Pilisvörösvár Város Hivatalos Honlapja »

 

Vörösvárért Közéleti Egyesület a Facebookon »


Vörösvári Újság »


Művészetek Háza »


Pilis TV »

66. Magyar Bányásznap (2016. 09. 02.)

2016-09-02

Tisztelt Alelnök Úr!
Kedves Elnök Asszony!
Kedves Pilisvörösvári és Környékbeli Bányászok!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Gyorsan telik az idő; hamar elszállt a nyár, s máris itt van szeptember első hétvégéje – a bányásznap ideje. Ismét összejöttünk hát, hogy több évtizedes hagyományunkhoz híven itt Pilisvörösváron is megünnepeljük a bányásznapot, ami nemcsak az egykori bányászok ünnepe, hanem városi ünnep és külön egy kicsit a Bányatelep, mint városrész saját ünnepe is.

A mai ünnepségünk igazából már délelőtt megkezdődött, amikor Radosai Györgyné elnök asszonnyal Budai út és az Ady E.  utca sarkán, az egykori a Lipót-akna helyén megkoszorúztuk azt az emléktáblát, amit tavaly ilyenkor helyeztünk el a gyógyszerraktár épületének falán.

*

Mielőtt ünnepi beszédemet megkezdeném, egy szomorú kötelességmnek kell eleget tennem: szomorúan kell jelentenem, hogy néhány hónappal ezelőtt távozott az élők sorából Székely József, a Bányász Szakszervezeti Szövetség Pilisi Nyugdíjas Alapszervezetének korábbi elnöke és Klinger János bányamérnök. Kérem, hogy egyperces néma főhajtással emlékezzünk rájuk. … Köszönöm.

*

Kedves Ünneplők!

A bányásznapi ünnepi beszédre készülve minden évben próbálok olyan témákat keresni, amelyek valamilyen szempontból aktuálisak, s így érdekesek lehetnek egy olyan közönség számára is, amelynek tagjai már hosszú évekkel vagy évtizedekkel ezelőtt befejezték bányász-pályafutásukat, aktív munkáséletüket. Így tettem az idén is, és ma két ilyen témáról szeretnék beszélni.

Az első a szénbányászatnak, ill. tágabb értelemben a fosszilis energiák felhasználásnak jelenlegi helyzete a világban. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület főtitkára, Körösi Tamás igen érdekes gondolatokat fogalmazott meg ezzel kapcsolatban egy 2016. április 14-én, Szerencsen megtartott ünnepségen. Főtitkár úr többek között ezeket mondta:

„Ma a társadalom nagy része elfordult a bányászattól, a bányászoktól. A régi mélyművelésű bányákat bezárták, az egyéb nyersanyagokat külfejtéses módszerekkel kitermelő vállalkozásokat nem tekintik bányászatnak. Ma a közvéleményt formáló legnagyobb erő a média; és a médiában nem tudtunk mind a mai napig kellő teret nyerni ahhoz, hogy a ránk nézve sokszor bántó, a tényszerűségtől sokszor távol álló, a bányászatot zsigerből ellenző „méregzöldekkel” szakmai alapon tudjunk eredményes vitára kelni, érvelni.

Azok, akik egyik oldalon bányászatot és az ásvány-előkészítést szeretnék eltüntetni az ipari tevékenységek sorából, a másik oldalon teljes mellszélességgel használják mindennapi életükhöz, kényelmükhöz a bányászat adta termékekből készült használati cikkeket.

Álságos nem észrevenni és zöld oldalról elhallgatni, hogy az emberiség számára – mint története alatt mindig – a nyersanyag-kitermelés- és feldolgozás nélkülözhetetlen. Az emberiség nem tud meglenni sem az energia-ellátás zömét biztosító fosszilis nyersanyagok, sem a mindennapi életben használatos bányászati termékek, alapanyagok nélkül.

Az Energia Világtanács tavaly év végén készült elemző előrejelzésében nyilvánosságra hozta, hogy a 2050-es energiamixben a fosszilis energiák részaránya a világ energiafogyasztásában még mindig 77 % lesz, tehát alig csökken a 2010-es 79 %-hoz képest! (A 77 % megoszlása egyébként a következő: szén: 27 %, kőolaj: 30 %, földgáz: 20 %).

… Mutassuk meg, hogy tiszta mérnöki gondolkodással megtaláljuk az általunk használt technológiák azon lehetőségeit, amelyekkel a természet egyensúlyi állapota megőrizhető. Meggyőződésem, hogy nem csak pénz kérdése a környezettudatos bányászat megteremtése. Alkalmazkodni kell, ha talpon akarunk maradni.”

Számomra meggyőzőnek tűnik ez az érvelés, és szimpatikus ez a józan, kiegyensúlyozott szemlélet – ezért úgy gondoltam: megosztom Önökkel ezeket a gondolatokat.

A második téma, amit röviden érinteni szeretnék, a nyugdíjas bányászok helyzete, sorsa. Erről a témáról érdekes interjú jelent meg a Bányamunkás c. lap 2016. márciusi számában Székely Jenővel, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete Nyugdíjas Választmányának elnökével. Az interjúban a választmányi elnök elmondta, hogy Magyarországon jelenleg 88 nyugdíjas alapszervezet létezik, s ezeknek a taglétszáma összesen 12.739 fő. A Választmány célja az, hogy a nyugdíjas bányászok helyzete, anyagi biztonsága a lehetőségek függvényében javuljon, a nyugdíjak az ún. svájci indexálás szerint, azaz az infláció és a bérek növekedésének átlagával emelkedjenek. – Úgy gondolom, hogy ezek célok reálisak, az igények jogosak, de a döntés és a megvalósítás lehetősége természetesen a kormány kezében van.

Helyben a településeken az önkormányzatok más módon ugyan, de szintén hozzá tudnak járulni a bányászok életminőségének javításához. Például a volt bányatelepek infrastruktúrájának fejlesztésével. – Örömmel mondhatom, hogy az idei évben ezen a téren Pilisvörösváron jelentős eredményeket sikerült elérnünk. Az elmúlt hónapokban összesen mintegy 12 millió forint értékű fejlesztést valósítottunk meg a Bányatelepen:

- tavasszal egy teljesen új aszfaltjárdát építettünk a Rákóczi utcában, 355 méter hosszan, a Széchenyi utcai piactól a Bányató utcáig;

- szintén tavasszal a Széchenyi utcai piac minden irányból való jó megközelíthetősége érdekében egy 20 méteres járdaszakaszt építettünk a játszótér felé, egy 15 méter hosszú, pihenőkkel kiegészített lépcsőt a Solymári utcából a piactér felé, egy 30 méteres aszfaltjárdát az óvoda kerítése mellett a Bem utcai lépcsőtől a Széchenyi utcáig, és egy 40 méteres viakolor járdát a Széchenyi óvoda mögötti kis közben;

- augusztusban elkészült a Rákóczi utca páratlan oldalon lévő járda is, innen, a Bányász emlékparktól a Vájár utcáig; 

- szintén augusztusban a Gradus óvoda előtt elbontottuk a régi keskeny betonjárdát és az azt eltakaró sövényt, s helyükre széles viakoloros járdát és egy négyállásos párhuzamos parkolósávot építettünk;

- ezen fejlesztések közben pedig elkészültek a tervek a Fő utca felújításnak folytatására is, s remélem, hogy a jövő évtől kezdve a Bányatelep irányában folytatni tudjuk a Fő utca felújítását új járdák, parkolók és zárt csapadékvíz-elvezető rendszer kiépítésével.

*

Kedves Ünneplők!

… Látszólag talán messze szaladtam gondolataimmal a bányászattól és a bányásznaptól, de valójában talán mégsem. Hiszen a bányászok, a bányában dolgozó emberek mindig is arról voltak híresek, hogy elszántan küzdeni és dolgozni tudtak a saját, a családjuk és a tágabb közösségük boldogulásáért. – Ezt a munkát szeretnénk megköszönni nekik az életkörülményeik javításáért végzett munkával, s egyben követni a szorgalmas munkára és a kitartó küzdelemre vonatkozó szép példájukat.

Ezen gondolatok jegyében kívánok minden jelenlévőnek, ill. a betegség vagy más akadályoztatás miatt most itt jelen nem lévő minden pilisvörösvári és környékbeli bányásznak szép ünnepet, a hétköznapokhoz pedig Jó szerencsét!

Köszönöm, hogy meghallgattak.