Pilisvörösvár Város Hivatalos Honlapja »

 

Vörösvárért Közéleti Egyesület a Facebookon »


Vörösvári Újság »


Művészetek Háza »


Pilis TV »

A XXV. (Jubileumi) Vörösvári Napok megnyitó ünnepségén (2016. 08.12.)

2016-08-13

Kedves Ünneplők!

Szeretettel köszöntök én is mindenkit, aki eljött a mai megnyitóra. – Ismét eltelt egy év, újra eljött Pilisvörösvár legnagyobb közösségi ünnepe, a Vörösvári Napok, amit családi körben is, a templomban is és világi szórakozások formájában is megünneplünk.

Ez az ünnep eredetileg a vörösvári templom búcsújának az ünnepe, amit 1757 óta, tehát 259 éve mindig augusztus 15-én, templomunk védőszentjének ünnepén, Nagyboldogasszony napján tartunk.

Hogy őseink miért választották templomunk védőszentjévé a Nagyboldogasszonyt, annak több oka is lehetett. Az egyik az időpont: augusztus közepe a falusi emberek számára az aratás utáni rövid pihenő időszaka volt, amikor jobban lehetett ünnepelni. A másik nyilván az ünnep tartalma. A krónikák szerint ugyanis Szent István király ezen a napon, tehát augusztus 15-én ajánlotta Magyarországot a Szűzanya oltalmába. Ettől kezdve lett a közgondolkodásban és a magyar emberek hitében Szűz Mária a magyarok legfőbb oltalma. A koronázó templomoknak, a főpapi székesegyházaknak, számtalan monostornak, búcsújáró helynek és kisebb templomnak is ettől kezdve a Nagyboldogasszony lett a védőszentje.  

A mi német származású őseinktől tudatos állásfoglalás lehetett az, amikor a német nyelvterületen kedvelt Szent Fülöp és Szent Jakab apostoloknak szentelt templomunk védőszentjét 1757-ben – a templom felszentelése után alig bő ötven évvel – megváltoztatták, és a templomot és vele Vörösvár egész lakosságát a Nagyboldogasszony oltalmába ajánlották. Értelmezésem szerint ez akkor egy hazafisas állásfoglalás volt őseink részéről, amellyel a Szűzanya iránti vallásos tiszteletükön túl kifejezték a magyar hazához való ragaszkodásukat is. Az ünnep egyik fő éneke, a Boldogasszony anyánk kezdetű ének szellemében tették ezt, melynek első versszaka így hangzik:

„Boldogasszony Anyánk, régi nagy Patrónánk!

Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk:

Magyarországról, édes hazánkról,

Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!”

Hogy a templombúcsú megünneplése elődeink idején miből állt, azt gyönyörűen leírta Fogarasy Miska bácsi a Pilisvörösvár helytörténete és néprajza c. monográfiájában:

„Már hetekkel előtte megkezdődtek az előkészületek. Festettek, meszeltek, takarítottak. Régebben ilyenkor az egész udvart újra felszórták sóderrel, de az újabb időkben már csak a ház előtti részt. Búcsúra meghívták a szomszéd falvakból a rokonokat és az ismerősöket, sőt sokszor a munkahely vezetőjét is.

Búcsú előtt főleg a háziasszonyok voltak nagyon elfoglalva. Számtalan kacsa, liba és tyúk került a fazékba, hogy kielégítse a vendégek étvágyát. Néha még malacot is öltek. Most sem hiányozhatott az asztalról a hagyományos diós és mákos bejgli, a torták, sütemények, de az aprósütemények sem.

A búcsú ezen a vasárnapon a 10 órai nagymisével kezdődött. Mindig ez az istentisztelet volt a búcsú fénypontja. A régi futballpályán elárusítóbódékat állítottak fel, körhinták, hinták és egyéb szórakozási lehetőségek vártak a gyerekekre. A kisebb gyerekek már az ebéd előtt elmentek a sportpályára és megcsodálták az újdonságokat: a lányok a szép babákat, a fiúk pedig a puskákat és kardokat. Az ebéd után a házigazda megmutatta vendégeinek az udvart, a lovakat, a teheneket és a disznókat.

Délután a család tagjai kimentek a vendégekkel együtt a búcsúba szórakozni. A nagy gyerekek már egyedül mentek, a kisebbek viszont szüleik vagy nagyszüleik közelében maradtak. Édes mandulát, mogyorót, törökmézet és játékokat vettek nekik. A gyerekek nagyon örültek, ha mehettek a körhintával vagy a hintával.

A legények és a lányok este a vendéglőbe igyekeztek. A zenekar a kocsma előtt játszott néhány csalogató számot, aztán a fiatalság várakozásteljesen belépett a nagy táncterembe. A nyitótánc mindig keringő volt. A fiúk felkérték a lányokat, és a hangulat hamarosan a tetőpontjára hágott. Egyik polkát a másik után táncolták. Az idősebb asszonyok a háttérben ültek és figyelték az eseményeket. Pontosan megfigyelték, hogy melyik legény melyik lánnyal hányszor táncolt. Ebből aztán bizonyos következtetéseket vontak le.

Vacsora után a fiatalság visszajött a vendéglő tánctermébe. Sokat nevettek, énekeltek és természetesen táncoltak. Eközben a gyerekek még édességeket vettek az utolsó fillérjeiken, a legények még egyet táncoltak a lányokkal… és újra kezdődtek a hétköznapok. Tovább folytatódott a mindennapi élet.

A régi időkben a búcsú gyakran 2-3 napig is eltartott.”

Nos, a búcsút ma is hasonlóan ünnepeljük: az ünnep előtti napokban mi is kitakarítjuk a lakást, megpucoljuk az ablakokat, az udvaron és a ház előtt lenyírjuk a füvet, megnyírjuk a sövényt, összesöprünk, eltakarítjuk a szemetet, ha kell, lefestjük a kerítést, csinosítjuk házunk környékét. Az ünnepre hazajönnek az átmenetileg vagy tartósan máshol élő testvérek, szülők, gyerekek, rokonok, és mi, itthon élők vendégül látjuk őket. Vasárnap délelőtt ma is sokan elmegyünk a templomba, a vendégekkel közösen elfogyasztjuk az ünnepi ebédet, majd körülnézünk a búcsúban, vásárolunk egy-két búcsúfiát, a gyerekek és a fiatalok mennek néhány menetet  a körhintákon, majd jöhetnek az esti bálok.

Az utóbbi két és fél évtizedben, a rendszerváltozás éveitől azonban az ünneplés módja egy új elemmel is gazdagodott: a Németországban már korábban elterjedt példát követve sörsátort állítunk, s a sátorban az önkormányzat a Művészetek Házával és a civil szervezetekkel együttműködve különböző kulturális programokat rendez. Az így kialakult többnapos rendezvénysorozatot 1991-ben nevezték el Vörösvári Napoknak, amit az idén immár 25. alkalommal rendezünk meg.

Az idei, azaz a huszonötödik – jubileumi – Vörösvári Napok több szempontból is különleges: új helyen, a tavaknál, tágas, kellemes és szép természeti környezetben, a kialakulóban lévő Városligetben állítottuk fel a rendezvénysátort és a körhintákat, s a korábbinál sokkal gazdagabb vendéglátást és sokkal változatosabb programot biztosítunk a szórakozáshoz, kikapcsolódáshoz. A terület könnyeb megközelítése érdekében kerekes kisvasutat jár körbe a városban, s az ünnep teljes ideje alatt ingyen szállítja oda és vissza a kikapcsolódni vágyókat. A rendezvény keretében minden korosztály számára változatos programokat kínálunk. A színpadon esténként országos hírű magyar zenekarok és előadók lépnek fel. A programok élvezete közben ki-ki kedve szerint meglátogathatja a különböző étkezdéket, a pálinkaházakat, borházakat és kézműves sörfőzdéket, és az italok mellé igényes kézműves ételeket fogyaszthat.

De a testi örömök mellett a szellemi-lelki táplálékra is gondoltunk. Az ünnepi hangulat megalapozása érdekében a Fő utcát nemcsak nemzeti, hanem az erre az alkalomra készíttetett vörösvári zászlókkal is feldíszíttettük. A Bányatelepnél és a kétszintű csomópontban két hatalmas molinót is kifeszítettünk, amelyre rátettük a Vörösvári Napok mostanra készített hivatalos logóját, és ráírtuk azt a három szót, ami tömören igyekszik összefoglalni a Vörösvári Napok lényegét: HAGYOMÁNY – ÜNNEP – KIKAPCSOLÓDÁS. Készítettünk egy a vörösvári címert ábrázoló szép kitűzőt is, ami itt látható már a zakómon, s amit a búcsúban meg lehet majd vásárolni. Ugyancsak készítettünk megvásárolható vörösvári zászlókat, amit kitűzhet mindenki otthon a házára, ezzel is kifejezve ünnepi hangulatát, a közösséghez való tartozását és ragaszkodását. És végül, ami talán a legnagyobb ajándék az idei ünnepre: készítettünk egy PILISVÖRÖSVÁR című 44 oldalas, színes, gazdag tartalmú városismertető kiadványt, amit szintén mindenki megvásárolhat a búcsúban az információs sátornál, és amelyből azok, akik ma eljöttek a megnyitóra, az ünnepség végén ingyenesen kapnak egy-egy példányt. A kiadványról  a Kákics együttes második blokkja után majd egy kicsit részletesebb ismertetőt tartok.

Mindazok alapján, amit elmondtam, úgy érzem, hogy a szervezők részéről mindent megtettünk annak érdekében, hogy a XXV. Vörösvári Napokat méltó módon megünnepeljük, és kellemes kikapcsolódást, tartalmas szórakozást, maradandó élményt biztosításunk az ünnepen Pilisvörösvár minden polgára számára.

Ennek reményében nyitom meg a XXV. Vörösvári Napokat, melynek programjaihoz midnyájuknak jó szórakozást kívánok.