Pilisvörösvár Város Hivatalos Honlapja »

 

Vörösvárért Közéleti Egyesület a Facebookon »


Vörösvári Újság »


Művészetek Háza »


Pilis TV »

Beszéd a Hősök Napján rendezett városi ünnepségen (2018. 05. 27.)

2018-05-27

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Gyerekek!
Kedves Ünneplők!

Ha visszatekintünk az emberiség történelmére, akkor azt látjuk, hogy az bizonyos szempontból nem más, mint a háborúk története.

Már az időszámítás előtti 3. évezredben az egyiptomi fáraók komoly hadseregeket tartottak fenn, és ennek segítségével leigázták és kizsákmányolták a környékbeli népeket. Az i. e. 2 évezredben a hettiták egy terjeszkedő katonaállamot hoztak létre. Az i. e. 1. évezredben először az Asszír birodalom, majd az Újbabiloni birodalom tartotta rettegésben a környező népeket, majd követte őket a perzsa világbirodalom, Nagy Sándor birodalma és a Római birodalom…

A Római birodalom bukása után a történelem a népvándorlás harcaival, a bizánci császárok harcaival, Nagy Károly harcaival és a német-római császárok harcaival folytatódott. A középkorban az oszmán terjeszkedés és a mongolok betörései tartották rettegésben a mi földrészünket, majd következtek a gyarmatosítások, amikor az európai emberek gyilkolták a többi kontinens népeit. Az újkorban a polgári forradalmak, a XX. században a két világháború szedte milliószám az áldozatait, a XXI. században pedig az úgynevezett helyi háborúk és a terrorizmus.

Ebben a rengeteg háborúban az elmúlt évezredek, évszázadok során megszámlálhatatlan ember vesztette életét. Az I. világháborúban például körülbelül 15 millió ember halt meg, a II. világháborúnak pedig összesen körülbelül 75 millió halálos áldozata volt.

Mindezt tudva óhatatlanul felmerül bennünk a kérdés: miért? Miért van jelen az emberiség történelmében ez a szakadatlan háborúskodás, gyűlölet, gyilkosság, véráradat? Hogy lehet az, hogy az emberiség nem tud véget vetni az öldöklésnek? Miért jönnek létre újra és újra más népeket leigázó birodalmak, másokat fenyegető nagyhatalmak, miért alakulnak ki újra és újra diktatúrák, miért születnek diktátorok? Miért hódolnak be az emberek újra és újra a vezéreknek, diktátoroknak, és miért válnak végül áldozataikká?

Sok filozófus és sok író kereste már a választ ezekre a kérdésekre. Nincs most lehetőségem arra, hogy az ő válaszaikat számba vegyem, helyette egy nagyon tömör és rövid, de szerintem a probléma velejéig ható magyarázatot idézek a Bibliából, Szent Jakab apostoltól. Ezt írja az apostol: „Honnan vannak háborúságok és veszekedések köztetek? Nemde onnét, hogy bűnös vágyak csatáznak tagjaitokban? Kívántok valamit, és nincs meg. Öltök és irigykedtek, de nem tudjátok elérni. Harcoltok és háborúskodtok…” (Jakab 4,1-2)

Azt hiszem, ebben minden benne van… – Kívánok valamit, ami nekem nincs, és elveszem valakitől, akinek van. Földet, területet, kincset, vagyont, becsületet, hitet, szabadságot. Ha ellenáll, megzsarolom, megverem, lejáratom, tönkre teszem, megölöm… Így keletkezik minden kisebb és nagyobb konfliktus, s a konfliktusokból a polgárháborúk, rosszabb esetben háborúk, világháborúk.

Ma azért vagyunk itt, és azért tartjuk meg minden évben a Hősök Napját, hogy megemlékezzünk minden ilyen háborúság és konfliktus minden áldozatáról. De különösen is a katonákról, akik a háborúkban a haza védelmében, a nemzetük védelmében, a honfitársaik védelmében életüket áldozták a többiekért, értünk.

Őket hősöknek mondjuk, és valóban azok is voltak. Mert aki életét kockára téve – akár önként, akár parancsra – kiment a frontra, a harcmezőre, és ott az ellenféllel és a halállal szembe nézett, az hős. És aki az életét is feláldozta a hazáért, az duplán hős. De ugyanakkor mindnyájan áldozatok is: mások bűneinek áldozatai. Azoknak az áldozatai, akik jogtalan vagyonszerzéssel, jogtalan előnyök szerzésével, árulással vagy bármi más módon hozzájárultak a konfliktusok kialakulásához, a háború kirobbanásához, a vérontás bekövetkeztéhez.

A mai napon tehát gondolunk mindazokra, akik a magyarság hosszú, nehéz történelme során életüket áldozták a magyar nemzet, a magyar haza védelmében. Gondolunk a törökök elleni küzdelmek hőseire, a Rákóczi-szabadságharc hőseire, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseire, az I. és a II. világháborúban elesett hősökre és az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire. Nagyrészt az ő áldozatuknak köszönhetjük, hogy a magyar nemzet és a magyar állam a mai napig fennmaradt, s mi magyarként itt lehetünk.

Külön is megemlékezünk azokról a pilisvörösvári emberekről, elődeinkről, akik településünk fennállásának elmúlt 329 éve alatt pilisvörösvári lakosként áldozták életüket a hazáért, Magyarországért. Gondolunk az 1848/49-es szabadságharc vörösvári áldozataira – akiknek pontos számát ugyan nem ismerjük ugyan, de tudjuk, hogy a Budai-hegyvidék németajkú községei közül a Vörösvár állította ki a legtöbb nemzetőrt, szám szerint 182 főt.

Gondolunk azokra a vörösváriakra, akik az első világháborúban estek el a frontokon. Mai tudásunk szerint az I. világháborúban 106-an voltak. Többségük idegen földben nyugszik, jeltelen sírban vagy elhagyott katonai temetőben. Gondolunk továbbá azokra a vörösváriakra, akik a II. világháborúban estek el. Jelenlegi tudásunk szerint 159-en voltak. És gondolunk Fedor Lajosra, akit az 1956-os forradalom végnapjaiban, november elején a Palace szállóban, egy liftaknában találták meg, s akinek testén két géppisztolysorozat ütött halálos sebeket.

De amikor a saját veszteségeinket számba vesszük és a múlt hőseire emlékezünk, óhatatlan gondolunk más népek szenvedéseire, a napjainkban zajló háborúk áldozataira és a terrorcselekmények áldozataira is. Velük is együtt érzünk, az ő veszteségeiket is a magunkénak érezzük.

És mindezt a mérhetetlenül sok szenvedést számba véve felmerül bennünk: mikor lesz ennek vége? Mikor lesz egyszer béke a földön? – Erre a kérdésre is sokan próbáltak már választ adni. A sokféle válasz közül én II. János Pál pápát idézném, aki 2003-ban, a béke 36. világnapjára írt üzenetében, XXIII. János pápa történelmi jelentőségű Pacem in terris enciklikáját elemezve azt mondta, hogy a békének négy feltétele van: az igazság, az igazságosság, a szeretet és a szabadság. „Az igazság akkor lesz a béke alapja, ha mindenki a saját jogain kívül a másikkal szembeni kötelességét is elismeri. Az igazságosság akkor fogja a békét építeni, ha valóban mindenki elismeri a másik ember jogait, és azon fáradozik, hogy teljesítse a többiek iránti kötelességét.  A szeretet akkor lesz a béke kovásza, ha az emberek a másik ember szükségeit és igényeit is úgy ismerik el, mint a saját magukét, a saját tulajdonukat pedig – kezdve a lelki értékeknél – megosztják másokkal. És végül a szabadság akkor táplálja a békét, és termi meg gyümölcsét, ha az eszközök megválasztásánál mindenki az értelem elérését követi, és bátran vállalja a felelősséget saját tetteiért.”

Tisztelt Emlékezők!

Szívleljük meg a két nagy pápának ezt a bölcs, mély értelmű tanítását, és próbáljuk beépíteni azt a saját mindennapi életünkbe! Ez a legbiztosabb módszer arra, hogy megóvjuk magunkat, országunkat és a világot minden újabb fegyveres konfliktustól, vérontástól, háborútól. Nagy szükség van erre, mert az embereknek egy jó része mintha nem érzékelné a veszélyt, pedig az nagyon is fennáll.

A napokban olvastam Robert Sarah bíborosnak a párizsi Notre Dame katedrálisban múlt héten, pünkösdvasárnap mondott beszédét, amelyben a püspök a következő veszélyekre hívta fel hallgatói figyelmét:

 "Nézzünk szét magunk körül! A nyugati társadalom úgy döntött, hogy Isten nélkül építi fel magát. Vegyük észre, hogy a nyugati ember mostanra hogyan adta meg magát a fogyasztói társadalom harsány és megtévesztő fényeinek: a bármi áron megszerzendő profitnak és a tomboló individualizmusnak. Egy Isten nélküli világ a sötétség, a hazugságok és az önzés világa! Isten fénye nélkül a nyugati társadalom olyanná vált, mint egy hánykolódó hajó az éjszakában! … A nyugati társadalom a félelem, a szomorúság és az elszigetelődés sötétségébe került. Nem tud mást felmutatni, mint ürességet és értéktelenséget, s a legőrültebb ideológiák burjánzását hagyja jóvá. Egy Isten nélküli nyugati társadalom olyan etikai és erkölcsi terrorizmus bölcsőjévé válhat, ami fertőzőbb és pusztítóbb az iszlám terrorizmusnál.”

Tisztelt Emlékezők!

Ezért is fontos, hogy minden évben megemlékezzünk a korábbi harcok áldozatairól és hőseiről, s tudatosítsuk magunkban, valamint a fiatalokban és a gyermekekben is, hogy ahhoz, hogy az újabb háborúkat elkerüljük, a békét minden nap építenünk kell: igazsággal, igazságossággal, szeretettel és szabadsággal.

Köszönöm a figyelmüket.

Pilisvörösvár, 2018. május 27.