Pilisvörösvár Város Hivatalos Honlapja »

 

Vörösvárért Közéleti Egyesület a Facebookon »


Vörösvári Újság »


Művészetek Háza »


Pilis TV »

ÜNNEPI BESZÉD - 2009. március 15.

2009-03-16

„Szánd meg, Isten, a magyart,
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Balsors, akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!"
      (Kölcsey Ferenc: Hymnus)

Tisztelt Ünneplő Közönség!
Tisztelt Pilisvörösvári Polgárok!
Hölgyeim és Uraim!


Március 15-e minden magyar ember számára az 1848. március 15-i forradalom és az azt követő szabadságharc emléknapja.

A forradalom szó jelentése a magyar értelmező szótár szerint: „A politikai ill. társadalmi-gazdasági rendszer megdöntésére irányuló harc; gyökeres átalakulás, fordulat." 1848. március 15-e valóban egy ilyen harc kezdete volt: Petőfi és társai egyértelműen és világosan meg akarták dönteni az akkori rendszert - királyság helyett köztársaságot akartak, monarchia helyett respublikát. A harc első lépésének a sajtószabadság kivívását tekintették.

A forradalom mai ünnepének kezdetén mindezek ellenére egy semmiképpen sem forradalmi versnek, a magyar Himnusznak az utolsó - végképp nem forradalmi - versszakát választottam, amelyben a költő nem harci riadót fúj, hanem egy évszázadok óta kifosztott, feldúlt és lerombolt, belsőleg is meghasonlott, kínok tengerében vergődő nemzet számára kér szánalmat, irgalmat, könyörületet.

Kölcsey Ferenc fohásza 1823-ban, még a reformkor kezdete előtt szállt fel a költő-politikus ajkairól. Olyan időben, amikor a nemzet szabadságáért és felemeléséért folytatott korábbi küzdelmek már régen elbuktak. I. Ferenc császár 11. éve kormányzott az országgyűlés összehívása nélkül, rendeletekkel. Az adókat 2,5-szeresére emelte, a forintot 40%-kal leértékelte. Az elnyomott és kizsákmányolt milliók semmilyen esélyét és módját nem látták a társadalmi-gazdasági rendszer gyökeres átalakításának.

Tisztelt Ünneplők!

Magyarország mostani helyzete kísértetiesen hasonlít a 186 évvel ezelőttihez. Húsz évvel a rendszerváltozás után - amelytől az emberek szabadságot és jólétet reméltek - erkölcsileg, gazdaságilag és politikailag újra romokban az ország. A reálbérek évek óta csökkennek, a forint/euró árfolyam hetek óta 300 forint felett van, fizetőeszközünk értéke csak az elmúlt egy hónapban 30%-kal esett az euróhoz képest. A kormány a már jelenleg is rendkívül magas adóterhek ellenére július 1-jétől 3%-kal emelni szándékozik az ÁFÁ-t, 5-6%-kal a jövedéki adót, megadóztatni a béren kívüli juttatásokat és a családi pótlékot. Az adóprés egyre több embertársunkat hozza reménytelen helyzetbe: a 10 millió magyar emberből 3,1 millió él a létminimumon, 850.000 gyermek nem jut hozzá naponta a megfelelő mennyiségű és minőségű táplálékhoz, 700.000 ember él szociális segélyből. A munkaképes lakosság 8,4%-a, szám szerint 543.000 ember munkanélküli; csak az elmúlt hónapban 30.000 ember veszítette el a munkahelyét. Az elmúlt év végén kirobbant gazdasági válság kezdete óta kb. 1500 céggel szemben kellett csődeljárást indítani. A lakosság háromnegyedének egyetlen forint megtakarított pénze sincs. A háztartások tartozása egy év alatt 27%-kal nőtt, a valutában felvett hitelek havi törlesztő részletei az elmúlt pár hónapban 40-60%-kal nőttek. Egyre többen nem tudják fizetni a törlesztőrészleteket, szaporodnak az árverezések és a kilakoltatások.

De maga az állam sem áll jobban, mint a polgárai. A magas adók ellenére az államadósság ugrásszerűen nő, ma már meghaladja a 17 ezermilliárd forintot. Ez fejenként 1,7 millió forint adósságot jelent, havi törlesztésben pedig 25.000 forintot. A magyar gazdaság emellett folyamatos visszaesésben van: a GDP tavaly 1%-kal csökkent, az idei évre 3-5%-os csökkenést jósolnak. Az ipari termelés egy év alatt 23,3%-kal esett vissza. Az állami költségvetésben 400 milliárd forint hiány van. A gazdaság csak hitelekből finanszírozható, államcsőd fenyeget.

Közben az állami intézményrendszer roskadozik. A kórházakban nincsen gyógyszer, ápoló és orvos, hónapokat kell várni egy-egy kezelésre vagy műtétre. Az iskolákban nincsen rend, fegyelem, tekintély és követelmény, a gyerekek verik egymást és a tanárokat. Nem működik az igazságszolgáltatás. A bűnözők jelentős része szabadlábon van, többük felmentéssel felérő enyhe bírói ítélettel a zsebében. A rendőrség képtelen fenntartani a közbiztonságot, a polgárok életének és anyagi javainak védelmére nincsen rendőr és rendőrautó, a rendőrautóba nincsen benzin. A bűnözők naponta rabolnak ki bankokat, gyógyszertárakat, akadálytalanul késelnek, lőnek, gyújtogatnak. Mór, Olaszliszka, Kiskunlacháza, Nagycsécs, Veszprém, Tatárszentgyörgy... Mivel az állam képtelen arra, hogy megvédje polgárait, az emberek félnek. Egyre többen vásárolnak riasztófegyvert, vagy kérnek fegyvertartási engedélyt... „Vár állott, most kőhalom, / Kedv s öröm röpkedtek." Az ember szertenéz, és nem leli honját a hazában. A társadalom a szétesés jeleit mutatja.

De hát hogyan jutottunk ide, tisztelt Hölgyeim és Uraim? Mi az oka, ki az oka mindennek?

– Nos, az okok olyan régiek, hogy a választ már Petőfi leírta 1845 januárjában „A magyar nemzet" c. versében. Ebből idézek most négy versszakot:

„Figyelemmel átforgattam / A történet lapjait, / S fontolóra vette lelkem, / Amit e hon végbevitt. / S mit találtam ott fölírva / Századok bötűivel? / Azt találtam, hogy e nemzet / Életet nem érdemel. //

Jóra termett nép honában / Egy a szív, az akarat, / A közérdek mellett minden / Különérdek elmarad. / Itten oltárt minden ember / Önbálványaért emel - / És az ilyen önző nemzet / Életet nem érdemel. //

Voltak egyesek közöttünk! / Tiszta, hű, nagy szellemek, / Akik mindent, amit tettek, / A hazáért tettenek. / Hány volt köztük, kiket a hon, / Maga a hon veszte el! / És az ilyen hálátlan nemzet / Életet nem érdemel. //

Más hazában híven őrzik / Mindazt, ami nemzeti; / Ősi kincsét a magyar nép / Megveti és elveti, / A magyar magyarnak lenni / Elfeled vagy szégyenel - / És az ilyen elkorcsult nemzet / Életet nem érdemel..."

Figyeljük meg jól: Petőfi nem a Habsburgokban, nem V. Ferdinándban, még csak nem is az Országgyűlésben vagy a Helytartótanácsban látja a bajok okát, hanem a nemzetet alkotó emberek önzésében, széthúzásában, irigységében és árulásában. - Nagy figyelmeztetés ez számunkra, amikor bajainkért könnyen hárítjuk a felelősséget kizárólag másokra: a politikusokra, a bankokra, a külföldiekre, a kisebbségekre... Természetesen a közelmúlt és a jelen sok vezető politikusának, üzletemberének, bankárának, vállalatvezetőjének és menedzserének van súlyos felelőssége a mai helyzet kialakulásában. De a bajt, amibe jutottunk, mégis közösen hoztuk össze! A csak a saját boldogulásra épített különutas életfelfogással, a közügyek iránti közömbösséggel, telhetetlenséggel, az adók kijátszásával, a hétköznapi hazugságokkal és megalkuvásokkal, a felelőtlen hitelfelvételekkel, költekezéssel és pazarlással. Ezek a hibák, bűnök testileg-lelkileg tönkre tettek minket.

Csendes Csaba a Hitel c. folyóirat 2008. szeptemberi számában megjelent „Hozz rá víg esztendőt..." című írásában statisztikai adatok sorozatával szemlélteti helyzetünket. Ezekből az adatokból idézek néhányat:

- Magyarországon ma 5,4 millió ember túlsúlyos,

- 3 millió ember dohányzik rendszeresen,

- 1 millió ember alkoholbeteg;

- a nők 1/3-a nem szül gyermeket,

- 100 megszületett gyermekre 70 terhesség-megszakítás jut;

- 3 gyermek közül legalább 1 olyan anyától születik, akinek nincsen férje,

- 1000 házasságkötésre 610 válás jut;

- a korrupciós fertőzöttséget mutató listán 99 ország közül Magyarország a 42. helyen áll.

Az erdélyi árva gyerekeket mentő és nevelő pap, Böjte Csaba egy írásában így foglalja össze helyzetünket: „...Kapzsi bankárok által felhergelt, fölösleges üveggyöngyök után futkosó, kapkodó emberek kiabálnak, vagy értetlenül, tanácstalanul néznek maguk elé... - Fogyasztás, Birtoklás, Hatalom! - habzsolva kacagsz, és szétmarcangolod világunkat! Azt hiszed, hogy győztél, pedig rabszolga vagy. Rosszabb: testvéred farkasa, szép tiszta világunk elpusztítója."

Hölgyeim és Uraim!

Mit tegyünk, hogy mindezt a bajt helyrehozzuk, hogy sorsunkon javíthassunk? - Úgy gondolom: a megoldás nem olyan bonyolult. Csupán mindenben az ellenkezőjét kell tennünk annak, amit eddig tettünk. Abba kell hagynunk a pazarlást és az erőnkön felüli költekezést, és csökkenteni kell a kiadásainkat. Abba kell hagynunk a közösség kárára történő gazdagodást, be kell tartanunk a törvényeket, becsületesen be kell fizetnünk az adókat, miközben küzdenünk kell egy igazságosabb adórendszerért. Számlát kell adnunk és kérnünk minden szolgáltatásért és adás-vételért, s föl kell lépnünk a korrupció ellen - saját környezetünkben és mindenütt. Abba kell hagynunk az ország sorsával szembeni közömbösséget, és felelősséget kell vállalnunk közös dolgainkért. Abba kell hagyni a szokásos kifogásainkat, miszerint: „Én kis ember vagyok, úgysem tehetek semmit."

Küzdeni kell a közös dolgaink jobbra fordulásáért. Küzdeni azért, hogy olyan parlamentünk legyen, amely igazságos és értelmes törvényeket hoz - és nem a lobbik érdekérvényesítő gépezeteként működik. Küzdeni kell azért, hogy olyan ügyészségeink és bíróságaink legyenek, amelyek a törvényszegőket leleplezik és elítélik - nem pedig fehérre mossák és felmentik. Tenni kell azért, hogy olyan kormányunk legyen, amely a törvényeket betartja és betartatja - s nem azok semmibe vételére és kijátszására mutat példát az országnak. Tenni kell azért, hogy olyan kormányunk legyen, amely a befizetett adókból és járulékokból nem a saját, erkölcsileg és szakmailag megbukott minisztereinek vásárol luxusautókat és osztogat milliós jutalmakat - hanem tisztességesen fenntartja és működteti az iskolákat, a kórházakat, a rendőrséget, a közigazgatást.

Olyan kormányunk, amely az intézményeket arra használja, amire valók.

- Az iskolákat arra, hogy küzdőképes, öntudatos, felelős életet élni tudó embereket neveljen - nem pedig erőfeszítésre képtelen, elkényeztetett, korlátokat és fegyelmet nem ismerő, követelőző, rongáló, garázdálkodó és kábítószerező fiatalokat.

- A közszolgálati tévéket és rádiókat arra, hogy hasznos és értékes információkat, kulturális és emberi értékeket közvetítsenek - nem pedig arra, hogy lelkileg romboló, erkölcsileg bomlasztó műsorpótlékokkal tömjék a nézőket és hallgatókat.

- A kórházakat arra, hogy gyógyítsanak - nem pedig arra, hogy privatizáció révén jövedelmet termeljenek tulajdonosaiknak.

- A rendőrséget arra, hogy a bűnözőket elfogja és börtönbe zárja - nem pedig arra, hogy a demokratikus jogaikkal élő békés tüntetőket megfélemlítse, gumibottal, viperával és kardlappal verje, gumilövedékkel közéjük lőjön, és vízágyúkkal szétkergesse.

Nem olyan bonyolult dolgok ezek, és nem is lehetetlen elérni őket. Böjte Csabának az imént már idézett írása így folytatódik: „Nem igaz, hogy ez a világ csak sírásból és vérből tisztulhat meg, léphet tovább! ... élhetnénk csendesen, paradicsomi békességben. ... A föld csodás termékenysége szaporít nap mint nap kenyeret nekünk, és van annyi agyag, kő, hogy építhetünk mindenkinek házat, tanyát, otthont ezen a földön. Van annyi vasérc, réz, mangán, hogy egy-egy autó is jutna a családjainknak. Jut könyv, jó film, tiszta bor és csók, szerelem mindenkinek. ... Testvérem, lásd: van kit szerethetsz, kit otthonodba fogadhatsz, kivel törődhetsz, kibe beléálmodhatod álmodat. ... Élhetnénk békés testvéri szeretetben, tudhatnánk, hogy a részigazságoknál fontosabb az élet."

Mi kell ahhoz, hogy így legyen? - Akarni kell Magyarországot felvirágoztatni! Hinni kell abban, hogy ez lehetséges, és áldozatot is kell hozni érte: időt, pénzt, energiát, fáradságot. - Ezt tette a maga idejében Kölcsey, Vörösmarty, Széchenyi, Kossuth, Deák és Batthyány, s ezt tették a Márciusi ifjak is: Petőfi, Jókai, Vasvári, Bulyovszki, Vidács, Egresi, Degré, Nyáry, Klauzál, Irinyi, Irányi, Vajda és a többiek. - A reformkori küzdelem huszonöt évig tartott, és sokszor kilátástalannak tűnt. Egy emberöltőnyi idő telt el a Himnusz megírásának napjaitól az 1848. márciusi forradalomig, gróf Batthyány Lajos kinevezéséig, a független magyar kormány megalakulásáig, az áprilisi törvények meghozataláig. De végül sikerült!

A mi rendszerváltozásért folytatott küzdelmünk is már húsz éve tart, s ha nem adjuk fel, nekünk is sikerülhet! - Sikerülhet, ha az a lelkület lesz bennünk, ami Petőfiben volt. Ő ezt írta 1846 áprilisában - két évvel a forradalom előtt:

„Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek / Az emberiségért valamit! / Ne hamvadjon ki haszon nélkűl e / Nemes láng, amely úgy hevit. //

Láng van szivemben, égbül eredt láng, / Fölforraló minden csepp vért; / Minden szív-ütésem egy imádság / A világ boldogságáért."

Ez a nemes láng kell, hogy égjen a mi szívünkben is. Küzdenünk kell kitartóan saját sorsunk és az ország sorsának jobbra fordulásáért. Élni kell demokratikus jogainkkal, tiltakozni kell minden törvénytelenség, igazságtalanság, jogtalanság ellen. El kell menni minden szavazásra. Állást kell foglalni a jó mellett. Támogatni kell azokat, akik hajlandók dolgozni a közösségért, és részt kell venni a munkájukban.

Mindezt ráadásul úgy kell megtennünk, hogy közben senkinek a jogait ne sértsük. El kell kerülnünk mindenféle kirekesztést és gyűlöletet. Meg kell fékezni a saját indulatainkat, s tartózkodnunk kell mások indulatainak felkorbácsolásától. Ki kell térnünk a provokációk elől, s meg kell őriznünk Magyarországon a társadalmi békét.

„Talpra, magyar, hí a haza!

Itt az idő, most vagy soha!"

Köszönöm, hogy meghallgattak.