Pilisvörösvár Város Hivatalos Honlapja »

 

Vörösvárért Közéleti Egyesület a Facebookon »


Vörösvári Újság »


Művészetek Háza »


Pilis TV »

Fogarasy Attila: Megjártam a hadak útját…” Vörösváriak a XX. század vérzivataraiban című könyvének bemutatóján

2016-09-17

Kedves Könyvbarátok!
Kedves Helytörténészek!

Bár az imént felolvasott történet igen drámai hangulatú volt, és bár az egész könyv, aminek a bemutatójára összegyűltünk, tragikus eseményekről szól, a mai nap számunkra mégis ünnep. Egyrészt azért, mert a felidézett tragikus események óta már évtizedek teltek el, s a sebek egy része már begyógyult, a fájdalom enyhült, másrészt azért, mert egy új könyv megjelenése mindig örömteli esemény, ajándék a közösség számára.

Alig egy hete annak, hogy hasonló körben ugyanitt együtt voltunk, s könyvtárépület felavatására emlékeztünk, annak 50. évfordulóján; s ma ismét ünnepelnek a vörösvári könyvbarátok és a helytörténet iránt érdeklődők: Fogarasy Attila tanár úr, helytörténeti kutató legújabb könyvének, a Megjártam a hadak útját…” Vörösváriak a XX. század vérzivataraiban című könyvnek a bemutatóján.

A most megjelent könyv az Otthon a világban c. honismereti (helytörténeti) könyvsorozat hetedik kötete. Fogarasy Attila immár nyolc éve szerkeszti fáradhatatlanul ezt a sorozatot, melynek keretében 2008 óta szinte minden évben megjelent egy-egy kötet:

- 2008-ban Dr. Réthy Zoltán: Én így imádkozom c. verseskötete,
- 2009-ben Vitéz Fogarasy-Fetter Mihály önéletírása,
- 2010-ben Fogadj szívedbe címmel egy portrékötet négy pilisvörösvári képzőművészről,
- 2011-ben Fogarasy Attila, Sax Ibolya: „Hol sírjaink domborulnak”. Temetők könyve. Buch der Friedhöfe, Pilisvörösvár/Werischwar c. könyve,
- 2012-ben Bányai-Braun József: Életem története c. könyve, majd a gazdasági válság miatti pénzszűkéből fakadó néhány évnyi szünet után,
- 2015-ben Zs. Dobozy Erzsébet: Régi és új utak. Válogatott írások c. kötete, melynek jó egy évvel ezelőtt hasonló módon ugyanitt volt a bemutatója.

A Megjártam a hadak útját c. könyv kiadása azzal kezdődött, hogy az idei év legelején, január 3-án Fogarasy Attila levélben tájékoztatott arról, hogy sorozat hetedi kötetének szerkesztése folyamatban van, és kérte, hogy az Önkormányzat támogassa a könyv megjelentetését. Egyben jelezte, hogy – úgy mint korábban – most is ingyen, társadalmi munkában vállalja a könyv megszerkesztését és nyomdai előkészítését.

A kérelmet még abban a hónapban támogatólag a testület elé terjesztettem, s a Képviselő-testület 2016. január 28-án úgy döntött, hogy 300 példányban kiadja a könyvet, és bruttó 500.000 forint keretösszeg biztosításával vállalja a nyomdai költségek előfinanszírozását, valamint a könyv terjesztését.

A nyomdakész anyag február végére készült el, majd az elkészült kézirat birtokában az önkormányzat egy ajánlatkérési eljárást bonyolított le a nyomdai kivitelezésre, melynek során az összességében legkedvezőbb ajánlatot az Artgrafik Studio adta, bruttó 471.000 Ft összeggel. A nyomdával április 29-én kötöttük meg a könyvkiadási szerződést, s a kész könyvek július 5-én érkeztek meg a Polgármesteri Hivatalba. Mivel akkor már benne voltunk a nyárban és a nyaralási szezonban, úgy gondoltuk, hogy a könyv árusítását csak a Vörösvári Napokon kezdjük meg, a hivatalos bemutatót pedig szeptemberben, a tanév beindulása után tartjuk.

Az elkészült könyv 264 oldal terjedelmű, színes borítóval ellátva, és fekete-fehér fotókkal gazdagon illusztrálva. A könyv témáját az alcím pontosan jelzi: Vörösváriak a XX. század vérzivataraiban – azaz az I. világháborúban, a II. világháborúban, valamint az 1956-os forradalom és szabadságharcban és az azt követő megtorlásban. A könyvben vörösvári ill. vörösvári kötődésű emberek vallanak az általuk átélt, gyakran szörnyű eseményekről. (A szerkesztő a Vörösvári Újságban az elmúlt húsz év során megjelent ilyen témájú interjúkat, cikkeket gyűjtötte össze. A cikkek többségének szerzője maga a szerkesztő, Fogarasy Attila.)

A könyv első része négy fejezetből áll. Az I. fejezetben a Világháborúkkal, hadifogsággal, a málenykij robottal kapcsolatos cikkek szerepelnek; a II. fejezetben Juth Károly önéletírásából olvashatunk szemelvényeket; a III. fejezet a Rákosi-korszakról, valamint az 1956-os forradalomról és szabadságharcról szóló visszaemlékezéseket tartalmazza; a IV. fejezetben az első és a második világháborúban vitézi címet szerzett pilisvörösvári katonákról szóló írások találhatók.

A könyv második részében a világháborúkat megjárt vörösvári katonákról és bajtársaikról szóló korabeli dokumentumok, fotók, levelek kaptak helyet. Ezek túlnyomó részét eddig még sehol sem publikálták. A fotók többsége a kiadás előtti gyűjtőmunka eredménye, mely nagyban köszönhető Zsámboki Szabolcsnak, a Művészetek Háza munkatársának is. Az egyik legértékesebb közölt dokumentum a polgári iskolát megalapító Berencsvári Jolán tanárnő férjének, Kralovich Gyulának az első világháborús szerbiai harctéri naplója, amelyet ma már a Hadtörténeti Levéltárban őriznek.

Hogy miért érdemes elolvasni ezt a könyvet, arról nagyon szépen ír a könyvhöz írt előszavában Dr. Szabó Dezső pilisszentiváni származású történész. Az ő gondolataiból szeretnék idézni néhány bekezdést:

„A rádió, a televízió és a számítógép előtti korban gyakran a nagyapa volt az, aki hosszú téli estéken, a kemence mellé összegyűlt családtagoknak a történelmet elmesélte. Tőle tudták meg, hogy milyen is volt Kossuth Lajos zászlaja alatt indulni a szabadságharcba, vér vízben gázolni a Piave folyóban, fogvacogtató hidegben megbújni egy rideg lövészárokban valahol a végtelen orosz síkságon.

Ma számítógépes szimulációk segítségével idézzük fel a múltat, rekonstruáljuk aprólékosan a rendelkezésünkre álló források alapján, és jelenítjük meg 3D-ben. S mégsem vagyunk képesek ezzel generációk történelmi tapasztalatainak átadását helyettesíteni, egy-egy emberi sorson belül az élettörténetet meghatározó és az életályának jelentőséget adó események sorát. Egy-egy személyes beszámoló olyan eseményekről, amelyeket a mesélő maga élet meg, megannyi apró képszilánk, amelyek egyenként talán elvesznének az óriási történelmi tablón, azonban együtt, egy képpé összerakva megdöbbentő közelségbe hozzák a múltat.

Mindennek a szűkebb, helyi közösség számára még egy fontos funkciója van: az emlékezés, az értékek és a veszteségek feldolgozásának feladata, majd beépítése a közösség saját mítoszába, közösségi identitásába. Sorsközösség a velünk együtt élt, halt rokonokkal, barátokkal, társakkal…”

Úgy gondolom, hogy a most megjelent könyv éppen ezt a szerepet tölti be: az egyes vörösvári emberek által átélt szenvedéseket, fájdalmakat a közös emlékezetünk, a közös történelmünk részévé teszi, azaz beépíti közösségünk saját mítoszába, mely tanulsággal szolgál és erőt ad nekünk és az utánunk jövő nemzedékeknek.

Ezen gondolatok jegyében szeretettel ajánlom ezt a könyvet minden pilisvörösvári polgárnak: fiataloknak, középkorúaknak és időseknek egyaránt.

Egyúttal megköszönöm Fogarasy Attilának a hiánypótló, értékes munkáját, és kívánom, hogy a következő években is hasonló szép könyvekkel gazdagítson bennünket. Az önkormányzat részéről ehhez a továbbiakban is minden segítséget igyekszünk majd megadni.

(Pilisvörösvár, 2016. szeptember 16.)