Pilisvörösvár Város Hivatalos Honlapja »

 

Vörösvárért Közéleti Egyesület a Facebookon »


Vörösvári Újság »


Művészetek Háza »


Pilis TV »

Vörösvári Napok megnyitója

2008-08-15

Hölgyeim és Uraim!
Tisztelt Pilisvörösvári Polgárok!
Kedves Vendégeink!

A 2008. év nyara a végéhez közeledik, ismét elérkezett Pilisvörösvár legnagyobb ünnepe, a búcsú, vagy újabb keletű nevén a Vörösvári Napok.

Ez az ünnep a vörösvári családoknak és a városnak mint közösségnek is a legjelesebb napja. Úgy is mondhatnánk: a közösség ünnepe. Ilyenkor hazajönnek a családok távolba szakadt tagjai, meglátogatják egymást a rokonok, sokan részt vesznek az ünnepi szentmisén, elviszik gyerekeiket, unokáikat a régi focipályára ?a búcsúba?, aki teheti, több nap szabadságot vesz ki, mindenki ünnepi ételeket eszik, jó bort iszik, pihen és ünnepel.

Az ünnep eredete közel 300 évre nyúlik vissza, hiszen a Vörösvári Napok a vörösvári búcsú ünnepéhez kötődik, ami nem más, mint templomunk felszentelésének az ünnepe. Márpedig német anyanyelvű őseink a betelepülés után saját házaik felépítésével szinte egy időben, azonnal hozzáláttak a közösségi élet centrumát jelentő templom építéséhez. Az első, ideiglenes templomot 1696-ban építették fából, a második, immár kőből készült templomot pedig 1705-ben szentelték fel Szent Fülöp és Szent Jakab apostolok tiszteletére. A következő évtizedekben többször renoválták a templomot, s ? feltételezhetőleg a felújítások utáni újraszentelésekkor ? többször változott a templom védőszentje is. Így 1747-ben egy jegyzőkönyv a Mindenszenteket nevezi a templom védőszentjeinek, egy 1757. évi jegyzőkönyv viszont már Mária mennybemenetelét nevezi a templom védőszentje ünnepének, az pedig már akkor is augusztus 15-én volt. Biztosan mondhatjuk tehát, hogy az idei minimum a 241. vörösvári búcsú, és egyben a 18. Vörösvári Napok.

Tudjuk, és sokan még emlékezünk is rá, hogy nagyszüleink, dédszüleink a búcsúra készülve fehérre meszelték házaikat, ?megpucolták? az ablaküvegeket, lefestették a kerítéseket, felsöpörték az utcát, rendbe tették az udvart, és úgy várták az ünnepet. Ugyanígy megtisztították a lelküket is: kibékültek haragosaikkal, elmenetek gyónni-áldozni, mert ismerték a búcsú eredeti jelentését. Tudták, hogy a templombúcsú ünnepe, a templom felszentelésének évfordulója, nemcsak a látható, kőből épült templom születésnapja, hanem a templomot közös elhatározásból, közös erővel felépítő emberek közösségének mint közösségnek az ünnepe is. Hittek abban, hogy a templombúcsú ünnepén megszabadulhatnak elkövetett bűneik terhétől, s egymással és Istennel kiengesztelődve, testben-lélekben megkönnyebbülve folytathatják életük útját. Hívő emberek lévén ehhez kérték Istennek, s a templom védőszentjéül, tehát a közösség példaképéül választott, mennyekbe fölvett Szűz Máriának a segítségét.

Mi, mai vörösváriak büszkék lehetünk őseink példájára, és sokat tanulhatunk tőlük. Mert anyagilag ugyan jobban élünk, mint ők: nagyobb házunk van, bőségesebben étkezünk, több ruhánk, drága autónk, plazmatévénk van, messze földre járunk nyaralni, de lelkiekben szegényebbek vagyunk: a közösségi életünk, az egymás iránti szolidaritásunk gyengébb az övéknél. Önzőbbek lettünk. Sok szép ház és udvar van ugyan ma is Vörösváron, és szerencsére vannak szép utcák, utcarészek is, de házuk előtt az utcát, járdát, árkot már sokan nem gondozzák, építkezéskor, munkavégzéskor vagy pihenés közben sokan nincsenek tekintettel a többiekre, a szomszédokra. Milyen jó lenne, ha mindnyájan visszatérnénk régi szokásainkhoz, s elődeinkhez hasonlóan mi is vállalnánk a közös célokért a személyes munkát és fáradságot.

Használjuk ki a mostani ünnepet arra, hogy megerősítsük magunkban a közösségi érzést, s ezzel a lelkülettel vegyünk részt a Vörösvári Napok rendezvényein: a bálokon, a koncerteken, a színházi előadásokon, a Művészetek Háza, a kertbarátok, a kézművesek, a környezetvédők, a nagycsaládosok, a látássérültek, a fúvós zenekarok, a táncegyüttesek, a mazsorett csoport, az énekkarok, az amatőr színjátszók, a sportegyesületek, a horgászok által szervezett programokon és az ünnepi szentmiséken. Higgyünk abban, hogy a huszonegyedik században, a modern társadalom körülményei között is élhetünk mi vörösvári emberek egymást elviselve, tisztelve és segítve, őseinkhez hasonlóan, valódi közösségként. Ha így lesz, újra lehet szép, rendezett, tiszta városunk, újra lehetnek nyugalmas, békés hétköznapjaink és ünnepeink, néha talán még boldogok is lehetünk.

A 18. Vörösvári Napokat ezen gondolatok és vágyak jegyében ünnepélyesen megnyitom, a mai és a következő négy nap programjaihoz minden pilisvörösvári polgárnak és minden vendégünknek jó szórakozást kívánok.

Pilisvörösvár, 2008. augusztus 15.