Pilisvörösvár Város Hivatalos Honlapja »

 

Vörösvárért Közéleti Egyesület a Facebookon »


Vörösvári Újság »


Művészetek Háza »


Pilis TV »

Erdei kápolna mögötti park átadása

2009-09-26

?Sei gelobt, gebenedeit, du, o Trost in Bitterkeit,
In der Kriegszeit, Pest ind Hunger Wahre Sicherheit!"
(Unser heiligstes Erbe, 59/4)

Kedves Testvérek!
Kedves Pilisvörösvári Hívő Emberek,
és Mindenki, aki esetleg nem hívő, de eljött a mai ünnepségre!

Hálaadásra gyűltünk össze ma. Hálát adni jöttünk egyrészt ennek a kis szabadtéri misehelynek-közparknak az elkészültéért, másrészt a 8 helyszínből álló szabadidős közterület-fejlesztési programunk sikeres befejezéséért. Nem terveztük előre, a véletlen hozta így, hogy a hat játszótér és a két park közül éppen ez készült el utoljára, s így adta magát, hogy a mai szentmise keretében ne csak ennek a parknak az elkészültéért adjunk hálát, hanem a teljes, nyolc helyszínre kiterjedő szabadidős közterület-fejlesztési programunk megvalósulásáért.

Hálaadásra gyűltünk össze ma. Hálát adni jöttünk egyrészt ennek a kis szabadtéri misehelynek-közparknak az elkészültéért, másrészt a 8 helyszínből álló szabadidős közterület-fejlesztési programunk sikeres befejezéséért. Nem terveztük előre, a véletlen hozta így, hogy a hat játszótér és a két park közül éppen ez készült el utoljára, s így adta magát, hogy a mai szentmise keretében ne csak ennek a parknak az elkészültéért adjunk hálát, hanem a teljes, nyolc helyszínre kiterjedő szabadidős közterület-fejlesztési programunk megvalósulásáért.

A hálaadásra igen kiválóan megfelel ez a hely, amely már 1780 körül szent hely volt. Akkor építette ugyanis egyik ősünk, Spiegelberger Gáspár itt, az akkori erdőben az első kápolnát, melyet ? feltételezhetően azért, mert sokan jártak ide imádkozni ? 7 évvel később már ki is bővítettek. Hatvannégy évvel később pedig, 1851-ben, a szabadságharc bukása után két évvel, amikor az országban még a ?halálhörgés, siralom" hangulata uralkodott, őseink előre néztek, és új kápolnát építettek a régi helyett. Hogy milyen cél vezérelhette őket, arra következtethetünk abból, hogy a kápolnát a 14 segítőszent tiszteletére szentelték fel.

A 14 segítőszent tisztelete ugyanis a középkori pestisjárványok idején terjedt el Európában, különösen német nyelvterületen, Németországban, Cseh- és Morvaországban, Svájcban, Tirolban, Dél-Németországban, Ausztriában és Magyarországon. A középkor betegsége, a pestis borzalmas betegség volt: többnyire pár óra alatt halállal végződött, és tömegesen pusztított. A hívő emberek számára különösen félelmetes volt, mert gyors lefolyása miatt sokszor a szentségek vétele nélküli halálhoz vezetett, ami a középkori ember számára az örök kárhozat rémképét vetítette előre.

A pestis megtizedelte az akkori lakosságot: éhínséget, nyomort hozott maga után, a családi és társadalmi kötelékek teljes széteséséhez vezetett. A közlekedés leállt, a termés elrohadt a földeken, senki nem ment vetni vagy aratni. Az álatok az istállókban pusztultak el. Az emberek csak imádkoztak és körmeneteket rendezetek, hogy a szentek közbenjárásra Isten könyörüljön rajtuk. Az emberek a fertőzés miatti félelem miatt kerülték egymást, a betegek elhagyottan, magányosan pusztultak el betegágyaikon, s a holttesteket senki nem temette el. Végül katonákat küldtek, ki, akik a holttesteket máglyákon elégették

A sok baj ellen mind testi, mind lelki ügyekben segítőkre volt szükség. A hívők ezért csokorba gyűjtötték mindazokat a szenteket, akik a kereszténység első századaiban, az őskeresztények idején vértanúhalált szenvedtek, s akiket a későbbi évszázadokban valamilyen bajban segítségül szoktak hívni. S mivel a baj nagy volt, egyszerre kérték az összes ilyen szent segítségét.

Így volt az Vörösváron is. Őseink alighogy megtelepedtek itt az 1600-s évek legvégén, 1710-ben már egy kisebb pestisjárvány pusztított a környéken, elsősorban Törökbálinton, Pomázon és Vörösváron. Akkor nálunk három hónap alatt kb. 10 ember halt meg, köztük több gyermek és fiatal. A legfiatalabb 12 éves, a legidősebb 50 éves volt. Ekkor állították a Kálvária-dombon az első kápolnát, és mondták az első misét, Szűz Mária közbenjárástűt kérve a pestisjárvány elmúlásáért. A falu hamarosan meg is szabadult a pestistől.

1739-ben újabb pestisjárvány tört ki a Budai hegyvidéken. Vörösváron akkor néhány hónap alatt 48 ember halt meg a járványban. Voltak köztük fiatalok és öregek, életük teljében lévő férfiak és nők egyaránt. Vörösvár a maga 48 halottjával még a kevésbé sújtott területekhez tartozott. Ürömön ugyanebben az időben 125-en, Hidegkúton 175-en Budaörsön 266-an, Budakesziin 536-an haltak meg pestisben. A halottakat a fertőzésveszély miatt a településeken kívül, a faluszéli erdőkben temették el. Nincs rá írásos bizonyíték, de könnyen lehet, hogy Vörösváron ez a környék ilyen hely lehetett, mert ez a környék akkor faluszéli erdő volt. Könnyen lehet tehát, hogy évtizedekkel később, a pestisjárványok végleges elmúltával ezért épült ezen a helyen kápolna a 14 segítőszent tiszteletére, azaz a pestisjárványtól való megszabadulás emlékére, mert itt lehettek eltemetve a pestisjárvány áldozatai.

Úgy gondolom, ezek után nem kell senkinek magyarázni, hogy miért kell őriznünk, ápolnunk, gondoznunk ezt a helyet, s miért kell ide elzarándokolnunk újból és újból, egyszerű szombatreggeleken, vagy pünkösdhétfő ünnepén vagy bármely hétköznapon. Nekünk vörösváriaknak ugyanis a nagytemplom mellett az önazonosságunk legfontosabb helye az erdei kápolna környéke. Őseink itt győzték le a betegséget, a kétségbe esést, a nehézségeket, s itt erősödtek meg testben és lélekben, itt váltak alkalmassá a jövő küzdelmeire.

Köszönöm ezért mindazoknak a segítségét és támogatását, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ez a hely - a kápolna és környéke - a rangjához méltó, őt megillető gondozást kapjon. Köszönöm az önkormányzati képviselő-testület tagjainak támogatását, akik megszavazták a térrendezéshez szükséges 10 millió forintos fedezetet. Köszönöm az előkészítésben a Polgármesteri Hivatal munkatársainak, Gyimóthy Ákos főépítésznek, Dr. Krupp Zsuzsanna jegyzőasszonynak, Váradi Zoltánné műszaki osztályvezetőnek és Páva Gábor beruházónak kiemelkedő segítségét.

Külön köszönöm a képviselő-testületből Szakszon József alpolgármester és Kimmelné Sziva Mária PVKB elnök segítségét, aki az egész szabadidős közterület-fejlesztési program megvalósulásában a legtöbbet segítettek. Köszönöm Vincze Attila tervező úr munkáját, aki megálmodta, hogy hogyan lehet összehangolni a tér kettős szerepét, s megoldani, hogy ünnepeken alkalmas legyen szabadtári misehelynek, hétköznapokon pedig szolgálja a környéken élők és az erre járók kényelmét, pihenését, kikapcsolódását.

Köszönöm a kivitelezőnek, az Everling Kft-nek a lelkiismeretes és színvonalas munkáját. Közülük szeretném kiemelni Everling Balázs ügyvezető úr, Tóth József alvállalkozó és Skripek Szilárd művezető nevét. Köszönöm az egyházközségi képviselő-testület elnökének, Botzheim Tibornak és testület tagjainak segítéségét és tanácsait, s külön is Ziegler István személyes támogatását, aki az autók felparkolást megakadályozó akácoszlopokat ingyen felajánlotta.

Bízom abban, hogy néhány hét, hónap elteltével azok is meg fogják szeretni ezt a helyet, akik ragaszkodtak volna a régebbi, egyszerűbb körülményekhez, a változatlansághoz. A magam részéről hiszek abban, hogy az ilyen szent helyeknek törvényszerű sorsa az, hogy változnak, kiépülnek, bővülnek, fejlődnek. A cél az, hogy a fejlődés során megőrizzük az eredeti szándékot, eszmét és lelkületet. Remélem, hogy a mostani felújítással ez sikerült. Adja Isten, hogy még sokáig legyen ez a hely a 14 segítőszenthez és Szűz Máriához való fohászkodás helye. Zarándokhely, amely erőt ad nekünk és utódainknak az élet küzdelmeihez, a szenvedések elviseléséhez és legyőzőséhez, a betegségekkel és a halállal való szembe nézéshez, a túlvilágba és az örök életbe vetett hitünk megőrzéséhez.

Remélem, hogy így lesz, és köszönöm, hogy meghallgattak.

2009. szeptember 26.