Pilisvörösvár Város Hivatalos Honlapja »

 

Vörösvárért Közéleti Egyesület a Facebookon »


Vörösvári Újság »


Művészetek Háza »


Pilis TV »

Búcsú Keszléri Józseftől

2015-12-22

Életének 84. évében, hosszú betegség után, mégis váratlanul 2015. november 24-én elhunyt Keszléri József, korábbi pilisvörösvári tanácselnök majd alpolgármester. Temetése 2015. december 2-án (szerdán) 13 órakor volt a pilisszentiváni temetőben. Temetését Filó Kristóf budakeszi plébános, korábbi pilisvörösvári káplán végezte.

*

Keszléri József 1932. október 10-én született egy szegény pilisszentiváni kétgyermekes sváb családban. Szülei – az annak idején igen későinek számító – harmincas éveik közepén házasodtak össze. Édesapja és édesanyja is sokgyerekes családból származott. Édesanyja Isztimérről került Pilisszentivánra, bátyjának, Reichardt Andrásnak – az első pilisszentiváni plébánosnak – a háztartási segítőjeként. Édesanyja másik katolikus pap testvére Prohászka Ottokár mellett látott el titkári teendőket Székesfehérváron. Édesapja a plébánia szomszédjában lakó Keszler József volt, akinek a háború előtt, mint állami tisztviselőnek (angyalföldi állomásfőnök volt) előírták, hogy Keszlerről Keszléri-re magyarosítsa a nevét.

Iskolai tanulmányait Pilisszentivánon kezdte, majd az esztergomi Ferences Gimnáziumban folytatta. Budapest ostroma után édesapját B-listázták, mert Erdély visszacsatolása idején a MÁV-nál dolgozott. A B-lista miatt édesapja nyugdíját a minimumra csökkentették, így szülei egy idő után nem tudták fizetni az egyházi gimnáziummal járó taníttatási költségeket, ezért 1948-49-ben átjelentkezett az Árpád Gimnáziumba, s ott szerzett érettségi bizonyítványt 1951-ben.

Érettségi után felvételizett a Műszaki Egyetemre, de nem vették fel, mivel édesapja B-listás volt. Így aztán fizikai dolgozóként helyezkedett el a Ganz Villamossági Művekben, ahol szorgalmasan dolgozott, s munkája mellett marós szakmunkás-bizonyítványt szerzett. Alapvetően mégis humán érdeklődésű volt. Napi munkája után rendszeresen egy-egy verses vagy novellás kötettel tért haza, amit a kicsiny fizetéséből vásárolt. Később beiratkozott a Műszaki Egyetem szervezetéből önállósult Közgazdaság-tudományi Egyetem főiskolai karára. (1953-tól Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem). Itt szerzett felsőfokú filozófiai képesítést.

1958-ban megnősült, akkor költözött Pilisvörösvárra. Felesége Manhertz Etelka, a Pilisvörösvári Szakmunkásképző Intézet későbbi gazdasági igazgatóhelyettese. Házasságukból öt gyermekük született. Mindnyájan diplomás felnőttek lettek: Etelka orvos, József erdőmérnök, Erzsébet középiskolai biológia-kémia tanár, Gyöngyvér óvodapedagógus, Orsolya középiskolai angoltanár. Öt gyermeküktől eddig 16 unokájuk született: 5 leány és 11 fiú.

Fiatal korában versenyszerűen sakkozott, sakkmesteri minősítést szerzett. Szenvedélyesen szerette a természetet is, feleségével, gyermekeivel, majd később unokáival rengeteget kirándult a környező pilisi és budai hegyekben, és távolabbi vidékeken is.

1964-től az Országos Takarékpénztár Pilisvörösvári Fiókjában (OTP) dolgozott mint tisztviselő, majd a Pest Megyei OTP-központba helyezték.

A közéletben fiatal kora óta részt vett. Még a Ganz gyárban, az ötvenes évek elején belépett a pártba. A 80-as évek elején a párt keresett valakit, akit a község vezetőjének lehetne választani. Így találták meg őt is, és felkérték, hogy vállalja a jelöltséget. Vállalta, s 1982-ben – az országban elsőként kettős jelölés nyomán – Pilisvörösvár tanácselnökévé választották. Ezt a tisztséget töltötte be egészen a rendszerváltozásig, 1990 októberéig. A rendszerváltozás idején a németországi Gröbenzellel kialakított, ma is élő testvérvárosi kapcsolat egyik megalapozója volt, a testvérvárosi megállapodást ő írta alá 1989 őszén Dr. Bernd Rieder gröbenzelli polgármesterrel.

A rendszerváltozás után 1990-től 1994-ig önkormányzati képviselő, 1994-től 1998-ig alpolgármester volt, majd 66 évesen visszavonult a közélettől, s ettől kezdve unokáinak és kedvenc hobbijának, a kertészkedésnek élt. Szőlészkedett, borászkodott. Már 1971-től alapító tagja volt a Kovács László Kertbarát Körnek, s aktív tag maradt évtizedeken át. Nyugdíjas éveiben kiváló sajátkészítésű boraival többször nyert díjat a pilisvörösvári borversenyen. 1998 és 2003 között öt éven keresztül az ő saját szőlőből készült fehérborát ítélte a zsűri a legjobbnak. A 2003-as díjátadáskor így nyilatkozott:

„Apámtól örököltem ezt a szenvedélyt, aki még a múlt század harmincas éveiben kezdte a kertészkedést és szőlészkedést. Sokat tanultam apám öccsétől, aki nagyon értett a borokhoz, hiszen Budafokon volt pincemester. A Klapkai utcai lakótelep helyén volt 1200 négyszögöl homokos talajú szőlőnk. Míg a 19. századi filoxérajárvány után Vörösváron majdnem mindenki a direkt termésű, ellenálló Nova és Otelló szőlőket termesztette, mi a régi nemes fajtákat. A homokos talajon ugyanis a filoxéra kevésbé veszélyes. Így aztán kitűnő borokat érleltünk mindig is a pincénkben. A lakótelep megépülte után a kisajátításért kapott pénzből az utca másik felében vettem egy szőlőst. Az Otellót meghagytam, de a Nova helyett nemes fajtákat telepítettem. Az elmúlt években elért eredményeim azt bizonyítják, hogy Vörösváron is lehet jó minőségű szőlőt és bort termelni."

Az utóbbi években betegeskedett, de azért továbbra is tevékenykedett a kertben, a ház körül. 2015. október 25-én még részt vett a városházán az első pilisvörösvári önkormányzat megalakulásának 25. évfordulója alkalmából rendezett emlékülésen. Hosszan mesélt az életéről. Mesélt az édesapjáról, aki vallásosan nevelte őket. Elmesélte, hogyan lett párttag azért, hogy felvegyék az egyetemre, hogyan végezte munkáját az OTP-ben, s hogyan lett később tanácselnök. „Mindig azt kerestem, hogyan tudok békés módszerekkel: szeretettel, meggyőzéssel, jóakarattal valamit tenni a közösségért." „Kettős ember vagyok. Ez azt jelenti, hogy hívő vagyok – most is, ma is az vagyok –, de baloldali érzelmű. Baloldali vagyok, de hívő, katolikus."

Mikor ezeket a nagyon mély, őszinte és emberi szavait hallgattuk, még nem gondoltuk, hogy ez volt az utolsó közszereplése. Tudtuk, hogy beteg, maga is mondta, de azért azt hittük, hogy még évekig élhet. Az utóbbi hetekben is egész jól volt, gereblyézett az udvaron, söprögette a faleveleket. November 23-án éjféltájban azonban rosszul lett, erős fejfájásra panaszkodott. Mentőt hívtak hozzá, kórházba került, s másnap, november 24-én kora este meghalt.

Korábban többször mondta családtagjainak, hogy szeretné, hogy ha meghal, akkor Pilisszentivánon temessék el, ezért a Pilisszentiváni temetőben helyezték örök nyugalomba.

Emlékét tisztelettel és megbecsüléssel megőrizzük.

Gromon István polgármester