a közvetlenül mellettük élő, hozzájuk legközelebb álló embert. Nyilván azért lett Anyák napja, Nőnap, Gyermeknap és Idősek világnapja is, hogy ebben a rohanásban kényszerítsük magunkat egy kis megállásra.

Régen nem így volt. A múltban például az öregeket nem ünnepelték, viszont együtt éltek velük… Ma a nemzedékek külön élnek, fizikailag távol vannak egymástól, így fenn áll az elszakadás, eltávolodás veszélye. Ezért a fiatalabbaknak és az idősebbeknek is külön figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy legyen időnk egymással találkozni, a közöttünk lévő kapcsolatot életben tartani. Ennek egyik formája, alkalma ez a mai ünnep is.

Mi, fiatalabbak, mit köszönünk meg ma az időseknek? Mindenekelőtt a szülői létüket. Azt, hogy életet adtak nekünk, hogy felneveltek minket, hogy tanítottak és taníttattak minket, és hogy jó példát mutattak nekünk. Szüleink nélkül nem is lennénk a világon, és nem lennénk azok, akik vagyunk. Külön köszönet azoknak az idős embereknek, akik ezeket a szülői feladatokat példamutatóan teljesítették. – Én magam is elmondhatom, hogy ilyen szülők gyermeke vagyok, és ezért büszke vagyok rájuk, és hálás vagyok nekik.

Megköszönjük továbbá az idősebbeknek azt, hogy megteremtették nekünk azt a világot, amiben mi most élünk. Egy világot, amely sok szempontból könnyebb, kényelmesebb, színesebb és gazdagabb annál, amilyen az Önöké vagy az Önök szüleié volt. Köszönjük az önzetlenségüket és áldozatukat, amelyet megkövetelt ennek a jobb világnak a felépítése.

Az emberi élet nem képzelhető el nehézségek, konfliktusok, viták nélkül. De a nehézségeket le lehet győzni, a vitákat lehet rendezni, a sérelmeket fel lehet oldani. Én most az egész fiatalabb generáció nevében bocsánatot kérek azért, hogy nekünk fiatalabbaknak nincs mindig elég türelmünk, energiánk ahhoz, hogy meghallgassuk, az idősebbeket, elegendő figyelmet fordítsunk rájuk.

Ugyanakkor mi, fiatalabbak is kérünk egy kis megértést, nyitottságot ahhoz, hogy elfogadják a mi életünket. Hogy megadják nekünk azt a függetlenséget, szabadságot az életünk alakításában, amire annak idején Önök is vágytak. Kérjük, hogy türelemmel nézzék a mi csetlésünket-botlásunkat, ami az Önök szemében esetleg előre látható bukásnak tűnik. Az együttműködés ugyanis kétoldalú dolog: mindkét részről megköveteli a türelmet és a toleranciát. Nem kis művészet eltalálni az optimumot ebben a dologban. De nagyon sok jó példa van arra, hogy az idősebbek nem tapadnak rá a fiatalokra, hanem megadják nekik a lehetőséget arra, hogy a saját életüket éljék, másrészt a fiatalok élik a maguk életét, de nem feledkeznek meg az idősebbekről, és nem hanyagolják el őket.

 Úgy gondolom, hogy az idősebbek akkor tudják megadni a fiatalabbaknak ezt a szabadságot, ha ők maguk megtalálják a mindennapokban a koruknak, egészségi állapotuknak megfelelő célt, tevékenységet, elfoglaltságot. Ha elfogadják az idősebb korral együtt járó, esetleg megváltoztathatatlan terheket is. – Ha Önök így tesznek, könnyebb lesz elviselni Önöknek is a terheket, a környezetüknek pedig szintén megkönnyítik a mindennapi életét.             Öregnek lenni nyilván nem könnyű dolog – de hát gyereknek lenni, fiatalnak lenni, középkorúnak lenni sem mindig az. Minden életkornak megvannak a maga terhei, és azokat nem viselheti helyettünk más, és nem fogadhatja el helyettünk más. Számomra mindig megrendítő élmény, ha olyan idős emberrel találkozom, aki minden baja ellenére optimista, derűs és mosolygós. Az ilyen ember a fiatalok számára mindig életre szóló élmény és példa.

Egy másik segítség lehet az idős kor terheinek viselésében az, ha törekednek arra, hogy az élet örömeire is koncentráljanak, ne csak a nehézségekre, hanem az örömteli dolgokra is. Javaslom, hogy másokkal találkozva ne csak a panaszaikat sorolják, hanem beszéljenek örömteli dolgokról is. Úgy gondolom – és ez is minden korosztályra érvényes –, segíthet, ha a panaszkodás helyett a jó dolgokról való beszélgetésre is fordítunk időt és energiát.

Idős emberek életében az egyik legjobb dolog az unoka. Sok öröm és vigasztalás forrása. De lehet, hogy valakinek az nem adatott meg – akár a saját hibájából, akár önhibáján kívül is. Hogyan segíthet magán az, aki ilyen helyzetben van? Úgy gondolom, azzal, hogy kapcsolatokat keres és ápol másokkal. Kapcsolat nemcsak a fiatalsággal lehetséges, hanem a kortársakkal is. Sőt. Egy bajba jutott embertől sokszor több segítséget remélhetünk, mint egy egészségestől. Nyilván azért, mert ő jobban át tudja élni, érezni a helyzetünket. Ezt a segítséget, támogatást, együttérzést, vigasztalást Önök is megadhatják egymásnak, saját kortársaiknak. Hatalmuk van ezzel segíteni másokon is és önmagukon is. Ehhez néha elég akár csak egy telefon.

Ami pedig a fiatalokkal való kapcsolatot illeti, kérem, hogy legyenek megértők és elnézőek velünk. Önök már voltak fiatalok, de a fiatalok még nem voltak öregek. Ezért az idősebbeknek több esélyük van arra, hogy megértsék a fiatalabbakat, mint fordítva. Nekünk, fiatalabbaknak szintén törekednünk kell a türelemre és megértésre, hiszen időnként Önök is próbára teszi a mi türelmünket, ha nem elég rugalmasak, ha makacsul ragaszkodnak saját elképzeléseikhez.

Mi, fiatalabbak azt várjuk, hogy Önök adják át nekünk tapasztalataikat, segítsenek, támogassanak minket küzdelmeinkben. Cserébe pedig igyekszünk viszonozni a gondoskodást a mindennapi életben, és segíteni Önöket abban, hogy lelkileg könnyebben fogadják és viseljék el az idős kor terheit. Kívánom, hogy az idős kor Önök számára legyen a megtalált egyensúly, az érettség és a bölcsesség kora.

Olvastam valahol, hogy az idős kor lehetősége és feladata a „szeretni tudás” és a „veszíteni tudás” művészetének elsajátítása. Kívánok Önöknek sok és kitartást, sikert és örömet ehhez a feladathoz!