Pilisvörösvár Város Hivatalos Honlapja »

 

Vörösvárért Közéleti Egyesület a Facebookon »


Vörösvári Újság »


Művészetek Háza »


Pilis TV »

Zoltán atya 15 éves jubileuma

2007-08-18
Kedves Zoltán Atya!
Kedves Ünneplő Jelenlévők!
Kedves Testvérek!

Bő két héttel ezelőtt, augusztus 1-jén volt 15 éve annak, hogy Boros Zoltán plébános úr, Zoltán atya fiatal káplánként Pilisvörösvárra került. Ma azért vagyunk most itt együtt ilyen sokan, hogy megünnepeljük ezt a 15 éves jubileumot: megköszönjük Zoltán atyának a 15 éves szolgálatát, kifejezzük az iránta való szeretetünket, s vele együtt közösen hálát adjunk Istennek a 15 év kegyelmeiért, és imádkozzunk azért, hogy Isten tartsa meg őt továbbra is töretlen munkakedvben, jó kedvben és egészségben.

Az ilyen jubileumi ünnepségeken szokás felidézni a múltat, a kezdeteket. ? Zoltán atya 1992-ben, 31 éves fiatal káplánként került Vörösvárra, Labbant Lajos plébános úr mellé. Természetes viselkedésével, szerénységével hamar megszerettette magát. Annyira, hogy két és fél év múlva, 1995. elején, amikor Lajos atya meghalt, a hívek többsége és a Püspök atya is neki szavazott bizalmat. Így 34 évesen megkapta az egyházmegye egyik legnagyobb plébániáját: Pilisvörösvár plébánosa lett. Zoltán atya nem német származással vagy nyelvtudással, nem rendkívüli szónoki tehetséggel vagy énekhanggal vívta ki magának a megbecsülést, hanem emberi tulajdonságaival: nyitottságával, közvetlenségével, párbeszédkészségével, gyakorlatias hozzáállásával.

Úgy gondolom, az eddig elmúlt 12 évben, amit plébánosként velünk töltött, Zoltán atya igazolta a belé vetett bizalmat. Szembe nézett a kihívásokkal, sokat fáradozott értünk és sok eredményt tud felmutatni. A mai ünnepségre készülve megpróbáltam összeírni azokat a kézzel fogható dolgokat, amelyek az ő tevékenységéhez kötődnek. A lista biztosan nem teljes, de így is a 12 évre 19 nagyobb munkát számoltam össze. Engedjék meg, hogy ezeket felsoroljam:

1995. tavasza: Nagyharang készítése a szabadság-ligeti Szent Család templomba1996.: Padok vásárlása a szabadság-ligeti Szent Család templomba1996-97.: A plébániatemplom külső tatarozása + tetőfelújítás1997.: Német énekeskönyv kiadása1998.: Az áldoztatórács eredeti helyére való visszatétele és a szentély rendezése a nagytemplomban1998.: Az Erdei kápolna felújítása1998-99.: A nagytemplom körüli térburkolat készítése, a templom melletti kereszt áthe- lyezése a mostani helyére1999. dec. 5.: A II. világháborúban elvitt nagyharang pótlása a nagytemplomban2000.: A Boldog Gizella szobor felállítása a nagytemplom mellett

10. 2000.: Egyházközségi évkönyv (kalendárium) kiadása

11. 2000.: A kálváriára új gravírozott stációképek készítése + Kálvária kápolna külső tatarozása

12. 2000.: Millenniumi emlékmű készítése korpusszal a nagytemplom oldalába, amely egyben a szabadtéri misék háttérképe is

13. 2000.: A Szent Flórián kápolna felújítása

14. 2000.: A Vásár téri Segítő Szűz Mária kápolna felújítása

15. 2001-2002.: A plébániaépület felújítása

16. 2002.: A bányatelepi Szent Borbála templom felújítása

17. 2004.: A nagytemplom orgonájának felújítása

18. 2005.: A szabadság-ligeti Szent Család templomban a vatikáni relief másodpéldá- nyának elhelyezése

19. 2007.: A Szabadság-ligeten templomtorony-építés és harangszentelés

Úgy gondolom: ez a lista önmagáért beszél, és nehezen lehetne túlszárnyalni. Szinte minden évre jutott egy nagyobb munka, néha több is. A felsorolt fejlesztések azt mutatják, hogy Zoltán atya nagy hangsúlyt helyez arra, hogy a liturgia helye kívül és belül méltó, szép és ízléses legyen, segítse a lelki elmélyülést.

Egy pap esetében azonban nemcsak a külső eredményeket vesszük számba, hanem azt is: mit tanított nekünk, mit tanulhattunk tőle. Úgy gondolom, Zoltán atya gondolkodásának lényegi pontjait jól jelzi az általa szerkesztett és 2000-ben kiadott egyházközségi évkönyv (kalendárium) tartalma. Ebből két fő gondolatsor emelkedik ki: az egyik a kegyelem befogadása, a másik a parancsok megtartása. Zoltán atya beszédeiben is gyakran buzdít minket a szentségek vételére, a tízparancsolat, a főparancs és az egyházi parancsok megtartására. Hangsúlyozza az imádság fontosságát, a hit továbbadásának és a gyermekek vallásos életre nevelésének fontosságát. Sokszor beszél a józan emberi gondolkodásról, a megbocsátás szükségességről, a békességre törekvésről. ? Rajtunk múlik, hogy mit fogadunk meg, és mit tudunk megvalósítani mindebből.

Mi hívek azonban hajlamosak vagyunk arra, hogy vallásos életünkben az egyszerű, hétköznapi dolgok helyett nagy dolgokat keressünk: dübörgő szónoklatokat, látványos megtéréseket, rendkívüli élményeket, erős érzelmeket, csodákat. Ez a vágy aztán sok hívőt veszélyes utakra is visz. Zoltán atya egyik legjobb tulajdonságának mindezekkel szemben én a vallási-hitbeli kiegyensúlyozottságát tartom: Ő nemcsak hirdeti, hanem járja is a józanság útját. Nem tévesztik meg a csábító szirénhangok, nem tér le a biztos útról. De nem is erőlteti rá senkire a nézeteit, nem ítéli el a másképp gondolkodókat. Nem feltűnősködik, nem helyezi a saját személyét előtérbe. Mindez egyszerűnek és egy pap részéről talán természetesnek tűnhet, de ha körülnézünk egy kicsit, kiderül, hogy mégsem olyan gyakori dolog.

Köszönjük meg tehát Zoltán atyának ezt a józan szolgálatát! Annál is inkább, mert a mai világban a papok élete nem könnyű, a plébánosoké különösen nem. Nagy elvárásoknak kell megfelelniük a magánélet és a papi élet, a prédikálás, a misézés, az egyházközségi élet szervezése területén. Nagy terheket és nagy felelősséget kell hordozniuk a pénzügyekben, a személyi döntésekben. Sok embernek kell megfelelniük, sok kritikát kell elviselniük.

Zoltán atyával kapcsolatban például gyakran hangzik el a német nyelvtudásával vagy a prédikációk hosszúságával, összeszedettségével kapcsolatos kritika. Ezeken a területeken biztosan lehet és kell is javítani. Vannak azonban bonyolultabb esetek is. Mindnyájan tudjuk, hogy a vörösvári hívők egy részének a legnagyobb baja Zoltán atyával a húsvéti körmenet miatt van. Sokan nem tudnak beletörődni abba, hogy a nemzedékek óta megszokott nagyszombati körmenetet Zoltán atya húsvétvasárnapra tette át. Én szeretném megragadni a mai alkalmat arra, hogy elmondjam: bár általában nagy híve vagyok a hagyományok gondos megőrzésének és ápolásának, ebben az esetben a Zoltán atya által bevezetett ünnepi rendet vallásilag mélyebbnek és igazabbnak tartom a korábbinál. Tudom, hogy bizonyos berögződött szokásokon nehéz változtatni, különösen az idősebbeknek; de ha mélyebben belegondolunk a dolgokba, talán el tudjuk fogadni, hogy Zoltán atyának igaza van.

De ha esetleg mégsem, akkor se feledjük el, hogy ez, bár fontos, de csak egy dolog a sok közül. Ne felejtsük el azt sem, hogy a pap is ember, és hogy mi sem vagyunk tökéletesek. Vigyázzunk, nehogy egy felfogásbeli különbség miatt elfeledkezzünk az emberi értékekről. Nehogy ránk is érvényes legyen a Jelenések könyvének figyelmezetése: ?Van egy kifogásom ellened: az, hogy kezdeti szeretetedtől eltértél." (Jel 2,4)

Inkább köszönjük meg Zoltán atyának a hétköznapok hűséges szolgálatát!

Kívánjunk neki jó egészséget, támogassuk őt munkájában, és kérjük további életére is Isten áldását!