Pilisvörösvár Város Hivatalos Honlapja »

 

Vörösvárért Közéleti Egyesület a Facebookon »


Vörösvári Újság »


Művészetek Háza »


Pilis TV »

Ünnepi beszéd a XX. Vörösvári Napok megnyitóján

2010-08-13

Hölgyeim és Uram!
Kedves Vendégeink!
Tisztelt Pilisvörösvári Polgárok!

Márai Sándor a Füves könyv 68. számú bejegyzésében ezt írja az Ünnepekről:

?Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben. S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre."

Amikor otthon erre a beszédre készültem, s most, amíg a Mirk-lányok énekét hallgattuk, és amíg Dr. Berkiné Balasi Anikó igazgató asszony ismertette a XX. Vörösvári Napok programját, próbáltam ellenőrizni magamban: megfelelünk-e Márai Sándor szigorú követelményeinek az ünnepléssel kapcsolatban. Megvan-e bennünk, vörösváriakban az ünnepek tisztelete, az ünnepre való készület öröme és az ünneplés áhítata. Megnyugodva állapítottam meg magamban, hogy a válasz: igen. Nagy ajándék ez, amit nemcsak magunknak köszönhetünk, hanem őseinktől kaptunk. Az ő hitből fakadó ünnepelni tudásuk lehetett az oka, hogy a templom búcsújának ünnepét Nagyboldogasszony ünnepére tették, amely ünnep a népi vallásosságban a húsvét és a karácsony után a legnagyobb ünnep volt hosszú évszázadok óta.

Az idei ünnepet két dolog is különössé teszi.

Az egyik az, hogy négy év hányattatás, munka, küzdelem és reménykedés után most térhettünk vissza a felújított közösségi házba, amelynek neve immár: Művészetek Háza. A mai megnyitó ünnepség alkalom arra, hogy felszabadultan örüljünk a közösség sikerének: hogy Pilisvörösvárnak olyan kulturális központja van, amely külső-belső megjelenését, felszereltségét, méretét és szépségét tekintve páratlan a környéken. Hogy mindezt a magunk erejéből értük el. Hogy szorgalmas munkánknak van látszata és eredménye, s ezért az ünnepeken nyugodt lelkiismerettel lazíthatunk, pihenhetünk.

A másik különlegesség a XX. évforduló. Szinte hihetetlen, hogy már 20 év telt el a rendszerváltozás napjaiban megszületett első Vörösvári Napok óta. Mennyi reménykedés, mennyi közdelem, mennyi megvalósult és meg nem valósult álom vésett nyomokat a szívünkbe és a lelkünkbe azóta. Milyen lelkesedéssel alapítottuk az első egyesületeket, milyen lelkesen szerveztük az első önkormányzati választásokat. Mennyi elmaradást kellett pótolnunk az első vonalas telefonvezeték kiépítésétől, a szennyvízcsatorna megépítésén keresztül, a vezetékes gáz bevezetésén át, az utak burkolásáig. A családokban pedig: a Duna vagy Tisza tévétől, a számítógépen és az interneten át, a digitális televízióig. Bizony, sok anyagi áldozatot kellett hozni mindezért - egyénileg is és közösségileg is.

De közben sokat tanultunk, sokat tapasztaltunk, erősebbek lettünk. A közös küzdelem összekovácsolt bennünket. Jobban megismertük egymást, s jobban értékeljük egymásban azt, ami jó. Tudjuk, hogy ha erősek akarunk bizonyulni a nyitottá vált világban zajló, már-már harccá fajuló versenyben, akkor össze kell fognunk, és ragaszkodnunk kell az őseinktől kapott életelvekhez: a szorgalmas és becsületes munkához, az ?Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér!? bölcsességéhez, a család és rokonok tiszteletéhez, keresztény vallásunk erkölcsei elveihez, az utcáinkhoz, a tereinkhez, a hegyeinkhez, tavainkhoz, szántóinkhoz, földjeinkhez, nemzetiségi hagyományainkhoz és egymáshoz.

Legyen ez a mai nap és a következő napok a közösség átélésének az ünnepe, a szolidaritás ünnepe, a remény ünnepe. Remény abban, hogy amint az elmúlt húsz évben újjá éledtek fúvós zenekaraink, néptánccsoportjaink, megújultak közterületeink és intézményeink, s megőriztük hagyományainkat, ugyanúgy a következő húsz évben is sikeresen nézünk majd szembe a kihívásokkal, s tovább adjuk a fiatalabbaknak mindazt, amit mi is szüleinktől, nagyszüleinktől kaptunk, tanultunk, örököltünk. Ha közben poros lesz a cipőnk a felújítás miatt feltúrt Fő utcai járdákon, ne bosszankodjunk nagyon! Gondoljunk arra, hogy ez is a remény jele. Mert a port a cipőnkről le fogjuk törölni, a feltört, régi járda helyett újat építünk, s a megújult Fő utcán hétköznap és ünnepnap örömmel és büszkén sétálhatunk majd végig.

Kívánok az idei Vörösvári Napokhoz mindnyájuknak örömöt, jókedvet, vidámságot, jó rokoni és baráti látogatásokat, beszélgetéseket és szép kulturális élményeket.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Pilisvörösvár, 2010. augusztus 13.