Pilisvörösvár Város Hivatalos Honlapja »

 

Vörösvárért Közéleti Egyesület a Facebookon »


Vörösvári Újság »


Művészetek Háza »


Pilis TV »

60. Bányásznap

2010-09-03

Tisztelt Wágner Ferenc elnök Úr!
Tisztelt Székely József elnök Úr!
Tisztelt Jelenlévő Volt Bányászok!
Kedves Pilisvörösvári Polgárok!

Különleges nap a mai! - Bányásznapot jöttünk ünnepelni Pilisvörösváron, nyilvánosan, nagy közönség előtt, ami nem történt meg talán évtizedek óta.

Ennek egyik oka nyilván az, hogy Pilisvörösváron közel 70 éve nincsen bányászat, s Szentivánon is több mint 40 éve - egészen pontosan 1969. december 31-én - bezárt a bánya. A volt bányászok egy része még folytatta Lencsehegyen, de aztán annak is vége lett. A szénbányákat bezárták, jött a rendszerváltozás, a bányászok pedig lassacskán idősödve elérkeztek 60-as, 70-es, 80-as életéveik közelébe, így érthetően az ünnep Vörösváron egy kicsit visszafejlődött, elsorvadt.

Volt azonban ennek egy másik, praktikus oka is. Mégpedig az, hogy az elmúlt években a bányásznapot a Bajcsy-Zsilinszky téren tartottuk, eléggé szűk körben, mivel kinn a téren, az emlékműnél nem lehetett ünnepelni a 10-es zaja és a hatalmas forgalom miatt. Benn, a Hivatal tanácstermében pedig csak 40-50 ember fér el, így az ünnepségen általában csak a volt bányászok és a bányász szakszervezetek vezetői voltak jelen, valamint az utóbbi években a Pilisi Bányász labdarúgócsapat egykori tagjai is, továbbá a mindenkori polgármester, aki köszöntötte és vendégül látta az ünneplőket.

2008-ban a pilisvörösvári bányászsztrájk 80. évfordulójára nagyszabású ünnepséget rendeztünk, amelynek látványosságát azonban az özönvízszerű eső sajnos nagyban csökkentette. Szerencsére a trópusi eső sem tudta megakadályozni, hogy a Napos Oldal Szociális Központ udvarán újra felavassuk az oda áthelyezett Muttnyánszky-szobrot, benn az épületben pedig az évforduló alkalmából létrehozott bányász emlékszobát.

Az igazi ünneplés lehetőségét azonban igazából mára sikerült megteremteni. A Fő utca-felújítás keretében átépítjük ugyanis a Bajcsy-Zsilinszky teret, több parkolóhelyet és nagyobb, burkolt díszteret alakítva ki. Az 1928-as bányászsztrájk emlékművét ezért átszállítottuk ide, a Bányatelep szívébe. Az emlékmű ezzel megtért igazi helyére, a bányászok közé - emelve ezzel a városrész központi terének rangját és értékét. Zelenai István nyugalmazott bányamérnök úr tervei alapján ezzel megkezdtük itt a Bányász emlékpark kialakítását, amely egy felújított és konzervált bányászcsille ideszállításával és egy további, kisebb emlékművel gazdagodik majd, amely a bányaszerencsétlenségben elhunyt pilisvörösvári bányászoknak állít emléket.

Méltó és fontos dolog, hogy emlékezzünk az egykori bányászokra és a vörösvári bányára, mert a bánya mélyen belevéste a nyomát Vörösvár történetébe. - A tárgyi környezetbe is, és az emberek lelkébe is. Az egykori Bányatelep lakásainak jó részét ugyan már lebontották vagy átépítették, de a Bányatelep neve még él, s itt van a bányató is, a Slötyi; meg a Bányató utca, a Vájár utca és a Bányakápolna utca; és megvan a Bányatelepi kápolna is, benne a gyönyörű Szent Borbála-képpel. És itt vannak köztünk még sokan az egykori bányászok is, meg az ő gyermekeik és unokáik?

?Ma, a bányásznapon mindenekelőtt, a hős bányászokra emlékezünk, akik bányaszerencsétlenségben haltak meg. Továbbá azokra a bányászokra, akik az 1928-as pilisvörösvári bányászsztrájk idején bátran és kockázatokat vállalva küzdöttek a jobb fizetésért, családjuk megélhetéséért. Végül pedig mindazokra a bányászokra, akik éveken, évtizedeken át a vörösvári vagy a szentiváni bányában dolgoztak, vállalva családjuk eltartása, előbbre jutása érdekében a nehéz, piszkos és veszélyes munkát; akik a föld mélyén - kiszolgáltatottságuk és egymásra utaltságuk tudatában - egymást segítve, támogatva, bajtársias szellemben, közösséget alkotva élték mindennapjaikat.

Ez a közösségi szellem és bajtársiasság példa lehet mindannyink számára, az élet bármely területén. Ezért emlékezünk meg a bányászokról ma is, amikor már régen nem hangzik fel Vörösváron a ?Jó szerencsét!?-köszönés, s nem hallatszik a műszakváltást jelző dudaszó.  Mert emlékeinkben él a bánya, és minden hozzá kapcsolódó élmény.

Ezért tartjuk nagy becsben a tárgyi emlékeket, ezért szállítottuk ide ezt a szobrot, és ezért alakítunk ki itt bányász emlékparkot. Ezért énekeljük örömmel a bányászokkal együtt a bányászhimnuszt. - Meg azért is, mert amiről szól, az mindannyiunkra érvényes: ?Szerencse fel, szerencse le, ilyen a bányász élete.? - Ilyen a mi életünk is, nemcsak a bányászoké: a mi életünkben is vannak nehézségek, küzdelmek, olykor drámai helyzetek. A bányász emlékmű tehát nemcsak a bányászok életének nehézségeire és szépségére emlékeztethet minket, hanem a saját életünkre is.

Örüljünk és ünnepeljünk tehát a bányászokkal együtt a mai napon, és szívből kívánjunk nekik, és magunknak is ?Jó szerencsét!?

Glück auf! - Szerencse fel!

Pilisvörösvár, 2010. szeptember 3.