Pilisvörösvár Város Hivatalos Honlapja »

 

Vörösvárért Közéleti Egyesület a Facebookon »


Vörösvári Újság »


Művészetek Háza »


Pilis TV »

ÜNNEPI BESZÉD - 2008. március 15.

2008-03-15

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Pilisvörösvári Polgárok!
Tisztelt Ünneplő Közönség!

1848. március 15-én, egy átlagos hétköznap reggelén négy huszonéves fiatalember: Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Jókai Mór és Bulyovszki Gyula úgy határozott, hogy végigjárják az egyetemeket, s az akkori reformellenzék pártjának, az Ellenzéki Körnek a programját megismertetik az egyetemi ifjúsággal, aláírásokat gyűjtenek annak támogatására.

Magyarország polgári átalakulásának fontosabb lépéseit 12 pontban foglalták össze. A 12 pontot tartalmazó kiáltvány – amely azóta iskolai tananyaggá vált – egy dörgedelmes kérdéssel kezdődik:

„Mit kíván a magyar nemzet?"

S a kérdésre egy összefoglaló óhajtó mondat válaszol:

„Legyen béke, szabadság, egyetértés!"

A dörgedelmes kérdés és a lelkes, idealista válasz mögött évtizedek alatt felhalmozódott súlyos társadalmi feszültségek, robbanásig feszült sérelmek húzódtak meg. Abban az időben a kb. 200 családból álló magyar nagybirtokos rétegnek, a főnemeseknek a többsége az év nagyobbik részében bécsi palotájában lakott, s csak a nyarat töltötték magyarországi kastélyaikban. Az országot ezzel szemben a 7,8 millió fős, szegénységben élő jobbágyság tartotta el: a jobbágyok fizették az adót a földesúrnak, az államnak és az egyháznak, eltartották a hadsereget, s háborúban gyalogosként harcoltak. Az 1831-es koleralázadás már rávilágított arra, hogy a magyar társadalomban gyökeres változásokra van szükség, de a reformerek igyekezete és a lakosság zömének változást sürgető akarata még további 17 éven át kevés volt a feudalizmus falainak ledöntéséhez.

Az 1848-as forradalmi eseményeket Kossuth Lajosnak a pozsonyi országgyűlésen elhangzott március 3-i beszéde indította el. Kossuth a polgári átalakulás azonnali megvalósulását szorgalmazta. A pesti radikális fiatalok – Petőfivel az élen – ennek a beszédnek a hatására fogalmazták meg 12 pontos programjukat.

A társadalmi problémák megoldására vonatkozó 12 pont akkor így hangzott:

1. Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését.

2. Felelős minisztériumot Budapesten.

3. Évenkénti országgyűlést Pesten.

4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.

5. Nemzeti őrsereg.
6. Közös teherviselés.
7. Úrbéri viszonyok megszüntetése.

8. Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján.

9. Nemzeti Bank.

10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, a magyar katonákat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk.

11. A politikai státusfoglyok szabadon bocsátassanak.

12. Unió Erdéllyel.

Ha 160 év elteltével ma, 2008. március 15-én mi is feltesszük a kérdést: „Mit kíván a magyar nemzet?" - akkor hasonló óhajok fakadnak fel bennünk, mint XIX. századi elődeinkben: Legyen béke, szabadság, egyetértés!

Nem csoda a vágyak és célok hasonlósága, hiszen ma is évtizedek alatt felhalmozódott, robbanásig feszült sérelmek feszülnek a nemzetben. Ma is folyamatosan romlik a gazdasági helyzet: nő az infláció, nagy a munkanélküliség, nő az elszegényedés, az egyének és társadalom jelentős része eladósodik. A társadalmat összetartó erők megrendültek: az ország kettészakadt szegényekre és gazdagokra, az emberek elveszítették a jövőbe és egy igazságos társadalmi együttélés lehetőségébe vetett hitüket; fogy a népesség, életünket átszövi a korrupció és a hazugság, a társadalom kilátástalanságba, depresszióba süllyedt.

Wass Albertnek, a 10 éve meghalt nagy magyar írónak a szavai ma is érvényesek: „A szépen csengő szó cselédjéül szegődött a hazugságnak, bérencéül az önzésnek, kufárjául a hamisságnak. Ezüst-utánzatú szálaival valami olcsó és csillogó szövődményt képzett a társadalmi életünk fölé, sűrű, szemfényvesztő, üres pókhálót, melyben lépten-nyomon elveszítjük az egyetemes irányt." (Elkésett levél Reményik Sándorhoz, 1941)

Valóban így van. Magyarországon ma összezavarodtak a szavak: a lelepleződött hazugságot bátor szókimondásnak nevezik; az adófizetők újabb és újabb megsarcolása: reform; a sikkasztás, csalás, hamisítás révén való előrejutás neve: szakértelem és ügyesség; az elszegényedést úgy mondják: „dübörög a gazdaság".

Nem új ez a szokás Magyarországon. Petőfi már 1847-ben megírta:

„Vannak hamis próféták, akik

Azt hirdetik nagy gonoszan,

Hogy már megállhatunk, mert itten

Az ígéretnek földe van.

Hazugság, szemtelen hazugság,

Mit milliók cáfolnak meg,

Kik nap hevében, éhen-szomjan,

Kétségbeesve tengenek."

De Petőfi nemcsak leleplezte a hazugságot, hanem megfogalmazta az igazságot, és hittel felvázolta egy jobb kor társadalomképét is:

Ha majd a bőség kosarából

Mindenki egyaránt vehet,

Ha majd a jognak asztalánál

Mind egyaránt foglal helyet,

Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:

Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,

Mert itt van már a Kánaán!" (A XIX. század költői)

Ma, 160 évvel később, a Kossuth-díjra felterjesztett színész, Blaskó Péter szinte ugyanezt fogalmazta meg a miniszterelnökhöz írt nyílt levelében:

„Majd boldogabb időkben, amikor ismét demokrácia lesz Magyarországon; amikor nemzeti ünnepeinket nem megfélemlítetten, kordonok között, összeverten, lehajtott fejjel ünnepeljük; ha majd a szavak ismét visszanyerik eredeti jelentésüket: ERKÖLCS, MORÁL, IGAZSÁG; ha a hazugot nem igazmondónak nevezik; a csalót, tolvajt megbüntetik; következménye lesz az emberek rafinált manipulálásának, becsapásának, és a cinikus dölyfös önkény befejeződik – ó, Istenem, ugye így lesz? – akkor veszem át a Kossuth-díjat."

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Voltak már olyan időszakok a magyar nemzet életében, amikor az összefogás álma valósággá vált, s sikerült előre lépni a szabadság, az egyenlőség és a testvériség világa felé. Amikor kitisztultak és egyértelművé váltak a dolgok: amikor hazaárulás és hazafiság, üres beszéd és felelős cselekedet, gyávaság és bátorság, haszonlesés és önfeláldozás pontosan megkülönböztethető volt. Amikor mindenki megmérettetett, s amikor a mellébeszélésre nem volt többé lehetőség. Ilyen időszak volt például az 1848-as márciusi forradalom, az április törvények és a szabadságharc időszaka. És amikor volt hazafiság, bátorság és önfeláldozás, akkor: lett független felelős magyar minisztérium, lett népképviselet, lett jobbágyfelszabadítás, lett közteherviselés, lett az úrbéri terhek (robot, dézsma és egyéb terhek) megszüntetése, lett az ősiség eltörlése, lett szabad sajtó és lett nemzetőrség. Lett háromszínű lobogó és lett magyar címer.

Tisztelt Ünneplők!

1848 üzenete ma számunkra tehát az, hogy van remény. Hogy ne adjuk fel. Hogy ne törődjünk bele hazugságba és nemzetrombolásba. Hogy ne higgyük, hogy elkerülhetetlen sorszerűség a magyar társadalom szétbomlása. Hogy vállaljuk a küzdelmet. Hogy fogalmazzuk meg mi is a magunk 12 pontját; gondoljuk végig: mi bánt minket, miért kívánunk küzdeni, mit követelünk a politikusoktól és mit saját magunktól.

Ha megengedik, most teszek egy javaslatot egy lehetséges mai 12 pontra:

1. pont: Kívánjuk az igazságos és szilárd rend megteremtését és fenntartását az élet minden területén: a hazugságok és hamis ígéretek helyett tisztességre és felelősségre épülő kormányzást.

2. pont: Mindenkire kiterjedő, tisztességes egészségbiztosítást és orvosi ellátást.

3. pont: A termőföld magyar tulajdonban tartását, a családi gazdaságok erősítését, megélhetést a vidéki magyar fiataloknak a saját falujukban, saját megyéjükben, saját országukban.

4. pont: A társadalom többségének érdekeit szolgáló, korrupciómentes gazdaságot; presztízsberuházások helyett iskolákat, postát, vasutat, elkerülő utakat, tisztességes tömegközlekedést.

5. pont: Törvény előtti egyenlőséget: a törvénysértők felelősségre vonását s a sértettek hatékony védelmét minden törvénysértővel szemben.

6. pont: Hatékony környezetvédelmet a hazai és a nemzetközi környezetszennyezéssel szemben.

7. pont: A magyar nemzeti érdekek bátor képviseletét a nagyvilágban: minden magyar ember számára a nemzeti identitás feltételeinek biztosítását, a nemzet határokon átívelő újraegyesítését.

8. pont: Az oktatásban törvényi szabályozással biztosított fegyelmet, rendet, minőségi tankönyveket, értékközpontú irányítást és esélyegyenlőséget. A tanárok kezébe eszközt a neveléshez és a magyar kultúra értékeinek továbbadásához.

9. pont: Olyan kultúrpolitikát, amelynek célja, hogy megtartsuk, ami igazán fontos a nemzet számára: az emberi méltóságot, történelmünket, kultúránkat, nyelvünket; családjaink jövőjét, fiataljaink tehetségét.

10. pont: Valódi programokat és pénzt a falvak és városok infrastruktúrájának fejlesztésére: utakra, járdaépítésre, terek, parkolók, parkok kialakításra, csapadékvíz-elvezetésre, szennyvíz- és hulladékkezelésre.

11. pont: Közteherviselést: igazságos adórendszert, a pénzromlás és az eladósodás megállítását.

12. pont: Munkahelyteremtést az elmaradott térségekben – puszta segélyezés helyett felemelkedési lehetőséget a szociális segélyre szoruló, politikailag és gazdaságilag kiszolgáltatott embereknek.

Nos, ilyesfélék a mi mai követeléseink. De miközben jogosan követeljük a Kormánytól és az Országgyűléstől mindezeknek a megvalósítását, gondoljunk arra is, hogy nem elég követelőzni. Nekünk magunknak is naponta meg kell tennünk a magunk részét ezekért a célokért. Mindnyájunknak vannak feladataink a nemzet iránt, a közügyek iránt, közös sorsunk, jelenünk és jövőnk iránt. S valljuk meg: a magunk részének megtevésében bizony vannak hiányosságaink.

Pedig – ismét csak Wass Albert szavaival élve –

„... nincs jó világ, és nincs rossz világ, csak egyetlenegy világ van, mely sok kis jóból és sok kis rosszból tevődik össze, s a szerint billen, ahogy a súly húzza. ...minden kis emberi rosszaság a nagy egyetemes rosszat szolgálja, amely emberi életeket fal, és elpusztít mindent, ami kedves, szép és jó. ...semmiféle politikai mozgalom nem képes jóra változtatni az emberi világot, csupán az egyes emberek cselekedetei."

Tehát rajtunk múlik minden. Úgy látszik: az eddiginél több bátorságra, több elszántságra, több áldozatkészségre, több kitartásra, több személyes kockázatvállalásra van szükség céljaink eléréséhez. Lássuk be: Petőfiéknek sem ment a nélkül. Ők bátrak és áldozatkészek voltak, s bátor fellépésük és kockázatvállalásuk eredményre vezetett: vér és mindenféle rendzavarás nélkül meghódították a fővárost, meghátrálásra késztették a Habsburg-uralom legfontosabb hazai politikai szervét, a Helytartótanácsot.

Sikerük hamarosan Pozsonyra és Bécsre is hatással volt. A győztes pesti forradalom megkönnyítette az Országgyűlés küldöttségének bécsi útját. Az uralkodó és az udvari tanács meghátrált, elfogadta a Kossuth által előterjesztett országgyűlési határozatokat. Kinevezte az első magyar miniszterelnököt, gróf Batthyány Lajost, az ellenzék egyik főrangú vezetőjét, rövidesen létrejött a független magyar kormány. A pozsonyi országgyűlésben lázas munka kezdődött, s a maradiak tábora, mely 25 éven át minden komoly haladást akadályozott, ezúttal mindent jóváhagyott. Megszülettek az április törvények, Magyarország történetében új korszak kezdődött.

Tisztelt Polgártársaim!

Tanuljunk 1848 példájából! A mi küzdelmünk is ugyanígy eredményes lehet, mint az elődeinké, ha mi magunk méltónak bizonyulunk rá. Egy általam nagyra becsült pápának, XXIII. Jánosnak a Pacem in terris kezdetű enciklikában kifejtett tanítása szerint ez akkor fog megvalósulni:

- Ha mindenki a saját jogain kívül a másikkal szembeni kötelességét is elismeri, és azon fáradozik, hogy teljesítse a többiek iránti kötelességét;

- Ha az emberek a másik ember szükségeit és igényeit is úgy ismerik el, mint a saját magukét;

- Ha a célok eléréséhez szükséges eszközök megválasztásánál mindenki az értelem elérését követi, és vállalja a felelősséget saját tetteiért. (Vö.: Pacem in terris, IV.)

Adja Isten, hogy jogos panaszaink és követeléseink mellett mindig a saját felelősségünkre és kötelességeinkre is gondoljunk. Hogy minél előbb eljöhessen az idő, amikor mi magyar emberek visszanyerjük hitünket, életkedvünket, amikor közös dolgaink újra elkezdenek jobbra fordulni, amikor újból öröm lesz Magyarországon élni. Amikor végre a mi nemzedékünk számára is elkezdődik a jobb jövő.

...Vagy talán már el is kezdődött?

Pilisvörösvár, 2008. március 15.