Pilisvörösvár Város Hivatalos Honlapja »

 

Vörösvárért Közéleti Egyesület a Facebookon »


Vörösvári Újság »


Művészetek Háza »


Pilis TV »

Művészetek Háza átadása

2010-05-22

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Szeretettel köszöntöm Gröbenzell város hivatalos delegációjának tagjait, városunk korábbi polgármestereit, a környező települések polgármestereit, plébános urat, önkormányzati képviselő-társaimat, díszpolgárainkat és emlékérmeseinket, az intézmények vezetőit, az egyesületi elnököket, a fellépő szereplőket és minden pilisvörösvári vagy környékbeli polgárt, aki itt van közöttünk!

Nagy ünnepre gyűltünk össze itt ma: felavatni és birtokba venni a felújított kultúrházat, szebb nevén a Művészetek Házát.

...Minden kisebb és nagyobb közösség életterének vannak kiemelkedő jelentőségű pontjai. Egy család életterének központja a családi ház, ahol a család tagjai együtt laknak, ahol fizikai védelemre és biztonságra találnak, ahonnan elindulnak megkeresni a mindennapi kenyerüket s ahova hazatérnek a munkából, ahol kipihenik magukat, ahol megtartják a családi-rokoni összejöveteleket.

A családnál nagyobb közösségeknek - mint például egy falu vagy egy város közössége - szintén megvannak azok a helyei, épületei, ahol tagjai rendszeresen találkozhatnak, ahova időről időre visszatérhetnek, ahol testileg, lelkileg, szellemileg otthonra találhatnak. A mi európai kultúránkban - amint azt neves erdélyi költőnk, Reményik Sándor egy gyönyörű versében rögzítette - minden településen a két legfontosabb ilyen épület: a templom és az iskola. Ezért van az, hogy minden falu és minden város - amint megteheti - megépíti a maga templomát és a maga iskoláját.

Így volt ez Pilisvörösváron is. Őseink, amikor 1689-ben megérkeztek Németországból és letelepedetek ezen az akkor elnéptelenedett vidéken, házaik megépítése után szinte azonnal templomot építettek: 1692-ben fából, majd 1703-ban kőből. Majd amikor 1868-ban törvény szerint az iskolai oktatás a községek, városok feladata lett, elődeink először egy régi parasztházat alakítottak iskolává, majd állami támogatással megépítették a Templom téren először az ún. Fiúiskolát (1911-ben), majd a Leányiskolát (1930-ban).

De a templom és az iskola mellett további fontos helyek is vannak, amelyek léte és minősége jelentősen befolyásolja egy közösség életét. Mert az emberi természet lényegéhez a munka, az imádság és a tanulás mellett hozzá tartozik a kikapcsolódás, a szórakozás és a mulatság is.

A közösségi szórakozás helyszínei hosszú ideig a kocsmák, vendéglők voltak. A legelőkelőbb vendéglőkben volt külön táncterem is a mulatságok megrendezésére, sok településen ezekből alakultak ki a későbbi kultúrházak. ? Így volt az Pilisvörösváron is. Itt, ezen a helyen, ahol, most vagyunk, az 1880-as években a ?Kelemen-féle" kocsma állott. (Kelemenék dr. Hóman Bálint későbbi kultuszminiszter anyai nagyszülei voltak.) Kelemenéktől a kocsmát Herbst Mihály vette meg, valószínűleg az I. világháború idején. Az akkori épület is ?L" alakú volt, mint a mai. A ház az országút szintjénél alacsonyabban feküdt, s a bejárati ajtóhoz lépcsőn kellett lemenni. Ezt az akkor már öreg épületet Herbst Mihály 1926-ban lebontotta, s egy többtermes vendéglőt emelt a helyére, amelyhez 1929-ben a Szabadság út irányában folytatásként még egy nagytermet is épített, színpaddal. 1945 után a vendéglőt államosították, így lett belőle Művelődési Otthon, majd Kultúrház. Az épületet a Kádár-rendszerben, Peller János tanácselnök idején lebontották, s helyébe két ütemben újat építettek: először a színháztermi rész készült el 1978-ban, majd a főépület 1982-ben.

Sokan nem értettünk egyet az akkori döntéssel, mert úgy gondoltuk, hogy az alig 40 éves, de mégis patinás épületet méltó módon fel lehetett volna újítani. De ahogy Kutas Gyula barátom néhány évvel ezelőtt egy beszédében megfogalmazta: ?lebontatott, mert szükségszerű volt, hogy felépüljön ez a rideg és célszerűtlen konstrukció, a szocializmus emlékműve." Az ?emlékmű" eredeti formájában 1982-től 2006-ig állt, amikor is az előző képviselő-testület elhatározta, hogy felújítja, s a Közösségi Házat átalakítja a zeneiskolát is magában foglaló Művészetek Házává.

A 2006. október 31-i határidővel tervezett felújítás munkálatai azonban hamar akadozni kezdtek. A problémák az első kivitelező határidő-csúszásaival kezdődtek, a teljesítések, részszámlák, kötbérek körüli vitákkal folytatódtak, végül 2008 augusztusában az első kivitelezővel kötött szerződés felmondásához vezettek. Ezután következett az állapotrögzítés, az önkormányzatot ért kár számbavétele, a bírósági kereset megfogalmazása és benyújtása, majd a befejezéshez szükséges új tervek elkészítése, s - újabb hitelfelvételek révén - a befejezéshez szükséges fedezet biztosítása. Aztán következett két eredménytelen kivitelezői közbeszerzés, majd a harmadik - végre sikeres - közbeszerzés után a nyertes kivitelezővel a szerződéskötés, s a felújítás tényleges megvalósítása.

Szerencsére a felújításnak ez a második szakasza már simábban ment, mint az első. A 2010. januári kezdéstől a kivitelező folyamatosan nagy erőkkel, igényesen, magas színvonalon dolgozott. A menet közben felmerülő problémákat a tervezők, a műszaki ellenőr, a Polgármesteri Hivatal munkatársai és a Művészetek Háza vezetői és dolgozói segítségével sikerült mindig megoldani, így az épület a kitűzött határidőre, 145 nap alatt elkészült.

Hölgyeim és Uraim!

Az ilyen nagy közösségi épületek létrehozását a kivitelezés nehézségei mellett az esetek többségében komoly viták, nézeteltérések előzik meg és kísérik. - Szükség van-e az épületre egyáltalán? Ha igen, akkor hol építsük meg? Mekkora legyen és milyen? Mennyibe fog kerülni? Megéri-e ez nekünk? És így tovább. Ezek a kérdések mindig megosztják az embereket, s nehezen alakulnak ki a közös álláspontok. - Így volt ez most is. Sokan feltették a kérdést négy évvel ezelőtt: Kell-e nekünk ekkora nagy zeneiskola? Ha igen: nem lenne-e egyszerűbb a helyhiányt a Szabadság utcai épület bővítésével megoldani? Az átalakítás helyett nem lenne-e ésszerűbb egy új kultúrházat építeni egy tágasabb helyen, ahol lehet parkolni, és a rendezvények nem zavarják a szomszédokat? És így tovább...

A kérdések többsége ésszerű és jogos volt, azonban amikor 2006-ban az előző képviselő-testület a Művészetek Háza létrehozása és a jelenlegi épület felújítása mellett döntött, a vita lényegében eldőlt. A beruházás megkezdése után már az volt az egyetlen értelmes célkitűzés, hogy a felújítás sikeresen befejeződjön, s a ház a lehető legjobb minőségben készüljön el. Ehhez végül is összesen 4 év, sok-sok munka és körülbelül 420 millió forint kellett... Most, hogy a munka végére értünk, úgy érzem, végül is megnyugodhatnak a kedélyek, elégedettek lehetünk és örülhetünk. Mert az átalakítás és felújítás révén egy olyan színvonalas, többfunkciós középület jött létre városunkban, amely közösségi és kulturális életünk méltó központja lesz, és amelyre mind külső-belső megjelenését, mind használhatóságát, mind műszaki felszereltségét tekintve büszke lehet Pilisvörösvár minden polgára.

Köszönet ezért mindenkinek, aki munkájával hozzájárult a felújítás sikeréhez. Mindenekelőtt a kivitelező Nova Bau Hungary Kft. munkatársainak, a Polgármesteri Hivatal dolgozóinak, a Csikós Mihály Építészirodája Kft. és az ELITI Kft. tervezőcégek munkatársainak, a Művészetek Háza minden dolgozójának, továbbá az önkormányzati képviselő-testület azon tagjainak, akik a nehéz pillanatokban is támogatták a munkát jobbító ötleteikkel, a testületi és bizottsági üléséken való jelenlétükkel, szavazatukkal és erkölcsi kiállásukkal, s így hozzájárultak a felújítás sikeres befejezéshez.

Most pedig, amikor az épület már elkészült, előre kell tekintenünk, s azon kell munkálkodnunk, hogy megtöltsük minőségi tartalommal: ápoljuk benne közösségi hagyományainkat, tanítsuk benne a fiatalokat a jóra, a szépre, kulturált viselkedésre, a közös ünneplés örömére, az értékes kultúrának és a művészeteknek a tiszteletére, megértésére és művelésére. Mert amint a nagy ókori görög filozófus, Arisztotelész mondta: ?az esztétikum átélt elsajátításának hatására az ember képes felülemelkedni saját személyes világán, és megtisztulva, magasabb szintre emelkedve már egy nagyobb közösség, a polisz tagjaként szemléli önmagát." S mire lenne nagyobb szükség a mai világban, mint éppen erre? Hiszen amint Laczó Zoltán zeneesztéta írja egy tanulmányában: ?A XXI. század technikailag fejlett korszakában, amikor az emberi értékek elhomályosulnak, a zenének és művészeteknek van esélye, hogy... gondolatot, hitet és moralitást adjon a reánk bízott felnövekvő generációnak."

Kívánom tehát, hogy ez a most elkészült ház, a Művészetek Háza legyen Pilisvörösvár közösségi életének olyan központja a templom és az iskola mellett, amely értéket közvetít, amelyben fizikailag és szellemileg jól érezzük magunkat, ahova szívesen jövünk, ahol egyénileg fejlődhetünk, s ahol közösségi összetartozásunk erősödhet.

Remélem, hogy így lesz, s a felújított épületet ebben a reményben ezennel ünnepélyesen átadom.

Köszönöm, hogy meghallgattak!

Pilisvörösvár, 2010. május 22.