Pilisvörösvár Város Hivatalos Honlapja »

 

Vörösvárért Közéleti Egyesület a Facebookon »


Vörösvári Újság »


Művészetek Háza »


Pilis TV »

Búcsú Kárpáti Jánostól (2016.10.21.)

2016-10-22

Kedves Gyászoló Család!
Tisztelt Jelenlévők!

Kárpáti János hamvait körbe állva egy igazi közösségi embertől búcsúzunk. Egy olyan embertől, aki fiatal korától keményen dolgozott, aki szívós kitartással, a saját erejéből küzdötte föl magát szakmunkássá, majd technikussá, munkahelyi és szakszervezeti vezetővé, egyesületi elnökké, önkormányzati képviselővé. Olyan embertől, aki felfelé haladtában is végig megőrizte együttérző képességét a többi nehéz sorsú ember iránt, és minden beosztásában igyekezett segíteni rajtuk. Egy csendes, halkszavú, embertől, aki mindig pontosan tudta, hogy mit akar elérni, s aki hangoskodás és erőszakoskodás nélkül, szorgalommal, fegyelmezettséggel, céltudatossággal, kitartással legtöbbször el is érte a kitűzött célját.

*

Kárpáti János 1938. 08. 17-én született a Kiskunsági Homokhátság egyik falujában, a Bács-Kiskun megyei Csengődön, szüleinek első gyermekeként. Édesanyja Németh Erzsébet, édesapja Kothencz János volt.

Az általános iskolát Csengődön végezte el, majd 1953-ban az Esztergomi Bányagépészeti Technikumba jelentkezett vájártanulónak.  Közben a Dorog-környéki szénbányákban, Tokodon, Tokodaltárón és Asszonybányán volt gyakornok.

1955. szeptember 3-ától a Pilisvörösvári Vájáriskolában folytatta tanulmányait. Jó tanulmányi eredménye miatt már az első tanév végén, 1956 májusában 100%-os vájár lett (a többiek csak egy évvel később végeztek).

Felszabadulása után a Dorogi Szénbányáknál helyezkedett el. 365 szabadműszakot vállalt a föld alatt, amit teljesített is.  Közben megnősült, és 1959-ben megszületett egyetlen gyermeke, fia, akit később sajnos fiatalon el kellett temetnie. Fia házasságaiból 3 unokája született.

1959-ben föld alatti robbantómesteri végzettséget, majd később külső robbantómesteri és a robbantás-vezetői végzettséget szerzett. 1959-től a bányász szakszervezetben is tevékenykedett: először egyszerű szakszervezeti tag volt, majd szakszervezeti bizalmi.

1961-től a Szabó József Bányaipari Technikum levelező tagozatán tanult Budapesten, ahova különbözeti vizsgával rögtön a 2. évfolyamra vették fel. Este tanult, napközben dolgozott és közben katona is volt. Jó eredményei miatt a dorogi bánya bánya akkori vezetői, Petes János és Mundi József kiemelték, és még technikumi tanulóként műszaki beosztásba került. Érettségi után is műszaki beosztásban maradt.

Sajnos az 1960-as évek közepétől a szénbányászat hanyatlásnak indult Magyarországon. Az Új gazdasági mechanizmus 1968. január 1-jei bevezetése után a bányatermékek árszínvonala emelkedett, a kőszén, mint nyersanyag nem tudott versenyben maradni az olcsóbb szénhidrogénekkel szemben, s ez a hazai széntermelés drasztikus csökkenését eredményezte. Kárpáti János látta, hogy a szénbányák sorsa megpecsételődött, ezért váltani akart, de egy ideig még nem engedték el a bányából. Végül Szakasz János főmérnök úr elengedte.

1968-ban, a Bányásznap után került az Országos Érc-és Ásványbányák pilisvörösvári bányaüzeméhez, s ezzel pályafutásának egy új, három évtizeden át tartó szakasza kezdődött. Először három éven át aknász volt, majd egy átszervezést követően Bodnár László üzemvezető kinevezte szállításvezetőnek az akkor a vasútállomáson működött szállítási irodára. Szakszervezeti munkáját itt is folytatta: az Ásványbánya Szakszervezeti Bizottságának titkára lett, majd a Szakszervezetek Országos Tanácsában kongresszusi küldött. Többször fel is szólalt a SZOT-kongresszusokon.

Az 1970-es évek elején, amikor a házépítéshez kellett a pénz, az Ásványbányába akkor érkező új Komatsu gépre kérte magát, hogy jobban keressen. El is engedték, mert a nagyértékű, korszerű gépet csak érettségivel rendelkező ember kezelhette. Két év és négy hónapon át dolgozott vele, majd újból bányafelügyeleti munkakörbe került.

1979-ben megszűnt az Ásványbányában a kisvasúti tömegáruszállítás a nagy önköltség miatt, s áttértek a közúti szállításra. A kismozdonyokat eladták, s ettől kezdve közúton, Tátra és Skoda teherautókkal történt a szállítás. A vasútállomáson lévő szállítási iroda megszűnt, s ettől kezdve Kárpáti János fent, az üzemben szervezte tovább a szállítást, s közben továbbra is bányamester is volt.

Az 1989-es rendszerváltozáskor a privatizáció szele az Országos Érc-és Ásványbányák pilisvörösvári bányaüzemét is elérte. Kárpáti János az üzem kft-vé alakításának aktív szervezője volt. Az Országos Érc és Ásványbányák Dunántúli Művekből 1990-ben jött létre a Magyar Terranova Építőanyagipari Kft., Kárpáti János itt dolgozott még hat évig. 1996. március 8-án volt az utolsó aktív műszakja. Hivatalosan augusztus 18-án ment nyugdíjba, mint bányamester.

A rendszerváltozás éveitől bekapcsolódott az újonnan megalakult helyi civil szervezetek munkájába, majd a helyi közéletbe is. 1991-ben a Pilisvörösvári Polgárőr Egyesület egyik alapító tagja volt. 1995-ben a Pilisvörösvári Önkéntes Tűzoltó Egyesület elnöke lett, s az akkor elléggé szétesett állapotban lévő egyesületet újjáélesztette. Az elnöki tisztséget négy éven át töltötte be, 1999-ig.

Az önkormányzat munkájába 1994-ben kapcsolódott be, amikor is az MSZP jelöltjeként a 2. sz. egyéni választókörzetben önkormányzati képviselői mandátumot szerzett. Ettől kezdve folyamatosan, három cikluson át volt önkormányzati képviselő, egészen 2006-ig. Közben végig dolgozott a Szociális, Egészségügyi, Gyemekvédelmi és Ifjúsági Bizottságban, amelynek 12 éven át volt az elnöke. A szociális bizottság elnökeként rengeteg embernek segített különböző gondjai megoldásában. Választói nagyon szerették. A 2. számú körzetben egy jó évtizeden át minden választáson előre biztos befutó volt. 2006-ban már nem jutott be a testületbe, de még négy éven át, 2010-ig külsős tagként segítette a Szociális és Egészségügyi Bizottság munkáját. Eközben továbbra is bejárt munkahelyére, a Terranovához, ahol nyugdíjasként eredeti munkakörében alkalmazták, egészen 2009-ig, 71 éves koráig.

2010-től végleg visszavonult a közélettől, és az átlag nyugdíjasok életét élte feleségével, Kotlár Irén tanárnővel. Sajnos tavaly, 2015-ben felesége meghalt, s ez lelkileg mélyen érintette.

Az utóbbi időben néha betegeskedett, de azért testileg-lelkileg jó állapotban volt. 2016. szeptember 5-én került kórházba, megoperálták. Két héttel később otthonában rosszul lett, újra kórházba került, ahol október 1-én, 79. évében elhunyt. Gyászolják unokái, dédunokái, testvére, keresztlánya, unokaöccsei, sógora és sógornője, nevelt fia, rokonai és barátai.

Kedves János!

Pilisvörösvár Város Önkormányzata, egykori képviselő-társaid és a magam nevében szeretettel búcsúzom Tőled én is. Hiszem, hogy földi életed nehéz küzdelmei után a Jóisten megjutalmaz odafönn az örök élettel. Nyugodj békében!

Pilisvörösvár, 2016. okt. 21.