Pilisvörösvár Város Hivatalos Honlapja »

 

Vörösvárért Közéleti Egyesület a Facebookon »


Vörösvári Újság »


Művészetek Háza »


Pilis TV »

Életrajz (2017. 06. 09.)

2017-06-10

1951. december 25-én – karácsony napján – született a Békés megyei Kondoroson, egy tizennégy gyermekes paraszti család tizennegyedik gyermekeként. Édesapja Szigeti István földműves gazdálkodó, édesanyja Ancsin Judit háztartásbeli.

Az általános iskola nyolc osztályát a Kondorosi II. sz. Általános Iskolában végezte, jeles és kitűnő eredményekkel. Tanulmányait a szarvasi Vajda Péter Gimnáziumban folytatta, jó eredménnyel, s itt tett érettségi vizsgát is, 1970. június 13-án.

Az érettségi után, 1970. szeptember 25-től két évig a Szegedi Orvostudományi Egyetem klinikáján dolgozott segédápolóként.

1972-ben felvételt nyert a Debreceni Tanítóképző Intézetbe. A főiskola három éve alatt végig jó tanulmányi eredményt ért el, kedvenc tantárgya az ének és a matematika volt. 1975. június 21-én szerzett tanítói diplomát, „jó” minősítéssel.

A diploma megszerzése után bátor lépésre szánta el megát: elhagyta szülőfaluját, és a család kedves ismerősének, Roderburg Leó atyának javaslata alapján a Pilisszentiváni Általános Iskolába jelentkezett tanítónak. 1975. augusztus 25-én létesített munkaviszonyt a szentiváni iskolával, és ettől kezdve itt dolgozott 35 éven át, egészen a nyugdíjba vonulásáig, 2010-ig.

Az iskolában főnökei és kollégái nagyon szerették szerénysége, kedvessége, szolgálatkészsége miatt. Lelkiismeretes osztálytanítói munkája mellett nagy lelkesedéssel vezette az iskolai énekkart. Számtalan iskolai ünnepséget tett szebbé, emlékezetessé énekkarának gyönyörű műsorával. A 80-as években több énekkari versenyen is kimagaslóan szerepelt.

1983-ban házasságot kötött Gromon Istvánnal, akinek hűséges felesége lett egészen halálig. Házasságukból gyermek nem született.

A tanítás és az énekkar vezetése mellett évtizedeken át volt az alsós munkaközösség vezetője. Erre a feladatra a mindenki felé egyforma tisztelettel közeledő, a mindenki számára elfogadható megoldásokat kereső szelíd természete miatt választották meg újra és újra. Az alsós tantestület szeretett és nagy tekintélyű vezetője volt évtizedeken át.

Nyugdíjba vonulás után a jól megérdemelt pihenés helyett nehéz évek következtek számára. A súlyos betegség miatt ágynak esett idős apósát gondozta nagy türelemmel és szeretettel hat és fél éven át. Emellett vezette a háztartást, intézte az élet minden ügyes-bajos dolgát, ezzel segítve és támogatva a polgármesteri feladatok miatt rendkívül elfoglalt férjét. Büszke volt a férje által vezetett önkormányzat sikereire, lélekben együtt vívott vele minden küzdelmet. Kevés szabadidejében saját ötlete alapján mázas kerámiaképeket készített, amelyeket aztán nagy örömmel ajándékozott el családtagjainak, barátainak, ismerőseinek.

2016 őszén váratlan betegség lepte meg. Szeptember 5-én az orvos rosszindulatú daganatot talált a szervezetében. Ezzel egy kilenchónapos szenvedés kezdődött, melyet hősiesen viselt. Alázattal vetette alá magát a kemoterápiás kezeléseknek, viselve azok minden gyötrelmét. Úgy gondolta, hogy be kell járnia a szenvedések mélységének útjait, de a végén meg fog gyógyulni. Sajnos nem így lett. Az orvosi leletek egyre rosszabb és rosszabb eredményt mutattak. A kezelések alatt sokat fogyott, egyre gyengébb lett. Ez év áprilisától gyakorlatilag fekvő beteg volt, csak nagyon rövid időkre tudott felkelni. Bízott az újabb és újabb szerekben, de egyik sem hozott jobbulást.

Életének utolsó nagy öröme az általa fogadalmi ajándékként a kondorosi katolikus templom számára megfestetett keresztúti stációkép-sorozat felszentelése volt 2017. április 23-án, melyen minden maradék erejét összeszedve még részt tudott venni. Ezután már csak saját keresztútjának utolsó állomásait járta. Viselte a szenvedéseket, és készült a halálra. Érezte, tudta, hogy már nem sok lehet hátra. Egyhetes agónia után, 2017. június 5-én, pünkösdhétfőn este fél nyolckor, családtagjai jelenlétében, férje karjai között, testvéreinek imádságától kísérve költözött el a másik világba.