Pilisvörösvár Város Hivatalos Honlapja »

 

Vörösvárért Közéleti Egyesület a Facebookon »


Vörösvári Újság »


Művészetek Háza »


Pilis TV »

Zoltán atya búcsúztatáa

2008-08-20

Kedves Zoltán Atya!
Kedves Testvérek!

Azért kértem szót én is a mai ünnepi szentmise végén, hogy egyrészt mint egykori közvetlen munkatárs, másrészt mint mostani polgármester, mindazok nevében, akik őt szeretik, tisztelik, megköszönjem Zoltán atyának mindazt, amit tizenhat év alatt Pilisvörösvárért, a város egészéért tett. Nemcsak azok nevében, akik rendszeresen járnak templomba, hanem azok nevében is, akik nem járnak templomba, de ismerik, tisztelik és szeretik Zoltán atyát.

Tudom, hogy sokan vannak ilyenek, mert az elmúlt évek során sok ilyen emberrel találkoztam, s ezt jelzi az is, hogy ma itt ezen a szentmisén ilyen sokan vagyunk. Ahogy körülnézek, nagyon sok olyan fiatal arcot is látok, akikről tudom, hogy Zoltán atya tanította őket hittanra, vagy ő készítette fel az elsőáldozásra vagy a bérmálásra. És tudom, hogy ők ma nemcsak, sőt talán nem is elsősorban Szent István király ünnepe miatt vannak itt, hanem Zoltán atya miatt.

A magam részéről úgy gondolom ? amint ezt már tavaly, Zoltán atya pilisvörösvári működésének tizenöt éves jubileumán is elmondtam ?, hogy Zoltán atya Pilisvörösvárnak a legtöbbet a személyes példájával adta: őszinte hitével, vallási kiegyensúlyozottságával, szerénységével, józanságával, saját személyének háttérbe szorításával, lelkiismeretes kötelességteljesítésével, nyitottságával, párbeszédre és békességre való törekvésével.

Ezek a tulajdonságai legjobban a személyes találkozásokban mutatkoztak meg: a szentmisék előtti beszélgetésekben a ministránsokkal, a fiatalok felkészítése közben a jegyesoktatásokon, az idősekkel való beszélgetésekben, amikor beteglátogatásra ment. Úgy gondolom, Zoltán atyának ehhez van a legnagyobb tehetsége, s az alapvető papi tevékenységek, a misézés és a prédikálás mellett ezekkel a beszélgetésekkel tette a legtöbbet Vörösvárért.

Az emberi természetből fakad, hogy bizonyos dolgok értékét akkor tudjuk csak igazán felmérni, amikor elveszítjük, bizonyos személyeket pedig akkor kezdünk igazán értékelni, amikor eltávoznak közösségünkből. Biztos vagyok abban, hogy így leszünk Zoltán atyával is, s hogy holnaptól mindenki egy kicsit jobban fogja őt szeretni, mint eddig, és jobban fogja értékelni az elmúlt években végzett szolgálatát.

Útravalóul Zoltán atyának szeretnék felolvasni egy részletet Szent Pál apostolnak Timóteushoz írt második leveléből, melyet az apostol idős korában írt leghűségesebb tanítványának:

?(Krisztus) legyőzte a halált, s felragyogtatta előttünk az életet és a halhatatlanságot az evangéliummal, amelynek hirdetője, apostola és tanítója lettem. Ezért szenvedem ezt is, de nem szégyellem, mert tudom, kinek hittem, és biztos vagyok benne: elég hatalmas ahhoz, hogy rábízott kincsemet megőrizze addig a napig.

Eszményed az a tanítás legyen, amelyet Krisztus Jézus hitében és szeretetében ... hallottál. Őrizd meg a rád bízott kincset a Szentlélek erejével, aki bennünk lakik." (2 Tim 1, 11-14)

Kedves Zoltán Atya!

Ezeket kívánjuk neked, és köszönjük mindazt, amit értünk tettél. Köszönjük a szeretetet és a barátságot, amellyel megajándékoztál minket. Kérjük, őrizd meg emlékezetedben mindazt, ami a közöttünk eltöltött években számodra szép és jó volt, az esetleges fájdalmakat, sebeket pedig gyógyítsa be az idő!

További munkádra és életedre Isten áldását, sok kegyelmet, erőt, egészséget és sok örömet kívánunk!

Pilisvörösvár, 2008. augusztus 20.