Pilisvörösvár Város Hivatalos Honlapja »

 

Vörösvárért Közéleti Egyesület a Facebookon »


Vörösvári Újság »


Művészetek Háza »


Pilis TV »

Felavatták a bányatelepi Bányász Emlékparkot

2010-09-28

Szeptember első vasárnapján a hatvanadik Bányásznapot ünnepelték Magyarországon. Az ünnepi események sora már napokkal korábban megkezdődött, a központi ünnepséget szeptember 2-án, csütörtökön tartották Kazincbarcikán.

A Dorogi Szénmedencében 12 településen tartottak megemlékezést. Pilisvörösváron szeptember 3-án a Bányatelepen felavatták a Bányász Emlékparkot, amelynek központi helyén a Városháza elől ide áthelyezett emlékmű áll.


1950-ben született az a minisztertanácsi rendelet, amely szerint minden év szeptemberének első vasárnapját a bányászok napjaként kell megünnepelni. Ez a bányászok és a bányászat országos jelentőségének elismerése volt. A rendelet gondoskodott a szénbányászat fejlesztéséről és a bányászok megbecsüléséről, ellátásáról, jutalmazásáról is. A bányászok azontúl hűségjutalmat, munkaruhát és lábbelit, díszegyenruhát és kitüntetést kaptak.

A bányásznap dátumával az 1919. szeptember 19-i tatabányai csendőrsortűz áldozataira is kívánt emlékezni a központi kormányzat. A bányászok élete azután is rendkívül veszélyes volt és sok áldozattal járt. Így ír erről Wagner Ferenc, a Bányász Szakszervezeti Szövetség elnöke a Bányász Híradóban: ?Hazánk történelmében a bányászat és a politika mindig összefonódott. A bányász volt a csendőr sortüzek áldozata, a széncsaták hőse és a rendszerváltás egyik nagy vesztese. A bányászat az elmúlt évtizedekben ? különösen a rendszerváltozást követően ? jelentős átalakuláson ment keresztül az iparszerkezet átalakítása során. Mélyművelésű és külfejtéses bányák tucatjai kerültek bezárásra és felszámolásra, melynek során bányászok ezrei veszítették el munkahelyüket."

A ?bányászati tevékenység" manapság jószerivel a hagyományőrzést, a hősi múltra való emlékezést, az értékek továbbadását jelenti. A bányászok azonban ebben is példát mutatnak. Az első szeptemberi hétvégén a Dorogi Szénmedencében a koszorúzások, megemlékezések keretében emléktáblát avattak Mogyorósbányán, átadták a ?Föld Kincsei Emlékutat" Dorogon, ugyanitt megnyílt a Bányászat a fafaragásban című kiállítás, és sor került a ?Dorogi Szénbányák Vállalat" című könyv bemutatójára. Kiemelkedő eseménye volt az idei jubileumi bányásznapnak szeptember 3-án, pénteken délután Pilisvörösváron, a bányatelepi egykori sütőház helyén az 1928-as bányászsztrájk emlékművének és a Bányász Emlékparknak az ünnepélyes felavatása.

Az emlékmű eredetileg 1978-ban, a pilisvörösvári bányászsztrájk 50. évfordulójára készült el és került elhelyezésre nagyszabású ünnepség keretében korábbi helyén, a Község- később Városháza előtt. Alkotója, Bajnok Béla szobrászművész (aki szintén jelen volt az ünnepségen), a kő robusztusságával a bányászat gazdasági és társadalmi súlyát, jelentőségét kívánta hangsúlyozni, alakjával pedig a tűzhelyekben gyúló, meleget adó lángot.

Az emlékmű áthelyezéséről a Fő utca program kapcsán döntött a képviselő-testület. A gondos előkészítés, a bányászokkal, szakszervezeti vezetőkkel és az emlékmű alkotójával történt egyeztetések és jóváhagyásuk után augusztus 30-án a Weiss és Kutas cég szakemberei leemelték talapzatáról és átszállították a 12 tonnás mészkő emlékművet a Bányatelepre ? új, immár remélhetőleg végleges helyére. (A művelet egy teljes munkanapot vett igénybe.)

Az emlékmű a bányászok szavai szerint ezzel ?hazaérkezett" a Bányatelepre, amely a sok évtizedes vörösvári bányászat ma is élő emlékezete a generációk óta együtt élő bányászcsaládokkal, az egykori falusi otthonoktól eltérő házakkal és a tisztviselősor villaszerű, értékes épületeivel.

Új helyén az emlékmű nemcsak eredetibb és méltóbb, de megfelelőbb környezetbe is került, ahol a bányásznapi ünnepségeket bensőségesebb hangulatban lehet megtartani, s nem kell túlkiabálni a szónokoknak a 10-es út forgalmának zaját.

Az emlékmű első eleme annak a Bányász Emlékparknak, amelyben a későbbiek során egy, a bányászok munkáját felidéző csille és a munkavégzés közben szerencsétlenül járt 73 vörösvári bányász nevét felsoroló emlékkő is elhelyezésre kerül. A park végül körbe lesz kerítve, és padokat is elhelyeznek majd itt, lehetővé téve a csendes, elmélyült emlékezést az idős bányászok és családtagjaik számára. (Az emlékpark Zelenai István nyugalmazott bányamérnök tervei alapján kerül kialakításra.)

A szeptember 3-i bányatelepi ünnepségre sokan eljöttek az egykori bányászok közül, köztük olyanok is, akik az összes eddigi bányásznapot megélték. A délután három órakor kezdődött ünnepségen Székely József és Wágner Ferenc szakszervezeti vezetők köszöntötték a bányászokat.

Gromon István polgármester ünnepi beszédében többek között a következőket mondta:

?Méltó és fontos dolog, hogy emlékezzünk az egykori bányászokra és a vörösvári bányára, mert a bánya mélyen belevéste a nyomát Vörösvár történetébe. A tárgyi környezetbe is, és az emberek lelkébe is. Az egykori Bányatelep lakásainak jó részét ugyan már lebontották vagy átépítették, de a Bányatelep neve még él, s itt van a bányató is, a Slötyi; meg a Bányató utca, a Vájár utca és a Bányakápolna utca; és megvan a Bányatelepi kápolna is, benne a gyönyörű Szent Borbála-képpel. És itt vannak köztünk még sokan az egykori bányászok is, meg az ő gyermekeik és unokáik...

...Ma, a bányásznapon mindenekelőtt, a hős bányászokra emlékezünk, akik bányaszerencsétlenségben haltak meg. Továbbá azokra a bányászokra, akik az 1928-as pilisvörösvári bányászsztrájk idején bátran és kockázatokat vállalva küzdöttek a jobb fizetésért, családjuk megélhetéséért. Végül pedig mindazokra a bányászokra, akik éveken, évtizedeken át a vörösvári vagy a szentiváni bányában dolgoztak, vállalva családjuk eltartása, előbbre jutása érdekében a nehéz, piszkos és veszélyes munkát; akik a föld mélyén ? kiszolgáltatottságuk és egymásra utaltságuk tudatában ? egymást segítve, támogatva, bajtársias szellemben, közösséget alkotva élték mindennapjaikat.

Ez a közösségi szellem és bajtársiasság példa lehet mindannyink számára, az élet bármely területén. Ezért emlékezünk meg a bányászokról ma is, amikor már régen nem hangzik fel Vörösváron a Jó szerencsét! köszönés, s nem hallatszik a műszakváltást jelző dudaszó. Mert emlékeinkben él a bánya, és minden hozzá kapcsolódó élmény.

Ezért tartjuk nagy becsben a tárgyi emlékeket, ezért szállítottuk ide ezt a szobrot, és ezért alakítunk ki itt bányász emlékparkot. Ezért énekeljük örömmel a bányászokkal együtt a bányászhimnuszt. Meg azért is, mert amiről szól, az mindannyiunkra érvényes: Szerencse fel, szerencse le, ilyen a bányász élete. Ilyen a mi életünk is, nemcsak a bányászoké: a mi életünkben is vannak nehézségek, küzdelmek, olykor drámai helyzetek. A bányász emlékmű tehát nemcsak a bányászok életének nehézségeire és szépségére emlékeztethet minket, hanem a saját életünkre is.

Örüljünk és ünnepeljünk tehát a bányászokkal együtt a mai napon, és szívből kívánjunk nekik, és magunknak is Jó szerencsét!"

A beszédet követően Gromon István polgármester és Székely József szakszervezeti vezető leleplezte az emlékművet, majd elhelyezték talapzatán az emlékezés koszorúit. Az ünnepség a Bányászhimnusz eléneklésével ért véget.

Ezután a résztvevők átvonultak a Napos Oldal Szociális Központba, ahol megtekintették a Bányász emlékszobát. A 60. Bányásznap fogadással zárult, ahol az 50 és 60 éves szakszervezeti tagsággal rendelkező bányászokat külön köszöntötték. Zelenai István nyugalmazott bányamérnök a Dorogi Szénmedence Kultúrájáért Alapítvány elismerő oklevelét vehette át a bányász hagyományok őrzésében kifejtett kiemelkedő tevékenységéért.

Fogarasy Attila